Ma már kevesen tudják, hogy a fancsikai születésű Kutlán István nem csupán kiváló festőművész volt, aki fiatal korában Hollóssy Simon técsői festőiskolája növendékeként sokat tanult az itt megforduló idősebb, már befutott művészektől, hanem nagyszerű birkózó is. A cseh érában az akkortájt megrendezett megyei versenyeken elért eredményei alapján többször állhatott a dobogó legfelső fokára. Ebben az időben úgy emlegették, mint a Fehér Herkulest.
Festőként is gyorsan ívelt karrierje fölfelé, tehetségét elismerve a kulturális élet akkori vezetői először Prágába, majd Párizsba küldték tanulmányútra. Később szoros barátság fűzte olyan elismert alkotókhoz, mint Thorma János, illetve Szüle Péter.
Kutlán István sokoldalú tehetségére jellemző, hogy elemi iskolai tanítóként ábécéskönyvet szerkesztett: 1947-től 1965-ig az általa szerkesztett és illusztrált ábécéskönyvekből tanultak a kárpátaljai magyar iskolák tanulói. A festészettel a szülőfalujában végzett pedagógiai munkássága mellett sem hagyott fel. Szülőföldjének szeretete átsugárzik legtöbb alkotásán. Kutlán István már életében elismert művész, számos festménye megtalálható a moszkvai, a leningrádi, a kijevi képtárakban.
Történt pedig, hogy az ötvenes évek legelején a járási pártbizottság felkérte Lenin valamint Sztálin portréjának elkészítésére. Akkoriban szinte minden közösségi teremben, illetve a magasabb rangú pártfunkcionáriusok szobájának falán ott függött a proletáriátus két fő vezérének arcképe. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen felkérésnek nem illett nemet mondani.
Amikor Kutlán István elkészült a két portréval, a járási újság fotósa lencsevégre kapta ezt a pillanatot. A fénykép csakhamar megjelent a helyi újságban. Amikor a járási párttitkár meglátta azt a fotót, amelyen a festő a két proletárvezér portréja között áll, a fejét csóválva csak annyit jegyzett meg: ilyen két fontos ember között a festő legalább a kalapját levehette volna…
Kovács Elemér
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
