Csokonaitól olvasunk ezúttal egy talán kevésbé ismert verset; méghozzá a fordítások és átdolgozások között található, Öt apróbb, Istent dicsőítő vers ciklus egyik, cím nélküli darabját. A költő imájában a végtelen isteni szeretet titkain és Isten hatalmasságán mereng. Az olvasó pedig elmerül nemcsak az ima, de a régi magyar nyelv szépségében is.
Minden megindúlás nélkűl ki, aki szemlélheti
Szereteted mélységét, ki, aki nem szeretheti?
Nem hajól-é meg minden térd óltárának előtte,
Mikor vélünk ajándékit íly gazdagon közlötte?
Az angyalok kórussában lakozol s az egeket
Lakóhelyűl választottad: de mégis az éneket
A főldről is meghallod és meghallgathatsz engem is,
Ki por s hamú vagyok: kérlek, halld meg hát énekem is.
Kép: Csokonai Vitéz Mihály (Rézmetszet Erőss János 1804-es rajza alapján)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
