Az nem újdonság számomra, hogy a kapitalista óriáscégek és a kommunista nagyvállalatok között nincs lényegi eltérés.
Csak az elnevezések másak. Pl. nem kommunista szombat van, hanem csapatépítés, nem szakszervezeti bizalmi, hanem panaszkezelő munkatárs, a propagandista neve PR-szakember, a személyzetis meg HR-es, a párttitkár neve pedig CEO.
De egy sor dologban teljes azonosság van. Önkéntes rendezvények, melyekre ha nem megy el az ember önként, akkor megnézheti magát. Aztán sokoldalas magatartási szabályzat, melyet állítólag a dolgozók kérésére állítottak össze, miközben még csak meg se kérdezték a dolgozókat: ez olyan, hogy élő ember képtelen betartani minden pontját, még ha akarná, akkor is képtelenség lenne.
A dolgozók hozzáállása is hasonló. Az átlag dolgozó bólogat, majd nem tart be semmit, s egy szót se hisz el. Pont mint annak idején: 95 % röhögött a kommunista propagandán, csak 5 % volt, aki elhitte – rajtuk mindenki más röhögött. Most is ilyen az arány: van 5 %-nyi, aki megpróbál értelmet látni a szövegekben – ők most is köznevetség tárgya: a legjobb esetben seggnyalóknak mondják őket, rosszabb esetben idiótáknak.
Egyik volt munkahelyemen minden emeleten a bejáratnál szavak és mondatok voltak a falon. Íme egy részlet:
Néhány mondatnak még értelme is van, pl. „szenvedély nélkül az élet semmi”, de persze itt ez nem ezt jelenti, hanem azt, az ember élete nem ér semmit, ha nem dolgozik szenvedélyesen.
A legtöbb lózungot komolyan venni életveszélyes egyébként, pl.
- „alkoss” – ha valaki egy cégnél az utasítások betartása helyett hirtelen alkotni kezdene, gyorsan az utcán találná magát.
- „újíts” – ez még rosszabb: a dolgozó ha újít, az azt jelenti, nem úgy dolgozik, ahogy az meg van mondva, ez súlyos hiba,
- „járd a járást” („walk the walk”) – ez egy ostoba angol közmondás, azt jelenti magyarul kb., hogy „ne pofázz, hanem csináld”, azaz tényleges tevékenységet csináljunk, ne csak beszéljünk róla – nos, ha ezt egy munkahelyen bárki komolyan venné, azonnali elbocsátás lenne a vége.
A nagy többsége a jelszavaknak szimpla hülyeség, s az emberek legnagyobb része pont így is kezeli őket. Persze amikor kell, mindenki használja ezeket a szavakat, de csak úgy elhadarva.
Egyszer egy munkahelyemen új dolgozóként a kezembe adtak egy 200-pontos munkahelyi szabályzatot, s mondták, ha valami nem világos, kérdezzem közvetlen felettesemet. Én meg kiváncsi voltam mit fog mondani a srác, aki a közvetlen főnököm, szóval tényleg rákérdeztem az egyik pontra „ez konkrétan mit jelent?” – az adott pont úgy nézett ki, mintha valami internetes „corporate bullshit generator” munkája lett volna, kb. olyan volt, hogy „A dolgozó tartsa szem előtt a szinergikus működési stratégiák következetes alkalmazását.” – ez engem a Kádár-kori „Mélyítsük el népi demokráciánkat!” jelszóra emlékeztetett.
A közvetlen főnök reakciója igazi csemege volt, rám nézett, majd a mondatra, aztán azt mondta „Ja, ez? Nem jelent semmit. Csak bele szokták írni a szabályzatba. Ne fáraszd magad, csak írd alá a végén, hogy megismerkedtél a szabályzattal!„.
Azt veszem észre, hogy minden diktatúra ellenére az egy szabadabb világ volt, legalább voltak szférák, ahová nem nyomták be ezt a marhasághalmazt. Pl. az ilyen reklámokat csodaszámba véve lestük:
Annak idején szerelmes lettem a nőbe, pedig én 13 éves voltam, ő meg 23. Ma már nem értem, kifejezetten rosszul énekel.
Egyébként 3 villamosmegállóra laktam a Sugártól, ami a legelső magyar pláza volt.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
