Duray Miklós Esterházy János, mindannyiunk mártírja című könyvének bemutatójára is sor került június 14-én az Országház Esterházy János termében, a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) tisztújító tanácsülését követően. A kötet szerkesztőivel, Molnár Imrével és Zombori Istvánnal Gubík László, a SZAKC elnöke beszélgetett, mely során megismerhetővé váltak azok a szempontok, amiért Esterházy vált Duray követendő példájává.
Mint Gubík László fogalmazott, a 20. századi felvidéki magyar közélet két meghatározó személyisége Esterházy János és Duray Miklós, akivel kapcsolatban megemlítette, a Szövetség a Közös Célokért társulás egyik fontos célkitűzése hagyatékának ápolása, többek között a róla elhelyezett emlékhelyek, az őt megidéző emlékművek mellett írói hagyatéka is, így ez a kötet is szorosan illeszkedik a hagyatékgondozáshoz.
Zombori István történész, a Magyar Katolikus Püspöki Kar egyháztörténeti bizottságának tagja aláhúzta,
„Amikor Duray Miklós meghalt, jött az ötlet, hogy azokat az írásait, amelyek Esterházy védelmében írt és mondott el egy-egy róla szóló megemlékezésen, össze kéne gyűjteni. Így állt össze a kötet anyaga” – magyarázta, majd részletesen bemutatta a kiadványt, amely csokorba foglalja Duray Miklós néhány, Esterházy Jánosra vonatkozó tanulmányát, emlékező, valamint értékelő eszmefuttatását és beszédét.
Mint mondta, a kötet elején szerepelnek az Esterházyt feltáró tanulmányok, majd következnek az ünnepi beszédek, amelyekben súlyos összefüggéseket is feltárt. Végezetül szerepelnek azok az interjúk, amelyekben szót ejtett Esterházyról is. A kötetet keretes szerkezetben nyitja és zárja egy-egy búcsúbeszéd, mely Duray Miklós ravatalánál hangzottak el Lezsák Sándortól, a Magyar Országgyűlés alelnökétől, valamint Gubík Lászlótól, a SZAKC elnökétől.
A kötetet függelék zárja, melyben Duray Miklós egy olyan tanulmányát adták közre, amely „plasztikus leírása annak a közép-európai identitástudatnak, amely Esterházy János tetteinek is egyik mozgatórugóját alkotta” – fogalmazott a történész.
Molnár Imre történész felidézte, Duray Miklós nem találkozhatott személyesen későbbi példaképével, sőt, először csak huszonévesen a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubban hallott Esterházy Jánosról, Szalatnai Rezsőtől. Esterházy János újratemetésének napján az alsóbodoki Esterházy János Múzeum emlékkönyvébe íródott bejegyzéséből derül ki, hogy Duray az 1980-as évek második felében kezdett ismerkedni Esterházy sorsával, amikor az amerikai magyaroktól sok személyes élményt hallott róla, s akkor került vele emberközelbe.
amely a kötetben is szerepel.
Molnár Imre Esterházy kapcsán megjegyezte, szellemi értékrendjéből következik közéleti értéke. „Tehát tiszta erkölcsiség nélkül nem válhat közéleti értékké egy politikus, enélkül elbillen a dolog” – mutatott rá, hozzátéve, Esterházy felismerte azt, hogy van tisztességes politika és lehet tisztességesen politizálni.
Mint mondta, Duray Miklós számára Esterházyban követendő politikusi magatartásai közül három követendő példát szokott kiemelni: az erőszakmentességet, a magyarság szolgálatát és a Szent Korona népeinek testvériségét.
Duray Miklóst lekötötte Esterházy életének vizsgálata, az, hogy mindig a nehezebb utat választotta és ezt Esterházy habitusára vezette vissza. Egyik elemzésében így írja ezt le Duray: „Legyőzni azt nem lehet, aki szellemileg és lelkileg is erős és a hit forrásából táplálkozik. Aki saját tisztaságában figyelmeztet arra, hogy milyen sok a szenny körös-körül. Az ilyeneket csak meggyilkolni lehet.”
Végezetül megemlítette, hogy Durayt megdöbbentette, hogy Esterházy politikai beszédei mennyire szólnak a máról is, ami nem feltétlenül jelent politikai éleslátást, hanem arról tanúskodik, hogy szinte semmit sem javult a szlovákiai magyarság állapota, sőt.
„Esterházy Jánosnak tökéletesen igaza van, amikor arról beszél, hogy a politikának előzetes, vagy utólagos hivatkozással kell rendelkeznie. A győztesek részéről a saját bűneik elfedése, a vesztesek részéről pedig a kiszolgáltatott helyzet magyarázata – ez a hivatkozás. Én az utóbbiak pártján álltam és állok. Nemcsak azért, mert Esterházyval értek egyet, hanem mert tapasztalataim is őt igazolják. A lényeg azonban ennek ellenére is a lényeg marad. Megszűnt a magyar történelmi állam. Ez tény. De a térség nem szűnt meg, annak népei ugyanott élnek. Így kap értelmet Esterházy felvetése a különböző nemzetiségűek együttélésére törvényes rendezésére vonatkozólag. Ez a törvényes rendezés mind a mai napig nem következett be” – idézte Durayt.
A kötet a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség (METEM) és a Historica Ecclesiastica Alapítvány gondozásában jelent meg Duray Miklós örökösének, Duray Áronnak a hozzájárulásával 2024 év elején.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
