Mondd, mit rejt egy pesti este,
Mondd, mit súg az Éj neked,
Mikor mint egy szép Szerető
Fonja körbe lelkedet!
S mondd, mily álom, mit szemedre
Lámpák arany fénye hint,
Míg a régmúlt kőszobra mind
Zavart lelkedbe tekint!
S mondd, mit súg a hűvös szellő
Novemberi éjjelen,
Mikor benned Dallam busong,
S kapirgáló Félelem!
Miről mesél rég-kövek közt
Megbúvó sok ősz-levél,
S mi az, mit a szíved titkos félszek
Mentén vágy-remél?
Mily vágy járja lelked át,
Míg kergetőz a Múlt s Jövő,
S kezed fogva, reménytelten
Borúl rád e gyönge nő?
Mily Gyötrődés osztályrészed,
Mily Béke, mit nem találsz,
Mily Álom (oly bizonytalan),
Melyért folyton rúgkapálsz?
Feledd el mind, s legyen élted
Csak e néhány pillanat!
Simogassa lámpa fénye
Lágyan szeppent arcodat!
Feküdj csak az éj leplére,
Engedd, röpüljön veled,
S hagyd, hogy e nő gyönge keze
Cirógassa kezedet!
Kerepesi Igor
Kép: Archív
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »