A Húsvét-sziget leginkább a moaik miatt ismert. A híres kőszobrokhoz hasonló alkotások több ezer kilométerre is fellelhetőek, ahogy a moaik készítőinek rokonai is megtalálhatóak keleti és nyugati irányban.
A szakértőket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy az emberek miként hódították meg a Csendes-óceán nehezen megközelíthető szigeteit. Egy friss tanulmányban a szerzők azt írják, egy 250 éves periódus alatt különböző csoportok kerekedtek fel Tahitiből, hogy elérjék a Húsvét-szigetet, a Marquises-szigeteket és Raivavae szigetét – számol be az AFP.
Az érintett területeken nagyon hasonló szobrok találhatóak. Alexander Ioannidis, a Stanford Egyetem munkatársa és a csapat vezetője szerint az alkotások csakis ezeken a szigeteken fordulnak elő.
A kutatók genetikai módszerekkel rekonstruálták az első polinéziaiak megtelepedését. A folyamat Szamoában kezdődött, és 830 és 1360 között zajlott szerte a Csendes-óceánon. A terjeszkedés története Cook kapitány óta foglalkoztatja a szakértőket, a felfedező volt az első, aki felismerte, hogy a polinéziai szigeteken hasonló nyelveket beszélnek.
A folyamat meglehetősen gyorsan, 17 generáció alatt történt, és felülmúlta az olyan nyelvi és kulturális változásokat, amelyek egyfajta markerként szolgálhatnának. A kutatók a vizsgálatban 21 sziget 430 mai lakójának adatait elemezték. A szamoai kezdetű terjeszkedés nyugati irányban Fidzsi és Tonga, délre pedig Raratonga felé folytatódott 830 körül, a 13. század elején pedig a polinéziaiak már a Húsvét-szigetnél jártak.
A modern polinéziaiak genetikája vegyes származásról árulkodik, európai és afrikai géneket is hordoznak. A szakértők éppen ezért jellemzően emberi maradványok genetikáját próbálják felmérni. Ioannidisék ezzel szemben egy speciális szoftvert használva modern emberek adataiból is releváns eredményekre jutottak.
National Geographic
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
