E könyves rendezvény, kortárs irodalmi fesztivál lehetőséget teremt arra is, hogy gyermekek ismerkedhessenek kedvenc szerzőikkel. Tanítónők, tanárok foghatják meg tanítványaik kezét, s vezethetik őket e különleges birodalomba, ahol találkozhatnak azokkal az írókkal, akiknek ízlelgetik vagy éppen falják műveit, akár hosszú sort is állva dedikációra s a szerzővel elkészített közös fényképre várva. A mélységek fürkészői legyinthetnek erre, mondván, mindez felszínes és jelentéktelen, de nincs igazuk, mert az efféle kaland kiemelten fontos, mondhatni meghatározó. Hiszen mai telefonos és digitalizálódó világunkban nem mindegy, milyen olvasáshoz, meséléshez, történetekhez fűződő élmények érik a kisdiákokat. Nincs is örömtelibb, elégedettségre is bőséggel okot adó látvány, mint az, amikor a gyermekek érdeklődő, ámuló tekinteteket szegeznek egy-egy íróra. A jövő milyenségét, minőségét is meghatározhatják ezek az ámuló tekintetetek.
A SepsiBook természetesen nemcsak a gyermekeket és pedagógusaikat szólítja meg, hanem a kortárs magyar irodalom legjobb, legismertebb szerzőit vonzza a könyves térré alakított sportcsarnokba. E könyves kezdeményezés többrétegű, és belátható, valójában kiváltságot jelent írókat, költőket, alkotókat, művészeket, történészeket hallgatni, műveik mellett gondolataikkal is ismerkedni. Ez is sajátossá teszi Sepsiszentgyörgy könyves fesztiválját.
Persze, mint mindenkor, most is megkerülhetetlen Vörösmarty Mihály 1844-ben Gondolatok a könyvtárban című, monumentális költeményében feltett kérdése: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Eme egzisztenciális kérdésre a költő meg is adja a választ, és minden, soraiból kiáramló ború, komor vízió ellenére mégis bátorít, felfelé emel. „És mégis – mégis fáradozni kell”. Mi dolgunk a világon? – kérdezi tehát Vörösmarty, s válasza a következő. „Mi dolgunk a világon? Küzdeni, / És tápot adni lelki vágyainknak. / Ember vagyunk, a föld s az ég fia. / Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, / S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, / Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt / Posvány iszapját szopva éldegéljünk? / Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.”
Olvasó, töprengő, értelmező ember nyilvánvalóan érzékeli, hogy e felvetésre adott válasz egy lehetőség csupán, mindezt ma már akár árnyaltabban is lehet szemlélni, miként világunk is bonyolultabbá vált. Hát éppen ezért jó, hogy könyveket lapozhatunk a SepsiBookon: történetekkel, sorsokkal szembesülhetünk, vagyis árnyalatokkal ismerkedhetünk. De az sem baj, ha Vörösmarty könyvtári gondolataira továbbra is alapként, kiindulópontként tekintünk.
A SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztivál igyekvő gyermekek. Fotó: Albert Levente
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
