A Győri Egyházmegyei Karitász felterjesztésére Önkéntességért díjban részesült Weiszné Sáling Éva, a mosoni karitászcsoport vezetője, aki az elismerő oklevelet január 24-én vehette át Lőrincz Attila karitászigazgatótól és Kapui Jenő mosoni plébánostól. Az alábbiakban részleteket közlünk a karitasz-gyor.hu oldalon június 10-én közzétett interjúból, melyet Paksa Balázs készített a díjazottal.
„Megtisztelő, hogy méltónak találtak erre a díjra. A díj motivál, hogy még inkább nyitott szemmel és segítő szeretettel járjak, Isten szeretetét közvetítve a rászorulók felé. A díjat egész csoportunk nevében örömmel vettem át, ezt karitászcsoportunk minden tagja éppúgy megérdemli – mondta el az interjúban Weiszné Sáling Éva.
Főállású hitoktató vagyok: a mosoni Nepomuki Szent János-plébániához tartozó iskolákban hittant tanítok. A karitatív munka hitem gyakorlati megélése, következménye. Hivatásnak élem meg a hittantanítást, hitünk megélését egyénileg és közösségben, valamint a karitászmunkát. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy életemben mindhárom terület kapcsán olyan életpéldákat láthattam, ami meghatározó volt. »Óriások vállán állhattam«, tanulhattam, nevelkedhettem.
Férjemmel három nagykorú, de még tanulmányokat folytató gyermekünk van. Családunk tagjai maximálisan támogatják karitászmunkámat, bármilyen segítésben szívesen és örömmel vesznek részt, nélkülük nem menne. Az ő életükön is sokat formált az, hogy láthatták a karitatív munka fontosságát, eredményét, és átélhették velünk ennek a munkának az örömeit. Mindemellett életünk folyamán mi is rengeteg segítséget kaptunk másoktól, így a hála is kötelez minket arra, hogy észrevegyük, hol tudunk segíteni. Szemünk előtt lebeg a szentírási idézet: »Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére« (Róm 15,1–2).”
„A rászorulók segítése minálunk több mint harminc éves hagyományra tekint vissza. Németh László egykori plébánosunk hozta létre a Szent Lázár Alapítványt, melynek működését utódja, Butsy Lajos plébános is továbbvitte. Jelenlegi plébánosunk, Kapui Jenő atya 2011-ben bízott meg a segítőmunka irányításával, csoportunk pedig azóta is betagozódik az egyházmegyei karitászcsoportok közösségébe.
„Amikor összegyűlünk csoportunk tagjaival teendőink megbeszélésére, ők hozzák azokat az életeket, sorsokat, nehézséggel küszködőket – utcabeli, távolabbi ismerősöket –, akik szerintük valamiben rászorulók. Mivel sok gyermeket tanítok heti rendszerességgel, ott is látok bőven nehéz sorsúakat, olyan családokat vagy egyedül élőket, akik nehéz élethelyzetben vannak, de mégsem hirdetik fennen, hogy mennyire rászorulók. Mosonban vegyes ilyen téren a lakosság összetétele. Sok a rászoruló. Sokan az ország másik feléből költöznek ide az osztrák határ közelsége és a munkalehetőség reménye miatt. Olyan jó, amikor egy család örömmel meséli, hogy helyreállt az anyagi helyzetük, van munkájuk, köszönik az eddigi adományt, és már ők is szeretnének segíteni más családokat.”
„Rengeteg örömteli eset jut eszembe. Nem is biztos, hogy nevek, hanem arcok, mosolyok villannak be: idősek, nagycsaládosok, gyerekek hálás mosolyai. Jó, hogy tudunk adni.
Öröm végezni ezt a munkát ebben a közösségben. Az adományok mindig rászorulóra találnak. Ha elsőre nem tudjuk, kinek adjunk, mindig mondom a karitászos kollégáimnak, hogy imádkozzunk, és meg fogjuk találni azt, akinek pont arra van szüksége. És ez így is van. (…) Felejthetetlen ünnep volt novemberben az egyházmegyei karitászönkéntesek győri találkozója, ahol az a megtiszteltetés érte csoportunkat, hogy névre szóló karitászzászlót kaptunk. Az új zászlót Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén Németh László nyugalmazott püspöki helynök és Kapui Jenő mosoni plébános áldotta meg. A zászlószentelést követően került sor templomunkban az Erzsébet-kenyerek megáldására és kiosztására.
„Csoportunk létszáma körülbelül 25 fő, ehhez jönnek még az alkalmi segítőink. Törekszünk arra, hogy fiatalokat is bevonjuk, hogy lássák az idősebb karitászostársaink jó szándékú segítéseit, praktikus gondolkodását, és minél jobban eltanulják tőlük a helyes segítő szeretet leleményességét.
Csoportunkban mindenki annyit segít és akkor, amennyit örömmel és lelkesedéssel el tud végezni abban az élethelyzetben, amiben éppen él. Senkire nem szeretnénk hatalmas terheket rakni. A legnagyobb összefüggő tevékenységünk Szent Erzsébet ünnepének környékén a mosoni egyházközség jótékonysági báljának megszervezése; ennek előkészítésében és lebonyolításában a karitászcsoport is segít. A bál bevételéből 150 tartósélelmiszer-csomagot készítünk idősek, magányosok, nagycsaládosok, nehéz körülmények között élők részére, továbbá 50 édességcsomagot gyerekeknek. A bál sikere mindig nagy összefogás eredménye. A bál előtt a karitászcsoport tagjai tombolatárgyakat gyűjtenek, csomagolnak, a bálon süteményt és tombolajegyeket árusítanak; a mosoni ifjúsági hittanosok pedig nyitótánccal készülnek, a tombolák sorsolásánál segítenek. Csoportunk tagjai fontosnak tartják munkájuk során, hogy ne csak átadják az adományt, hanem beszélgessenek is a megajándékozottakkal. A bál kapcsán minden évben megtapasztalhattuk azok szeretetét, akik a jó cél érdekében nagylelkűen adományt adnak, és mi is megélhettük a csomagok átadásánál, hogy milyen jó adni és milyen jó az Isten ajándékozó szeretetét közvetíteni a nélkülözők felé. (…)
Forrás: Győri Egyházmegyei Karitász
Szöveg és fotó: Paksa Balázs/Győri Egyházmegyei Karitász
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
