Csenkepuszta 255 hektáron elterülő hármas fokozatú védett terület Muzsla és Karva közelében. Ez a legkiterjedtebb pannon homoki gyep Szlovákiában, amelyet 2004-től európai jelentőségű területként tartanak számon. Ide igyekszünk a párkányi alapiskola biológiatanárával, Gyetven Melindával, aki kutatja, feltérképezi a Párkány környéki védett területek különös növényvilágát, és könyvet ír a tájainkon előforduló védett növényekről.
A csenkepusztai védett terület két részből áll. Az erdővel körbevett homoksztyepp a kisebbik része, ahol nincsenek fák és bokrok, csak lágyszárú növények, a másik, a nagyobbik az erdőkomplexum, ahol a fák és a bokrok homokon kapaszkodtak meg.
Több tízezer évvel ezelőtt a Duna és mellékágai töltötték fel üledékkel a területet. A szél munkája által a homok szabadon mozgott, mígnem a növények magjai idetaláltak, kikeltek és megkötötték a mozgó felszínt, kialakítva a Duna menti alföld egyik legeredetibb állapotban lévő homokbuckás élőhelyét. Növény és rovartani szempontból különösen jelentős a terület.
A múlt század közepéig szarvasmarha-legeltetés folyt ezen a területen, ennek megszűnésével azonban a füves puszta erdőssé vált. Erdei fenyő és fehér akác telepítésével fogták meg a homokos talajt. Nagy gond a gyorsan terjeszkedő idegen fafajok megjelenése, mint az erősen invazív bálványfáé, amelynek közelében több növényfaj kipusztul. A mufloncsordák jelenléte és a szarvasmarha-legeltetés alternatívát jelenthetnek a megújítás terén.
Ősi homoki borókás-nyáras növénytársulás
A pannon borókás nyárfaerdők elterjedésének északi határa Csenkében van, Szlovákiában másutt ilyen nem található. Ezek az élőhelyek olyan országos és európai jelentőségű fajoknak adnak otthont, mint a homoki nőszirom, az őszi kikerics, a báránypirosító, a csikófark, a gyepes kőhúr, a homok viola és a homoki keserűfű.
Hihetetlen, ahogy a homokdombokon megtelepedtek az erdők. Bokáig süllyedünk a homokos talajba, amely a különleges állatvilágról mesél, hiszen a homok telis-tele lábnyomokkal – őzek, muflonok, szarvasok, vaddisznók, madarak bogarak jártak erre nem is olyan rég.
A tanárnő meséli, hogy februárban még vadmacska tappancsainak a nyomait is felfedezte a homokban.
Ahogy a fák közt bóklászunk, egy mufloncsordát zavarunk fel. Elrohannak, de a pár naposnak kinéző gida marad és kíváncsian szemlél. Aranyos, ahogy botladozik a homokban. Anyja pár pillanat múlva visszajön érte és helyreáll a rend. Az erdőben szürke marhák is legelnek, ami mértékkel jót tesz a területnek, mert a legelés által kevésbé tudnak elterjedni az invazív, nem őshonos növények.
Homokpuszta az erdő közepén
Melinda meséli, hogy elbűvölve állt meg a füves rét határán, amikor először látta. Akkor is ugyanígy hullámzott a pusztai árvalányhaj, mint most. Azóta minden hónapban kijár ide, van, hogy többször is, a különböző időszakokban virágzó növényeket vizsgálja.
– Három nagyon különleges növény található itt: a homoki kikerics, a homoki nőszirom és a csikófark. Mindhárom csak itt fordul elő Szlovákiában.
A csikófarkat – ami fűszál nagyságú – napokig derékban meggörnyedve kerestem, s mikor már közel voltam a feladáshoz, pici piros tobozbogyói megcsillantak az őszi nap sugarában. Többször, szinte gondviselés-szerűen találtam a növényekre. Nemrégiben így leltem rá a vitézkosborra is az erdőben, amikor egy olyan irányban indultam el, amerre sosem jártam.
Kovácspatakon megcsúsztam a domboldalon és a földre huppanva megláttam magam mellett a borzas ledneket, aminek az itteni előfordulását nem is reméltem. Ha nem történik ez a kis „baleset”, nem vettem volna észre. Az itt található növények közül még említést érdemel a homoki habszegfű és a kései szegfű – sorolja a lelkes kutató.
Szentgyörgyhalma
A csenkepusztai mellett találjuk a szentgyörgyhalmi védett területet. Ha körbenézünk, látjuk, hogy két egymástól eltérő élőhelyet őriz. Az egyik a füves, homokos domboldal, mindenfelé többméteres homokfallal. Az abba vájt lyukak telis-tele vannak gyurgyalagokkal és parti fecskékkel. Jöttünkre egy bagoly is felriad, hatalmas szárnycsapásokkal igyekszik eliszkolni. A másik a csenkei erdőig elterülő nedves rét, szikes puszta, amely a ritka korcs nőszirom élőhelye.
A táj meseszép, az ég kékje szinte ragyog, a csendet semmi sem zavarja. Éppen virágzik a szártalan csüdfű, de itt nyílik a kisfészkű aszat, a taréjos búzafű, a piros kígyószisz is. A környék növénytani szempontból rendkívül gazdag.
– Ha erről a dombról átnézünk Magyarországra, a Duna túlpartjára, jobbra van a Gerecse Tájvédelmi Körzet, balra pedig a Pilis hegység, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Park része, számos kedvelt turistaútvonallal – mutatja Melinda.
Felfedezőúton
Megtudom, hogy Melinda számára eleinte nem tűnt izgalmasnak a botanika.
Bár a professzor asszony, Stolárová Viera lelkesen terelgetett a növénytan felé, igazából csak tanulmányaim elvégzése után pár évvel jött a felismerés, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Kezembe került Feichtinger Sándornak a régió növénytani tanulmánya az 1860-as évekből és egy 1999-ben kiadott Esztergom környékének flórája című könyv. Nagyot dobbant a szívem. Ez az! Elolvasása után azzal mentem vissza a botanika tanszékre, hogy Párkány környékének növényvilágát szeretném kutatni. A professzor asszony örömmel fogadott, tanácsokat adott, milyen növényeket keressek”
– meséli Melinda a kezdetekről.
Eleinte néhány érdeklődő tanítványa is vele tartott a felfedezőútjain.
Könyv a védett növényekről
A könyv lényegében két évtizede megvan, hiszen ötven védett növényről írta doktori értekezését. Már akkor ki szerette volna adni, de változóban volt a világ, minden a digitális technológia, az informatika és az applikációk körül forgott. Úgy érezte, nem alkalmas az idő ilyen tudományos könyv kiadására. Folytatta a gyűjtést és 2020-ban megszólította volt diákját, hogy lektorálja a munkáját. Dítě Zsuzsanna ma már elismert botanikus, fő szakterülete az európai szikesek élővilága, Rózsahegyen él és dolgozik.
Őt is ugyanaz a szenvedély hajtja, mint engem. Jól együtt tudunk működni a növények rendszerezésében, azonosításában. Nyolcvanöt védett növény fotójával és leírásával szólítottam meg, mára több mint kilencven van, amelynek meg tudom erősíteni az előfordulási helyét a környéken. Az utóbbi években kezdtem úgy érezni, eljött a könyv kiadásának ideje, mert az emberek a koronavírus-járvány után kezdenek visszatalálni a régi értékekhez, a természetes környezethez”
– véli a Melinda.
A kiadvány kétnyelvű lesz, a védett területek bemutatására és a védett növényekre fókuszál, azokra a területekre, amelyek nemcsak növénytanilag, de geológiailag is összetartozó területek, a pannon flóra részei. A könyvkiadás és népszerűsítés költségeit pályázati úton szeretnék előteremteni, emellett egy fotókiállítást is terveznek, mert az itt élő növények szépek, látványosak és egyediek. A könyv olyan kordokumentum lenne, amely bemutatja a még meglévő természetes élőhelyeket és az évről évre egyre kevesebb egyedszámú ritka védett növényeket, mint a lassan letűnő korszak „szemtanúit”.
Megjelent a Magyar7 2024/20.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
