Mély megrendüléssel értesültünk egy nagyszerű magyar ember 2021. május 9-én bekövetkezett haláláról, akinek szellemi hagyatéka ugyan ránk maradt, de a távozásakor hiányoltuk a kortársak megbecsülését.Imre Kálmán 1941. április 1-én, Budapesten született. Apai részről a felmenői székelyek voltak. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. A haláláig építészmérnökként dolgozott. Eleinte alkalmazott, majd a rendszerváltás után a nyugdíjazásáig magánvállalkozó volt.Mérnökként kisebb-nagyobb megszakításokkal 10 évig Kuvaitban dolgozott (1975-1980; 1982-1984; 1987-1989).A rendszerváltás hajnalán több más magánkutatóval egyetemben hathatósabban kezdett foglalkozni a magyar őstörténettel. Ez nagyrészt annak is köszönhető, a nyugati emigrációba kényszerült magyarok számtalan őstörténeti kiadványt jelentettek meg és küldtek haza. Köztük nemegy rég elfelejtett hasontémájú szakirodalmat. (Jómagam szinte mindegyiket reprintként közreadtam.) Az őstörténeti szakirodalom gyűjtése során kerültem kapcsolatba Kálmánnal. Kitűnő angol nyelvtudásának köszönhetően néhány magyar és külföldi szerző, addig csak angolul megjelent, szakmailag elismert munkáját fordította magyarra: Padányi Viktor: Two Essays (két tanulmány), HOR-AHA-HARKU-HORKA (Magyarázatok a Menes kérdéshez) – Az etruszkok származásának új megvilágítása.Bobula Ida: Sumerian technology – A survey of early material archievements in Mesopotamia (Sumir műszaki tudományok – Ősi mezopotámiai régészeti leletek vizsgálata). 1960-ban Sidneyben és 1964-ben Washingtonban kiadott, párpéldányos, szinte angolul is ott elérhetetlen írást ajándékként fordította le a magyar olvasók számára. 1997-ben, pár példányban közreaadva könyvtárba is elhelyeztem.Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása. Saját bevallása szerint ez a könyv tette rá a legnagyobb hatást. 2012-ben ez ihlette két igen értékes és újszerű őstörténeti mű, „A magyarok őstörténete új megvilágításban”, 2011-ben pedig a „Génmódosított őstörténelem” c. könyv megírására és kiadására.A Miskolcon megjelentő Ősi gyökér c. lapba számos őstörténettel és ékírással kapcsolatos tanulmányt, cikket írt.Anton Deimel: Sumerische Grammatik c. sumir nyelvtankönyv Marton Veronikával közös fordításban jelent meg. Ezen kívül magyarra fordította Angela Marcantonio: „The Uralic Language” (Az urali nyelvcsalád) c. rendkívül érdekes munkáját, ugyancsak Marcantoniotól A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete c. könyvet. 2017-ben Dr. Marácz Lászó egyik angol nyelvű könyvét fordította le, amely magyarul „Elhallgatott középázsiai rokonaink” címen jelent meg.Mindezen óriási szellemi munkát teljesen ingyen és bérmentve helyezte a nemzet asztalára, ami olyan nemes lélekre vall, hogy a kortárasaink között nagyítóval is alig találni hozzá hasonlót. 1992-ben saját kiadásban jelentette meg a „Le Corbusier” c. szakkönyvet, 2009-ben pedig az „Építészeti barangolás Európában : A XX. sz. első felének gyöngyszemei”-t. Kiváló fordításait a kortárs olvasókon kívül nagyobb könyvtárak is őrzik. Szinte teljesen kész kéziratát a számítógépe őrzi; reményeink szerint egyszer talán nyomtatásban is megvásárolhatjuk.Imre Kálmán, kedves Barátunk! Nyugodj békében!Bp. 2021. június 8.Csontos Péter
POST SCRIPTUM: El sem akartam hinni, hogy kedves barátom és fordítótársam Imre Kálmán eltávozott.Mintha tegnap lett volna, amikor meglepetésszerűen találkoztunk Losoncon Badiny Jós Ferencnek Duray Éva kertjében felállított mellszobor-avatásán. Kedves és érdeklődő volt: – Te itt? Mit dolgozol? – örültünk meg egymásnak. Kérdésre kérdéssel válaszoltam, s máris benne voltunk a sumerológia vadonjában.
„Boldogok…, a kik az Úrban halnak…” (Jelenések könyve, 14.13)
Mintha tegnap lett volna, mikor a Testnevelési Egyetem nagy előadótermében Kálmánnal és szeretett feleségével, Judittal együtt hallgattuk Badiny Jós Ferenc több emlékezetes előadását.
Mintha tegnap lett volna, amikor 1997-ben Miskolcon, az Őstörténeti Konferencián találkoztunk, melynek eredménye Anton Deimel: „Sumerische Grammatik” (Sumir nyelvtan, Miskolc, 1998.) c. könyvének fordítása lett. Több, mint egy évig hol Budapesten, hol Győrött találkoztunk, és gyermeki lelkesedéssel dolgoztunk együtt a fordításon. A nyelvtan maga volt a csoda. Beláthatatlan távolságba tolta ki magyar anyanyelvünk eredetét. Akkoriban ezt még senki nem hitte, de Kálmán csodás előérzettel és meggyőződéssel kiállt a magyar nyelv ősisége mellett. Sokat tanultam tőle. Embersége, becsületessége és főleg a kitartása követésreméltó volt. A nyelvtan fordítása kapcsán egyszer azt mondta, amit elkezdünk, soha ne hagyjuk abba!A tegnapok évekké sokasodtak…, és Kálmán nincs többé…Isten áldjon, kedves sumerológus barátom!
Marton Veronika
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
