Az ország legkeletibb falva, az ukrán határnál fekvő, valamivel több, mint 300 lakosú Ágcsernyő összetartó közösségéről a közelmúltban már olvashattak a Csemadok-életműdíjas Makkai Évával készült beszélgetésünkben. Ő az egyik alapító tagja a jövőre 25 éves helyi turista egyletnek.
Vártam már az idei május 8-ai szabadnapot, mert csapatukkal szerettem volna kerekezni egy jót, gondolván, emlékezetes és tartalmas lesz az idei első tavaszi biciklis élményem. A bolondosan változó idő miatt maguk is az utolsó percig fontolgatták, útra keljenek-e Fűzérradvány irányába. A kis csapat egész nap oltalom alatt állhatott, mert az égiek igazán kegyesek voltak. Bármennyire is vágytam a túrára, csak gondolatban voltam velük.
Bátraké a szerencse
A tiszacsernyői vasútállomáson gyülekeztek reggel, kerültek ám esernyők és esőköpenyek is a kőttes mellé a hátizsákokba. Úgy tűnt, öten lesznek, de végül a csapat oszlopos tagja, aki ugyan az idei útra kivételesen nem készült, a templomkerti reggeli viráglocsolásból hazatérve, hirtelen ötlettől vezérelve mégis nekivágott.
Az utolsó pillanatban, a vonatot még éppen elérve társainak mosolyogva elárulta: egyszerűen nem tudta kihagyni!
Újhelyig utaztak drótszamaraik társaságában vonattal, majd onnan két keréken folytatták egészen a gróf Károlyi Ede által építtetett, fűzérradványi vadászkastélyig. A több mint kétórás látogatásuk során az interaktív megoldásoknak köszönhetően élvezetes időutazásban volt részük.
A kastélykert védett területén lévő angolpark is számos szépséggel, több száz éves, vaskos derekú platánfáival nyűgözte le őket.
A kezdetektől napjainkig
Az ezredfordulón az ágcsernyői Csemadok évzáró taggyűlésén vetődött fel a helyi turista egylet megalakításának a javaslata. Célja kezdetektől változatlan: felkutatni és megismerni a közvetlen környezetünkben lévő, illetve a szűkebb régió építészeti, történelmi, kulturális és nem utolsósorban természeti örökségét. Az ötletgazdák tapasztalata szerint ugyanis az ország legkeletibb szegletében élők lekezelően beszélnek a sokszor karnyújtásnyira lévő értékekről, holott mások akár több száz kilométert is hajlandóak utazni azért, hogy megnézzék mindazt, amit ők maguk helyben nem becsülnek kellőképpen.
Az egylet alapító tagjai szerint nincs azzal semmi baj, ha az emberek külföldre utaznak, de meg kellene ismerniük szülőföldjük rejtett kincseit is. Sajnos nem ez a jellemző manapság.
Sejtettem, hogy inspirációt meríthettek a nyáron 50 éves, jubiláló Honismereti Kerékpártúra (HKT) mozgalomból. Nagy Béla idézte Köteles Lászlót, a legendás kerékpártúra egyik elindítóját, hogy az ágcsernyői egylet a HKT kistestvére.
Amikor lehetőség van rá, a nagyobb távok egyes szakaszait vonaton teszik meg, de arra is volt példa, hogy a biciklik egy teherautó platójára felpakolva utaztak.
A túrát így megkönnyítették, örömet és közösségi élményt szerezve a kevésbé jó kondíciójú társaiknak. Jellemzően a május 8-ai munkaszüneti napon szervezték egynapos túráikat, de akadtak néha ettől eltérő esetek is. Ezek egyike volt például a községük falunapi rendezvénye, az Ágcsernyői Kulturális és Vigadalmi Napok köré szervezett háromnapos kerekezés.
Értékeink nyomában
Az egylet alapító tagjainak egyike, és az idei túrán is részt vevő Nagy Béla minden alkalommal készít útitervet, amiben nagy segítségére volt néhai Bogoly János Betűkbe szedett régmúlt című könyve.
– Az eltelt évek alatt megismert helyszíneket talán felsorolni is nehéz lenne – mondja, ezért arra kértem, emeljen ki közülük néhány emlékezeteset, maradandót.
A turista egylet első komolyabb kiruccanásaként a Két keréken az Ung-vidéken néven meghirdetett túrájukat említette, amelynek programját Makkai Éva állította össze. A Latorca töltésén, a battyányi erdőt átszelve a vadregényes tájban megbújó lengőhídon a Bodrogközt elhagyva beértek a szomszédos Ung-vidéki Szirénfalvára, onnan a következő falu Nagyszelmenc volt.
Akkor, 2003-ban még nem állt a csonka székely kapu, utalva a kettészakított falu sorsára. A szögesdrót kerítéssel szegélyezett, felszántott határszakaszon a katonai őrtornyok, a sorompó és egy tábla utalt csak arra, hogy a túloldalon már Ukrajna van.
2004-ben az ágcsernyőiek és barátaik kivételesen nem a szokásos május 8-ai szabadnapon ülték meg drótszamaraikat, hanem az uniós csatlakozás napján, május elsején. Ekkor Kisrozvágyra látogattak, ahol a felállított ünnepi májusfára tűzték az Ágcsernyő felirattal hímzett szalagot, amit azóta a Nemzeti Múzeum őriz. A település kataszterében 15 hektáron felépített régészeti parkban, Rozvad vezér szálláshelyén és Berzseny faluban láthatták, hogyan éltek honfoglaló eleink a 9-10. században. Ezt az Árpád-kori teljes település-rekonstrukciót a jurtasátraival, építményeivel, őshonos ridegtartású állatokkal, biohistóriás kertjével és megannyi csodájával legalább egyszer mindenkinek látnia kellene.
A múlt megidézése során Nagy Béla a határt átszelő érdekességek közül megemlítette a munkácsi várat is, valamint egy kevesek által ismert természeti értéket is. A Tisza országhatáron átnyúló árvízvédelmi töltésén, az ukrán határtól mintegy 50 m-re, a szlovák oldalon a sorompó közelében van egy 2,20 méter átmérőjű tölgyfa, amit idén már nem tudnak benevezni az Év Fája versenybe, jövőre azonban megteszik.
Sátoraljaújhelyi látogatásuk során Mezősi László kuruc brigadéros hagyományőrző volt az idegenvezetőjük, akivel bejárták a Kazinczy Ferenc Múzeumot, megmászták a Magyar Kálváriát, hogy megérinthessék a tetején az országzászlót.
A tuzséri Lónyay-kastélyban a határnyitás kapcsán jártak, ahol a helyi református gyülekezet tagjaival a tiszai kompot is kipróbálták. A számtalan felső-bodrogközi nevezetesség közül az Árpád-kori, ma már református templomban tett látogatásukat emelte ki.
Útközben, a falu határában lévő Erős tölgyesében egy cseh turistacsoporttal találkoztak. Nagyon megörültek és hálásak voltak, mert ennek a találkozásnak köszönhetően az előre egyeztetett templomlátogatáshoz ők is csatlakozhattak. A festett kazettás mennyezetű műemlék lenyűgözte a csehországi vendégeket, ami az ágcsernyőiek számára biztatást jelentett. Megerősítést kaptak tőlük, hogy kerekes felfedezőkként nem ők járnak rossz úton, hanem azok, akik nem keresik szűkebb pátriájukban a megannyi történelmi és kulturális értékkel teli utakat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/20. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
