Örvény dúl benn bús fejemben,
Szívem vaskéz szorítja,
Szédülés most minden napom,
Álmom sírhant borítja,
Lidércsereg leng fölötte,
Torz kacajjal zúgva át,
Mint a szél az elhagyatott,
Omladozó kis szobát.
S varjak baljós énekétől
Visszhangzik a Kincstár benn,
Vihar dúl a tágas mezőn,
Hírdetés
Villámot küld ellenem,
Köd szitál és levél hullik,
Vad ebeknek hada jő,
Kételyette gondolatok
Látomása lép elő.
S kapkodom a fejem csupán,
Képzelni sem tudom még,
Hogy cipelem el a terhet,
Amit reám rótt az ég,
Keresem a régi valóm,
Hol bujkál a vágyam most,
Meddig bírja börtönében,
S mikor lesz, hogy rám tapos?
Kerepesi Igor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
