A helyzet végtelenül egyszerű. A néhány nap múlva esedékes EP-választáson nem európai vagy belpolitikáról szavazunk, hanem elsősorban háborúról és békéről. Nem én mondom, hanem a liberális fősodor bizonyítja nap mint nap szándékait. Ha nem sikerül megállítani ezt a lavinát, annak beláthatatlan következményei lesznek. Ez a háború, amit most látunk, nem egy mindent eldöntő csata, hanem egy nagyobb konfliktus elkerüléséért folytatott ütközet háborúpártiak és békét akarók között. Aki azt hiszi, hogy háború esetén majd ki tud maradni a véráldozatból, az téved. Hiszen már most azon dolgoznak nyugaton (közép-európai liberális politikusok hathatós támogatásával), hogy ha az ukránok elbuknak, akkor az angolszász geopolitikai érdekekért majd lengyel, szlovák, magyar, román vér hulljon.
Olyan liberális demokráciáért hulljon közép-európai vér, amely nem tűri a más véleményt? Olyan jogállamisági értelmezésért, ami egy szűk életellenes kör hatalmon maradását szolgálja? És olyan politikusokért, akik adófizetők pénzén dorbézolva bársonyszékből könnyelműen bólintanak rá még százezer, még milliónyi katona halálára – hogy ők még gazdagabbak és még ennél is kevésbé demokratikusabbak lehessenek? Ez tehát a helyzet.
Szinte nevetséges, hogy azok a progresszívek, akik zöld forradalmat szorgalmaznak, most fegyvergyárak sorát akarják felhúzni, természetesen környezetvédelmi megkötések nélkül. Tiltakoztak a gyermekvállalás ellen, de európai sorkatonai szolgálatot vezetnének be, hogy a velük egyet nem értő családosok gyermekei vesszenek oda az általuk kiprovokált harcban, miközben a magukat nőnek valló szivárványos férfiak majd felmentést kapnak. Ahogy felmentést kapnak migránsok milliói is, tekintettel arra, hogy irreális még elképzelni is, hogy egy kalifátusért tüntető muszlim majd meg akar halni a fronton egy olyan demokráciáért, aminek épp a ledöntésén dolgozik.
Visszaszámlálás
A háborúpárti liberális fősodor érzi, hogy nincs elég ideje arra, hogy kényszerpályára állítsa Európát. Az Egyesült Államokban jó eséllyel Donald Trump kerül vissza az elnöki székbe, aki békét ígért. Az EP választásokon a háború legnagyobb szorgalmazói valószínűleg meggyengülve kerülnek ki, aminek belpolitikai hatásai is lesznek.
Szlovákia erre jó példa. A progresszívok elvesztették a parlamenti, majd az elnökválasztásokat. Mindkettőre azért lett volna szükségük, hogy tovább támogathassák a világháború felé vezető mainstream irányt. Most már rettegnek attól a lehetőségtől, hogy elvesztik az EP-választásokat is, mert ha ez megtörténik, az egyértelmű és világos bizonyítvány lesz, hogy ez emberek nem akarják azt az irányt, amit ők képviselnek. A harmadik vereség nem lesz ugyan végzetes a PS-re, de végzetes lesz a narratívára, amit 2022 óta építenek. És a nyugati országok (hollandok, franciák, britek, amerikaiak) széleskörű támogatásának is búcsút inthetnek egy időre.
Ahogy gyengülnek pozícióik, úgy lengetnek be egyre veszélyesebb javaslatokat: nyugati katonák küldését Ukrajnába, miközben maguk az ukránok sem akarnak már a fronton harcolni (és meghalni); Lengyelországból, Magyarországról és Szlovákiából védeni az ukrán légteret,
szándékosan azért, hogy eszkalálják a konfliktust, hogy már ne legyen visszaút és elkerülhetetlenné váljon az összetűzés az oroszokkal, és kényszerpályára kerüljön a világ – és akkor már mindegy lesz, hogy egy, kettő vagy három év múlva ki győz a demokratikus választásokon, mert nem kell politikai felelősséget vállalniuk azért, amit az emberek akarata ellenére cselekedtek.
A progresszív politika nem a vélt igazságokról vagy a demokratikus elvekről szól. Hanem a globalista pénzügyi elit érdekeiről és az amerikai geopolitikai célokról. Oroszországot meg kell gyengíteni, mert enélkül nem tud bejutni Közép-Ázsiába a nyugati tőke. Németország és Európa versenyképességét a klímapolitikára és Ukrajna támogatására hivatkozva módszeresen tönkre kell tenni, és ennek elsőrendű haszonélvezői a tengerentúlon vannak. A cél, hogy Európa a jövőben ne az USA gazdasági versenytársa, hanem kvázi gyarmata legyen, amely majd ellátja őt alacsony hozzáadott értékű ipari és főleg hadiipari termékekkel a Kínával folytatott rivalizációhoz, míg a legtöbb pénzt hozó gazdasági ágazatok áttelepülése az amerikai kontinensre már most elkezdődött.
A jelenlegi európai (és benne a német) politikai elit pedig a főáramú sajtótól rettegve bármire rábólint, mert ennyire gyengék, ennyire megvehetők és ennyire aljasak.
Apropó aljasság: Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel a nyugati kollégái szó szerint üvöltöttek az EU külügyminiszteri tanácsülésén, mert Magyarország addig nem hajlandó támogatni az ukránok újabb pénzelését, amíg Ukrajna támadja a magyar gazdasági érdekeket. De Robert Fico szlovák békepárti kormányfő lelövéséről egy árva szót sem ejtettek a nyugati fejesek.
Ha az EU vezetői az iránt sem éreznek sajnálatot, aki közülük való, akkor vajon mennyire óvnák a mi életünket a háború eszkalálódása esetén?
Érdemes tehát jól átgondolni, hogy otthon maradunk-e a június 8-i EP-választás alkalmával, vagy vesszük a fáradtságot, és elmegyünk szavazni.
Mert ezúttal nem az uborka görbületéről vagy ingyen wifiről hozunk döntést. Most még meg tudjuk akadályozni a háború kiszélesedését, és június 8-a az utolsó esélyek egyike erre.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
