A gyermekbántalmazó elítélteknek a legrosszabb sors jut a rácsok mögött. A lapunk által megkérdezett szakértő részletes képet ad arról, mi vár a veszélyeztetett fogvatartottakra a fegyintézetekben.
Jogerősen 9 év fegyházbüntetést kapott a napokban F. János, aki tavaly ősszel Ózdon egy rokonánál szexuális visszaélést követett el egy 11 hónapos kisdeden. Köztudomású, hogy a pedofil elkövetőket az elítéltek többsége is megveti, nemritkán fizikai atrocitások érik őket a fegyházak falai közt. Az intézetek elkülönítéssel próbálják ennek elejét venni, ettől még azonban kőkemény évek elé néz a gyermekmolesztáló – tudtuk meg Fliegauf Gergely kriminológustól. A szakértő szerint a fogva tartott társak óriási fenyegetést jelentenek a pedofil elítéltekre. „Nem kérdés, hogy a börtönhierarchia alján állnak” – mondja. Bár a hazai büntetés-végrehajtás mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozzák a körleten belüli erőszakot, ezt szinte képtelenség tökéletesen kivitelezni, nehéz ugyanis olyan zárkaközösséget találni, amiben a pedofil nincs veszélynek kitéve.
– Érinthetetlenek – fogalmaz a kriminológus – őket tényleg nem fogadja el senki, nincsenek barátaik. Hosszú időre bezárt rabtársaik – mivel alig van vesztenivalójuk – feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy a társadalom nevében ők álljanak bosszút a beteges bűncselekményekért. Ha egy agresszívebb elítélt agya eldurran, nagy eséllyel a pedofil zárkatárs lesz az áldozat – állapítja meg.
Sokan az öngyilkosságba menekülnek
De nem csak a fizikai erőszakról van szó. A megvető pillantások, beszólások, lelki terror, az emberi kapcsolatok hiánya, kiüresedése is elviselhetetlenné teszi a bezártságot – folytatja a kriminológus. Az ilyen bűncselekményt elkövetőktől rendszerint a családjuk is elfordul, nem kapnak leveleket, nem fogadnak látogatókat. A biztonságuk érdekében foganatosított elkülönítés tovább nehezíti a börtönévek elviselését. – A teljes izoláció egy egészséges jellemnek sem használ, nemhogy egy ilyen személyiségnek – világít rá a szakértő. A leválasztott körleten lakók élete jobban be van szabályozva, gépies napirendjük még szürkébbé, ingerszegényebbé teszi életüket.
Fliegauf Gergely Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet
A kriminológus úgy véli, mindez lassan gyűlik az elkövető lelkében, érzi a nyomást, és egy idő után sokuk nem bírja tovább. Ami leginkább fenyegeti őket, az az öngyilkosság. – Néha a pszichológusi segítség is kevés, mert a lélektan nem mindenható – teszi hozzá.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán elmondták, a tavaly hatályba lépett bv-törvény bevezette az úgynevezett kockázatelemzési és kezelési rendszert, amely az eddiginél hatékonyabban méri fel a fogvatartottak előéletét, szociális helyzetét, pszichés és egészségügyi állapotát, veszélyeztetettségi fokát. Ez segíti a személyi állomány munkáját abban, hogy egy-egy fogvatartottat elkülönített részlegre kell-e helyezni. A munkáltatás és a különféle közösségi programok is segítenek a feszültség oldásában.
Hatékony módszer lehet a művészetterápia
Fliegauf Gergely szerint vannak olyan foglalkozások is hazai büntetés-végrehajtási intézetekben, amik a pedofil elkövetők javítását célozzák, az ilyen kezelések eredményét azonban jelentősen visszaveti a már említett kiközösítés és bántalmazás. A szakértő úgy véli, a javuláshoz vezető leghatékonyabb módszer a művészetterápia lehet. – Itthon is sok hosszúítéletes fest vagy rajzol. Én magam hihetetlen alkotásokat láttam a börtönben. Ezek a művek árulkodnak a bűnről, a múltról, a jövőről, a jelenről, az egyénről, a börtönről, a családról és a társadalomról is. Éppen ezeket a tényezőket kell végigvenni egy pszichoterápia során, és meg kell találni a miértekre a választ. Nagyon gyakran a társadalom és a család játssza a főszerepet. Ezt mindenkinek tudnia kell, azoknak is, akik nincsenek a börtönben, és akik soha nem lesznek ott. E nélkül a tudatosság nélkül nincs javulás – fejti ki a kriminológus.
Dániában a kémiai, Csehországban a sebészeti kasztráció is bekerült a pedofilokkal szembeni igazságszolgáltatási eszköztárba. Németországban az ilyen elkövetőket nem engedik szabadon a szabadságvesztés után, úgynevezett preventív őrizet hatálya alatt bent kell maradniuk a börtönben. E német gyakorlatot erősen kritizálja a strasbourgi bíróság. A testület egyébként a magyar igazságszolgáltatásban is talál kivetnivalót. Korábban a börtönök túlzsúfoltsága miatt marasztalták el Magyarországot, legutóbbi, október 4-i ítéletükben viszont az életfogytig tartó szabadságvesztések új felülvizsgálati rendszerét mondták ki az Emberi jogok európai egyezményébe ütközőnek, azaz embertelennek és megalázónak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 08.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
