Lapunk 7-ik számában olvashattunk arról, hogy a Szövetség képviselői sajtótájékoztatót tartottak a Csallóköz csatornázási gondjaival kapcsolatban. Valóban, az ivóvízkinccsel bíró régió településeinek mintegy harmadában még mindig nem épült ki a szennyvízelvezető csatornahálózat. Szlovákia magyarok lakta részén azonban létezik még egy további jelentős régió, amelynek égető szüksége lenne szennyvízelvezető csatornákra, ez pedig a Gömör–Tornai-karszt.
A Gömör–Tornai-karszt ugyanis javarészt mészkőből épült fel, amely oldhatóságának köszönhetően belső részében vezeti le a csapadékvizet. A karszt belsejében levő hasadékokon, üregeken és barlangokon keresztül – eltérően a Csallóköz kavicsrétegeitől – ezért jóformán szűrés nélkül fut le a beszivárgó csapadék, egészen a fennsíkok lábánál fakadó karsztforrásokig. A karsztba bejutó szennyezett víz ezért nemcsak a sokszor ivóvízként szolgáló forrásokat mérgezi, hanem veszélyezteti a barlangok ökoszisztémáját, elsősorban egyedülálló élővilágát. Emiatt a karszt rendkívül sebezhetővé válik, amit az ott gazdálkodók nem minden esetben vesznek figyelembe.
Erre 2006-ban derült fény, amikor a Szlovákiai Barlangok Igazgatósága az Aggteleki Nemzeti Parkkal közösen víznyomjelzési vizsgálatokat végzett a Borzova melletti Milada-barlangban. Beigazolódott, hogy a több mint egy kilométer hosszúságú barlang patakja a falu határában húzódó vakvölgyek vizeit levezetve a Kecsői-forrásban lép felszínre, hogy néhány száz méter után egy része a festői szépségű Kecsői-völgy hasadékaiban ismét a föld alá bukjon és a Baradla vízkészletét gazdagítsa. Ezzel az ismerettel a jelenleg már 30 km hosszúságot is meghaladó Domica–Baradla-barlangrendszer tágabb vízgyűjtő területe egészen Borzova határáig bővül ki. A rendkívüli természeti és kultúrtörténeti értékekkel rendelkező barlangrendszer pedig a Szlovák- és Aggteleki-karszt barlangvilágát magába foglaló UNESCO világörökségének egyik meghatározó része.
Egy másik, 2014-ben elvégzett interreges uniós forrásból támogatott víznyomjelzési vizsgálat segítségével sikerült behatárolni a Milada-barlang vízgyűjtő területét, amely alapján a Szlovákiai Barlangok Igazgatósága kidolgozta a barlang felszíni védelmi övezetének tervdokumentációját.
Hosszas hatósági eljárás után a kassai járási hivatal 2021. március 15-i hatállyal nyilvánította a területet 252,6 hektáron védelmi övezetté.
Ez jelentős lépés volt a karsztvidék barlangjainak és vizeinek védelmében. Sajnos azonban még mindig akadnak lelkiismeretlen gazdálkodók, akik kevésbé tudatosítják a karszt sebezhetőségét. Ilyennek bizonyult a kecsői szarvasmarha-állomány új, nagyszlabosi szlovák tulajdonosa, aki rendszeresen a Kecsői-forráshoz jár itatni. Szerinte állatai csupán elenyésző mértékben szennyezik a vizet, amikor a falu szennyvize a patakba folyik minden tisztítás nélkül. A hatóságok részben igazat is adtak neki. Más kérdés, hogy az állomány előző, kecsői tulajdonosa nem a patakba hajtotta a csordát, hanem tartályban szállította neki a vizet a fennsíkra.
A csatornahálózat kiépítése azonban jócskán meghaladja a karsztvidéki községek költségvetését. A kormány sem sokat tesz a probléma kezeléséért.
A kecsőiek és a barlangok védelmét szívén viselők számára tehát marad a várakozás, hogy a jövőben a természet és a tiszta víz iránt felelősséget érző emberek kerülnek a törvényhozásba. Ehhez nyújthat reményt például a Szövetség parlamentbe jutása.
Gaál Lajos
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
