Ma 106 napja annak, hogy megalakult a Szövetség-Aliancia. Mit mutat az azóta eltelt időszak? Erősödik, vagy gyengül mindaz, ami három platform szintjén nagy nehézsége árán egy közös pártban végül összeállt? Az építkezni akarók vagy a rombolók számára áll inkább a zászló?
Október 2-án a somorjai Kormorán szállóban nagy reményekkel és elszántsággal, hangzatos üzenetek mellett megalakult a Szövetség.
A fölülről létrehozott párt el is kezdte a struktúraépítést, de sejteni lehetett, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Jelenleg az egyik legnagyobb kérdés, hogy a régiókban tapasztalt pozícióféltés, illetve a platformok közti értékrendbeli különbség milyen gyorsan kezdi ki a jogilag összeeszkábált keretet.
A lényeges politikai kérdésekben történő állásfoglalások (Fideszhez, szlovák kormánykoalícióhoz fűződő viszony, a szakpolitikai kérdések megítélése) gyorsan felszínre hozták a felek közti különbségeket. Egyes politikus pedig ahelyett, hogy megpróbáltak volna legalább kifelé egységes képet mutatni, inkább a különbségek felerősítésében játszottak szerepet.
Minden egyéni felelősséget mellőzve türelmük még azt sem várta meg, hogy a média vagy a választók kezdjék ki, önszorgalomból kezdték el az árokásást, sárdobálást. Ez inkább mutat platformok közti, és platformokon belüli irigységet, féltékenységi harc leképezését, mintsem a Szövetség építését.
Az első hóval rögtön hócsata is alakult a Most-Híd és az MKP platformok között, de Berényi is szívesen dobálta saját hógolyóit. Ez a csata leginkább értékrend alapú konfliktust tükrözött.
A Szövetség vezetőségéből MKP tagokként (leginkább saját maguknak köszönhetően) kiszorult Via Novások kezdtek nyílt hadjáratba a Szövetséggel szemben. Kifelé, saját névvel és arccal mosolyogva ugyan a jó rendőrt játsszák, befelé, illetve a mediális térben azonban nevüket nem vállaló cikkekben lőnek mindenre, ami csak mozog. Beleértve Forrót, Berényit, illetve az Összefogás és Most-Híd platform tagjait is.
Eközben a Most-Híd korábbi ifi csapata szlovák, progresszív irányba kacsingat a pártot korábban elhagyó, egykori romaügyi kormánybiztos vezetése mellett. Ki építi akkor a Szövetséget?
Mindez alig 106 nap termése, aminek nem is lehet más eredménye, mint a jelenleg 3,5-4 százalék közötti népszerűség. Forró Krisztián próbálja egyben tartani az alakulatot, miközben saját párttársai egymást lövik.
Félő, hogy az elmúlt időszakban a Rigó Konrád, Bugár Béla, Solymos László, Berényi József, Mózes Szabolcs, Nagy József részéről történt nyilatkozatok önbeteljesedő jóslattá válnak, megnezítve a felfutást
Összegzés
A Szövetség megalakulása óta eltelt időszak egyelőre túl rövid ahhoz, hogy egyértelmű véleményt alkothassunk. Az biztos, hogy eddig leginkább az érdek, a parlamentbe való bejutás lehetősége tartja össze ezt a társaságot, melyet a körön kívülre kerültek szorgalmasan faragnak.
9 hónap múlva, novemberben összevont helyhatósági és megyei választásokat tartanak, melyen sok minden múlik. Ez lesz ugyanis a Szövetség életképességének fokmérője. Hogy a platformok miért nem az esélyek maximalizálásával foglalkoznak, talány.
Az első 100 nap annak tanulságát is hozta, látva a fentieket, hogy a felvidéki magyarság és a sajtó jobb állapotban van, mint saját politikai képviselete.
Még néhány nap, és megismerjük a 2021-es népszámlálási adatokat. Azaz, hogy mennyivel nőtt, csökkent, netán stabilizálódott a felvidéki magyarság létszáma.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer nekem fog kelleni rámutatni a következőre:
Ha a platformok nem térnek nagyon gyorsan jobb belátásra, ha nem hagyják abba az önző, felelőtlen, képzelten, kínosan éretlen „politizálást,“ hamarosan nem a felvidéki magyarság tűnik el. Nem, mi megmaradunk. Az egyéni felelősség súlyát nem érző „politikusok“ viszont vakvágányra vihetik az országos magyar politizálást. Fogjuk sajnálni őket?
Király Zsolt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »