26. alkalommal emlékeztek meg szülőfalujában Garamkövesden Gyurcsó István költőről, akit a helyiek csak Pista bácsiként emlegetnek, annyira hozzátartozott a falu életéhez.
Gyurcsó Istvánra Stugel Zsanett, a Zöldfaliget Kulturális Egyesület elnöke emlékezett.
„Vannak napok, évfordulók, melyek egy közösség emlékezetélben mindig megmaradnak. Ilyen emlékezetes nap nekünk, garamkövesdi polgároknak 1994. november 10-e. Ezen a napon vált valóra lakosaink óhaja, ekkor avattuk fel Gyurcsó István költő emlékművét, aki immár a róla elnevezett térről szemléli, a Kosaraki partokat.
A község önkormányzata ekkor döntött úgy, hogy minden évben megszervezzük a Gyurcsó István Emléknapot, aki által a világ magyarsága megismerhette Garamkövesdet,
s verseit átérezve beleélheti magát a háborúk utáni falu „kosaraki” szegény rétegének hétköznapjaiba. Az emléknapot már 1996-ban szavalóversennyel bővítettük – emelte ki Stugel Zsanett.
A költő egykoron így búcsúzott a falutól: „Szeress és hívj vissza örök szerelemmel, én megjövök. Hívj vissza, küszködő falum.” Mi visszahívtuk. Visszahívtuk és visszajött. Ma is itt van közöttünk és biztosan érzi, hogy szeretjük.”
Ezt követően az egybegyűltek elhelyezték a költő mellszobránál koszorúikat, többek közt a falu polgármestere Elzer János, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága nevében pedig Reczai Lilla és Jancsó Péter.
Huszár Lászlóra és Bodonyi Andrásra Keszegh Ágnes kultúraszervező emlékezett
E két két neves felvidéki személyiség, hosszú éveken át megtisztelte jelenlétével és munkájával a Gyurcsó Napokat. Sajnos, már nincsenek közöttünk.
Huszár László a Magyar Művelődési Intézet igazgatójaként szívén viselte Gyurcsó István munkásságának éltetését. Neki köszönhetjük, hogy megalakult a Gyurcsó Alapítvány, ezzel együtt pedig a Gyurcsó versmondó verseny. Laci minden alkalommal itt volt, segített és lelkesített. Különleges figyelmet fordított a Gyurcsó István díjazottakra is.
Bodonyi András szintén az égi hazába költözött. Ő is hosszú éveken keresztül volt a rendezvény résztvevője, kis csapatával megzenésített versekkel szórakoztatták a nagyérdeműt, számtalan Gyurcsó verset is megzenésítettek.”
Ágnes hozzáfűzte, a legnagyobb tiszteletet úgy fejezhetjük ki irányukba, hogy ha hozzájuk hasonlóan nem állunk meg.
„Kívánom, hogy a fiataljainkban is legyen annyi erő és életigenlés, mint e két nagyszerű emberben. A nehéz időkben is tudjanak verset mondani, dalolni, mert így boldogabb az élet” – emelt ki Ágnes beszéde végén.
Mivel a szervezők úgy gondolták, a mindenkori Gyurcsó István Emléknap legyen a falu neves szülöttjeire való emlékezés napja is, ezért a jelenlévők átvonultak Hubik István könyvszerkesztő és műfordító emléktáblájához, ahol szintén elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
A rendezvény része volt az a kézműves kiállítás, ahol a garamkövesdi ügyeskezű alkotók mutatkoztak be. A rendezvény a falu szülöttje, Szabados Anna Visszaemlékezés Garamkövesd hagyományaira című könyvének bemutatójával folytatódott élénk érdeklődés mellett.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
