Az alábbiakban Kuzmányi István főszerkesztő újévi gondolatait, köszöntését adjuk közre.
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. (Mt 11,28)
Tavaly júniusban, tekintettel a járványügyi helyzetre, a hittanos napközis tábor idejére túrákat szerveztünk, hogy a szabadban tölthessük az időt a gyerekekkel. Mivel közel negyedszázada, gimnazistakoromban túráztam utoljára, ezért bizony nagy kihívást jelentettek számomra ezek a hegycsúcsokra vezető utak, megértettem, mit jelent kilépni a komfortzónámból. Fölfelé menet többször meg kellett állnom, mert úgy éreztem, itt a vég. Azt hiszem, azóta se esett annyira jól a kulacsból kortyolt hűsítő víz, mint akkor. Igazán megtapasztaltam a víz értékét, azt, hogy felüdít.
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.
Diakónusként, úgy érzem, aktívan élem keresztény életemet. Szentmisék, zsolozsma, felebaráti cselekedetek… Többekkel beszélgetve mégis sokszor az a benyomásom támad, hogy a jézusi ígéretet, a lelki értelemben vett felüdítést kevésbé tapasztaljuk meg.
Amolyan menedzserszemléletben építjük magunkat, és azt gondoljuk, hogy ennek érdemeként Isten majd figyel ránk. Ha mi megtettük a magunkét, akkor automatikusan jár nekünk tőle minden jó. Így végeredményben oda juthatunk, hogy az én fontosabb lesz, mint a te, a Teremtőnk. Pedig ha feltesszük a kérdést,
Amikor megteremtett bennünket, ingyenes, érdek nélküli ajándékként adta nekünk az életünket. Ez az ingyenesség, érdeknélküliség tükröződik vissza az Atya és a Fiú kapcsolatában és abban a képben is, amit Jézus kinyilatkoztat a Szentírásban a mennyei Atyáról. János evangélista pedig hozzáteszi mindehhez, hogy Isten előbb szeretett bennünket (1Jn 4,10). Keresztény életünk, tetteink így már nem csak egy parancsolatra, hanem a szeretetnek arra az ajándékára adott válaszok, amellyel Isten közeledik felénk (Deus caritas est, 1.)
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.
Ha úgy tekintünk Istennek a cselekedeteinket mindig megelőző kegyelmére, hogy az továbbra is ingyenes ajándék, és minden földies, önző szándéktól mentes, akkor az imaéletünk és a cselekedeteink is mentesek lesznek az érdektől, attól, hogy a másik embert tárgyiasítsuk, eszközként tekintsünk rá. Így nem a leselejtezés kultúráját fogjuk építeni.
Ha a teremtettségünknél fogva megtapasztalható ingyenes, ajándékozó atyai szeretetet megéljük, és ennek értelmében rendezzük be az életünket, akkor megtapasztalhatjuk a Jézus-követés felüdítő voltát. Azt,
Az új év kapujában így megérthetjük, pontosan mit is ért Szent Ágostonazon, hogy Isten arra szomjazik, hogy mi szomjazzunk rá.
Fotó: Pixabay; Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 3-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
