A svéd parlament feministái azt követelik, hogy törvény rendelkezzék arról, hogy a férfiaknak kötelező legyen minden esetben ülve végezniük a (kis)dolgukat, illetve biztosítsák, hogy a nők is végezhessék állva, mint a férfiak
Kovács István és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ elemzői szerint „a nép” – amelynek elvont fogalmára a liberálisok oly gyakran hivatkoznak – valóságban nehezen viseli az őszintétlenséget: bumeránghatásként ezért hajlamos belefutni azon radikálisok karjaiba, akik leegyszerűsített, de őszinte diagnózist adnak a dogmává emelt politikai korrektséggel szemben.
A liberális forgatókönyv szerint mindig kell találni egy „kisebbséget” – ha nincs, akkor csinálni kell egyet -, amely „felszabadításáért” folyamatosan lehet küzdeni. A társadalmat tehát fragmentálni kell, hogy morális többség megszűnjön, hogy ne hivatkozhasson senki valamilyen többségi viszony morális értékére – hiszen „valamilyen”szempontból mindenki „valamilyen” kisebbség tagja.
Ez tehát a relativizálás zsarnoksága, a hatalommá emelt viszonylagosság. Itt igazából lassan már nem is arról van szó, hogy a normálist az abnormálissal kezeljék azonos szinten, hanem arról, hogy az abnormális legyen normális, és a normális az abnormális.
Hogy akik a bevettet, a hagyományosat, a nagybetűs Szokást követik, azok érezzék rosszul, kényelmetlenül magukat, ha a „haladó szellemiségű” törekvéseket kissé eltúlzottnak találják.
Magyar Idők
Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »
