A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány életében az elmúlt évek legnagyobb beruházása zárult le a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen. A zarándokhely megújulásának harmadik üteme idén nyáron fejeződik be teljesen, az ünnepélyes átadásra pedig június 12-én már sor került.
A kegyhely azon túl, hogy jelentős mértékben kibővült és családbarát célponttá vált, építészeti éke is a térségnek. A nagyszabású projekt lezárása kapcsán Szili Attilával, a rendtartomány gazdasági vezetőjével, a projekteket lebonyolító Fons Sacer belső egyházi jogi személy igazgatójával; Riedel Miklós rendtartományi főépítésszel és Dobszay Benedek OFM atyával, a magyarországi ferences beruházások rendi felelősével beszélgetett Gellért Sára Mária, a Ferences Média munkatársa.
A ferencesek évszázadok óta állnak a Szentkútra érkezők szolgálatára. A kegyhely elsősorban a búcsúk nagy közös ünnepeinek lebonyolítására és a lelki feltöltődés különböző formáira ad lehetőséget. Ezeken túl igazi csendet és nyugalmat biztosít az odalátogatók számára. Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely az elmúlt évek során hatalmas felújításon esett át, amire folyamatos pályázati támogatással több ütemben került sor. Az első ütem 2011 és 2015, a második 2016 és 2021 között készült el, a harmadik, négyéves szakasz pedig idén nyáron teljesen befejeződik.
– Hogyan kezdődött a projekt? Mik voltak a harmadik ütem fejlesztésének legfőbb elemei?
Szili Attila: A projekt indulása 2008-ra nyúlik vissza, már az akkori kegyhelyigazgatóval, Fejes Antal OFM atyával is terveket készítettünk és egyeztettünk egy leendő fejlesztésről. A konkrét tervezést utódja, Kálmán Peregrin OFM indította el, szoros együttműködésben Dobszay Benedek OFM atyával. Az első ütemben megvalósult elemek Nagy Tamás építőművész tervei szerint a hegyoldalba süllyesztett zarándokház, a fogadóépület, továbbá a felújított templom és a szabadtéri misézőhely is – gyakorlatilag minden, ami nem barokk stílusban épült. A második ütemben a Csend Háza készült el Nagy Tamás tanítványa, Borbás Péter tervei alapján. A későbbi fejlesztéseket is az ő építészeti szemléletük határozta meg. Nagy Tamás részt vett a harmadik ütem előkészítésében is, 2020-ban azonban magához szólította az Úr.
Riedel Miklós: A most elkészült beruházás a legnagyobb szabású a kegyhely történetében. Tizenhat darab új, terasszal, konyhával és egy vagy két hálószobával kialakított családi apartmanház, valamint egy 345 kW teljesítményű naperőmű létesült. A kálváriakápolna 456 férőhelyes urnatemetővel bővült – ugyanis a hegyoldalt is többek között ez erősíti meg –, a kegyhely teljes területére pedig szelektív hulladékgyűjtők kerültek. Két játszótér és egy multifunkcionális sportpálya, továbbá egy beltéri játszószoba is van már. Megújult a nagy parkoló is, mindemellett több ezer négyzetméter felületű új utat is átadtunk, illetve több száz facsemetét ültettünk. A három ütem mindegyike külön gondolat alapján valósult meg.
– Mi volt az alapkoncepció? Mi az épületek funkcionális célja?
R. M.: A kegyhelyen minden a békét sugározza, ez lebegett a szemünk előtt – az építészeti megoldások is ezen koncepció alapján születtek. Minden a helyén van, minden épület tárgyszerű: mintha szobrok lennének a tájban. Továbbá
Félő volt, hogy a profán funkció össze fogja nyomni a kegyhely spirituális értékét, így nagyon kellett figyelni a részletekre. Fontos volt a házak elhelyezkedése is: azért kerültek elrejtve a domboldalba, hogy ne törjék meg a látképet.
– Mi volt a konkrét feladatotok a projekt során?
Dobszay Benedek OFM: A projektet a beruházás rendi felelőseként követtem. Ez elsősorban nem közvetlen irányítást, hanem egy távolabbi kísérést jelent, a rendi és egyházi szempontok képviseletét, a gördülékenyebb ügyintézés segítését, a tárgyalásokon való részvételt, ha a rend részéről meg kell jelenni, az állami szervekkel való kapcsolattartást, illetve néha az elakadó folyamatok továbblendítését.
Sz. A.: A projekt alatt végig kapcsolatot kellett tartanunk a közbeszerzési ügyintézőkkel, tervezőkkel, kivitelezőkkel, műszaki ellenőrökkel, továbbá folyamatosan egyeztetnünk kellett a Kisfaludy2030 Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt. munkatársaival, ugyanis ők monitorozták a támogatás felhasználását. Ha el akartunk térni az eredeti koncepciótól, ahhoz jóváhagyást kellett kérni. A rendtartományon belül nem volt kapacitásunk minden feladat ellátására, ezért felkértünk egy projektmenedzsmenttel foglalkozó céget, hogy segítse a tartományfőnökségi munkatársaimat. Az én feladatom leginkább az volt, hogy az információmennyiség zökkenőmentesen áramolhasson, illetve a döntéshozatalokat előkészítsem, majd a folyamatok végén a szükséges döntéseket meghozzam.
R. M.: Én a projekt harmadik ütemébe kapcsolódtam be. Eleinte nehéz volt átlátni a projektet, mert nagyon sok kisebb, húsz-huszonöt projektelemből, beavatkozásból állt, amelyek nem mindegyike volt összefüggő. Mivel megrendelői oldalon voltunk, jogi értelemben vett hivatalos szerepem nem sok volt. De építészként azt tartottam a feladatomnak, hogy ne tekintsünk el az apró dolgoktól, és ne születhessenek olyan kompromisszumok, amelyek a minőség rovására mennek. Meggyőződésem, hogy ha egy tér rendezetlen, akkor azt a benne lévők is megérzik, csak talán nem tudják megfogalmazni.
Sokszor egyszerűbb a szűk határidőre való tekintettel legyinteni egy nem a tervek szerint elhelyezett konnektorra vagy lámpára, a diszharmónia viszont attól még érződik, amiből ha sok van, az kiütközik.
– Milyen nehézségekkel szembesültetek a munka folyamán?
Sz. A.: Már 2008-ban éreztük, hogy lenne igény és szükség egy ilyen mértékű felújításra. Akkortájt jelentek meg az első EU-s turisztikai pályázati lehetőségek az egyházak számára. Ezen felbuzdulva léptünk a tettek mezejére. Maga a procedúra igen hosszadalmas, aprólékos és sokszor idegőrlő is volt, mert a körülmények változtak az idővel az eredeti tervekhez képest. Bár a támogatást tervezői becsléseink alapján kaptuk, a megvalósítás mégis azon múlt, hogy valójában milyen ajánlatokat kapunk a cégektől. Az tehát, hogy végül meg tudjuk-e valósítani az elképzeléseinket abból a pénzből, amit kapunk, már kérdéses volt. Rengeteg olyan dolog van, amire az ember az elején nem gondol. Többek között például nehezítette a folyamatot az is, hogy évekkel ezelőtt, pont az orosz–ukrán háború kitörésének napján (2022. február 24-én) írtuk alá a szerződést az utolsó ütem kivitelezési munkáira. A nyersanyagár-robbanás és a háborús helyzet mind-mind átformálták a kivitelezés menetét, ami folyamatos adminisztrációs többletteherrel járt. Egyes projektelemek ezért el is maradtak sajnos.
R. M.: A heti ritmusban történő kooperációkon történt a döntéshozatal, aminek – mint más építkezéseken is – van egy sajátos hangulata. Ez jár némi feszültséggel például a kivitelező és a tervező között. A feladat az, hogy ezeken a konfliktusokon magas szintű szakmaisággal és hamar túllendüljünk. Emellett egyébként meglepő, hogy összességében milyen nyugodt volt mindenki. Szerintem ez a szakrális tér spirituális hatásának volt köszönhető.
– Szerintetek miben rejlik a beruházás legnagyobb jelentősége? Mi benne a legjobb?
Sz. A.: A projekt pályázati támogatásának hála olyan beruházást valósíthattunk meg, amely a kegyhely üzemeltetésével kapcsolatos nehézségeket hosszú távon is meg tudja oldani. A ferencesek számára ez egy zászlóshajó projekt. Engem személy szerint lázba hoz, hogy képes lehet a helyszín új szinteken megmozgatni akár teljes egyházi közösségeket. Közel háromszáz szállóvendég igényeit is képes kielégíteni, mindezt szakrális környezetben, de világi funkciókkal. Erre az országban máshol nem nagyon van példa. Az egyházi közösségeknek így
Reméljük, hogy a családokon keresztül a fiatalok is megszeretik majd, és akár később is visszatérnek Szentkútra.
R. M.: Nagyon szeretem a kegyhelyeket. Sok közülük bár nagyon szép környezetben van, az építészeti megoldásai miatt mégis kilóg onnan. Szentkút nagyon intakt, mert amellett, hogy természetközeli, a tájba is jól illeszkedik. A régről ott maradt büfés standok talán zavaróak lehetnek, de a jövőben azok átalakítására is sor kerülhet még.
– Hogy lehet összeegyeztetni ezt a hatalmas beruházást a kolduló rendi elvekkel?
D. B. OFM: Humorral azt szoktuk mondani, hogy a modern ferencesség koldulási módja a pályázás. Valójában egy ilyen projekt nem a rendtársak életfeltételeinek biztosítására van, hanem az általuk végzett szolgálat fizikai kereteinek megteremtését szolgálja.
Az új szálláshelyekre szinte azonnal akadt jelentkező. Az ide látogató gyermekcsoportok régóta igényelték a sportolási lehetőség kibővítését. A terület fásítása és a napelempark elkészítése pedig a fenntarthatóságot, a környezet védelmét szolgálja. Maga a kegyhely – bár a ferencesek fenntartásában van – nemzeti kegyhelyként a magyar egyházé, a ferenceseknek pedig azzal a gonddal kell kezelniük, hogy ténylegesen azokat szolgálja, akik ide ellátogatnak.
A júniusi átadó ünnepségről szóló cikkünk IDE KATTINTVA olvasható.
Fotó: Lambert Attila
Szöveg: Gellért Sára Mária
Forrás: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
