Három pápa – I. Damáz, III. Kallixtusz és VI. Sándor – hispániai gyökerekkel emelkedett Szent Péter trónjára, mindannyian saját koruk kihívásai között formálták a kereszténység arcát. Közülük III. Kallixtusz különösen fontos szerepet játszott nemcsak az Egyház, hanem a magyar történelem alakulásában is.
Hosszú ideig a Spanyol Birodalom felett sosem nyugodott le a nap, II. Fülöp zászlaja a fél világot bejárta. A Spanyol Monarchia fénykora előtt azonban a félsziget már a 4. században az isteni hatalom csúcsára emelkedett. I. Damáz – aki a régészek védőszentje is – 366-ban lett az Egyház földi helytartója. A hispániai apától született egyházfőt még két valenciai származású követte: III. Kallixtusz a 14. és VI. Sándor a 15. században – írja az abc.es.
A keménykezű I. Damáz
A Liber Potificalis az Egyház korai történetének pápáit gyűjti össze és nem kevés információval szolgál I. Damázról. A tudományos kutatás ugyanakkor nem támasztja alá teljes bizonyossággal ezeket az adatokat. Nem lehet tudni pontosan a pápa születési helyét: egyesek szerint Gallaeciából származott (Hispánia észak-nyugati része), mások úgy gondolják a madridi Villamantában jött világra. Annyi bizonyos, hogy 305-306 körül született, családja pedig ezt követően Rómába költözött. Damáz korán egyházi szolgálatot vállalt és gazdag családjának köszönhetően gyorsan lépkedett a ranglétrán.
A 4. században két tanítás határozta meg az egyház belső konfliktusait. Az ariánusok úgy gondolták, hogy a Fiú (Jézus Krisztus) nem egylényegű az Atyával, egyúttal tagadták a Szentháromságot is. Damáz nem fogadta el Arius püspök gondolatait. 366-ban foglalta el Szent Péter trónját, véres események következtében. A teológiai viták fegyveres konfliktusba torkollottak, Damáz pedig kemény kézzel lépett fel ellenfeleivel szemben.
Korszakban szokatlan módon, 18 éven át vezette az egyházat. „Művelt ember és termékeny író volt” – jellemezte Elena Sainz Magaña történészdoktor. A 4. század viharaiban – az arianizmus, a keleti konfliktusok, valamint az apollinarizmus okozta feszültségekben – biztos kézzel irányított. Halála után, 384-ben a Szent Sebestyén bazilikában helyezték örök nyugalomra.
A „dinasztiaalapító” III. Kallixtusz
A következő spanyol pápára egy évezredet kellett várni. Alfonso de Borja 1378-ban Valenciában született. Hasonlóan Damázhoz az egyház feszült időszakában élt. A nyugati skizma 1378 és 1415/1417 között sorozatos összecsapásokat eredményezett a szembenálló felek között. De Borja XIII. Benedek ellenpápa támogatója volt. Elismert jogász volt, V. Alfonz aragóniai király udvarában is szolgált, az uralkodó belső tanácsadójaként. Tevékenysége nagyban hozzájárult az egyházszakadás megoldásához. Amikor V. Alfonz megbízásából VIII. Kelemen ellenpápával tárgyalt, sikeresen meggyőzte őt a lemondásról. 1429-ben Valencia püspöke lett, egy évtizeddel később pedig bíborosi címet nyert. Unokaöccseivel Rómába költözött és felvette a mára jól ismert Borgia nevet.
Politikai nézeteltérésnek köszönhetően ért fel a csúcsra. 1455-ben, V. Miklós halála után a konklávé patthelyzetbe került, egyik párt sem rendelkezett a győzelemhez elegendő szavazattal. A bíborosok így átmeneti megoldást választottak, három feltétellel. Ezeknek a III. Kallixtusz nevet választó Borgia mind megfelelt: előrehaladott kor, semleges politikai nézetek és a keresztes hadjáratok támogatása. Pontifikátusa három évét három cél határozta meg: a török elleni küzdelem, a pápai hatalom megszilárdítása és a politikai egyensúly.
III. Kallixtusz pontifikátusa során különös figyelmet szentelt a Magyar Királyság helyzetének, hiszen uralkodása idején az Oszmán Birodalom fenyegetése elérte Közép-Európát is. 1456-ban, miután II. Mohamed szultán seregei ostrom alá vették Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot), a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, és Európa-szerte kötelezővé tette a déli harangszót, hogy a hívek minden nap imádkozzanak a keresztény győzelemért.
Ennek a döntésének köszönhetően a nándorfehérvári diadal – Hunyadi János vezetésével – nem csupán katonai, hanem szimbolikus jelentőségű keresztény győzelem lett. III. Kallixtusz kiemelten támogatta Hunyadit és az általa vezetett védekezést, számos pápai bullában buzdította a keresztény fejedelmeket a magyarok megsegítésére.
1458-ban halt meg. Eddigre rokonai nagy felelősséggel járó pozíciókba kerültek. Unokaöccse, Rodrigo pedig 1492-ben VI. Sándor néven lett pápa.
Az ellentmondásos Rodrigo Borgia
Rodrigo Borgia 1431-ben született. Nagybátyjának köszönhetően bejutott a legmagasabb római körökbe, hamarosan alkancellárrá választották. Az évben, amikor Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát, Rodrigo Borgia élete is megváltozott. Évekig tartó várakozás után elfoglalta Szent Péter trónját és az Egyház feje lett. Elsőszámú politikai célja az volt, hogy családját a legnagyobb dinasztiák egyikévé tegye. Emellett támogatta a spanyol művészetet és az itáliai költőket, szépítette az Örök Várost. Fontos pápai bullák köthetők nevéhez. 1493-ben már az Újvilág gazdasági és missziós kérdéseiben hozott döntéseket. 1494-ben pedig a tordesiillasi szerződés a következő korszak egyik meghatározó dokumentuma lett. A hírhedt pápa nyíltan elismerte törvénytelen gyermekeit, egyházi hivatalokat adott el. Egy évtizedes regnálás után 1503. augusztus 18-án halt meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
