Mit, miért és hogyan gyónjak? címmel tart nagyböjti prédikációsorozatot Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános helynöke, püspöki irodaigazgató, plébános a debreceni Szent Anna-székesegyházban péntekenként a 18 órakor kezdődő szentmiséken. A március 1-jén elhangzott harmadik elmélkedéséből közlünk részleteket.
A „Hogyan gyónjak?” kérdésre adott válasz első része – a keresztségben elnyert istengyermeki méltóságunkkal összhangban – arra vonatkozik, hogy
Mennyei Atyánk ugyanis az üdvösség történetében irgalommal fordult hozzánk Jézus Krisztus által a Szentlélekben, és a kegyelem rendjében saját életében akar részesíteni. Ehhez kapcsolódik, hogy
A szentgyónásnak ezt az összetevőjét világosan fejezi ki egy részlet a 103. zsoltárból: „Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk” (8–14.v.).
A „Hogyan gyónjak?” kérdésre adott válasz második része arra vonatkozik, hogy tudatosítsam és váltsam is valóra: Nem elég bűneim felsorolása fajtájuk, számuk és a súlyosbító körülményeik szerint.
A megtérni (görögül metanoein) nem csupán azt jelenti, amit a szó a profán görögben jelent: újragondolást, értelemváltoztatást. Ez a jézusi program számára túl kevés lenne. Sokkal inkább az ez idáig téves életút gyökeres megváltoztatását követeli. Az itt kívánt megtérés elfordulás a nem evangéliumi úttól és rálépés az evangéliumi útra. A megtérésemben aktívan engedem, hogy Isten Jézus által meghirdetett országa áthassa és összefogja életem minden területét.
azaz a Jézussal elközelgő Isten uralma szeretetben. A megtérés előtti állapot úgy jellemezhető, mint egy olyan élet, amelyben Isten valósága és világa nem számított igazán, csak mellékes tényező volt, a saját én pedig a legfőbb vezető és cselekvő. A megtéréssel az ember saját személye helyett Isten lesz az egész gondolkodás központja, és minden törekvés mértéke, tartalma és célja. (…)
A „Hogyan gyónjak?” kérdésre adott válasz harmadik része arra vonatkozik, hogy
Elengedhetetlenül fontosnak kell tartanunk, hogy a bűnbánat szentségéhez való járulást előzze meg már otthon, vagy a gyónás helyén a felszínességet elvető, alapos előkészület. Ennek lépései:
Kérem a Szentlélek világosságát, hogy adjon bátorságot mindent feltárni a szentgyónásban, hogy az addig esetleg elfeledett bűnök is jussanak eszembe. Csendes személyes imában Istent állítsam a középpontba. Ebben segítségünkre van, ha ilyenkor a keresztet magunk elé helyezzük, vagy egy szentírási részt elolvasunk Isten szeretetéről és azon elmélkedünk (pl. Jn 3,16; Róm 8,31b–34).
Megvizsgálom a lelkiismeretemet, feltérképezem életem minden vonatkozását, kapcsolatát, és összegyűjtöm bűneimet. Ehhez érdemes egy életkoromnak és életállapotomnak megfelelő lelkitükör segítségét igénybe venni.
Megbánom a bűneimet teljes szívből, Isten iránti szeretetből.
Erős fogadást (jó elhatározásokat) teszek.
Meggyónom (megvallom) bűneimet.
A „Hogyan gyónjak?” kérdésre adott válasz negyedik része arra vonatkozik, hogy
Ennek az emlékezésnek a fontosságát jól kiemelik az alábbi bibliai lelőhelyek: „Akkor Ráfael félre hívta mindkettőt [Tobitot és Tóbiást] és ezt mondta nekik: »Dicsőítsétek Istent és valljátok meg minden élőlény előtt azért a jóért, amit velünk tett. Áldjátok és dicsőítsétek nevét. Isten tetteit hirdessétek és ne szűnjetek megvallani«” (Tób 12,6).
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz” (Zsolt 103,2–4).
(…)
A „Hogyan gyónjak?” kérdésre adott válasz ötödik része arra vonatkozik, hogy
Kerüljem el, hogy a szúnyogot kiszűrjem, a tevét meg lenyeljem (vö. Mt 23,24).
Bruce Marshall skót katolikus írónak (1899–1987) van egy tréfás hasonlata az aggályos és tág lelkiismeretről. Azt mondja a tág lelkiismeretűre: ha valaki meggyónja, hogy lopott egy kötelet, esetleg hozzá kellene tennie, hogy a kötéllel együtt a tehenet is eltulajdonította. Fordított esetben azt mondaná az aggályos lelkiismeretűnek: „ha meggyóntad, hogy elloptál egy tehenet, ne csinálj magadnak gondot abból, hogy nem tettél külön említést a kötélről, amellyel az állatot elvezetted”. (…)
A „Hogyan gyónjak?” kérdéshez hozzátartozik az is, hogy milyen gyakran gyónjak. Erre a válasz:
Tanuljunk tehát gyónni a mindennapokban apró gesztusokkal és szavakkal: „Bocsánat!”, „Köszönöm, ön mindig olyan megértőén reagál heveskedéseimre”. S milyen gyakran járuljunk a gyógyulás e szentségéhez a szentgyónásban? A IV. Lateráni zsinat 1215-ben döntést hozott az évenként kötelező húsvéti gyónásról és áldozásról. Az 1983-ban bevezetett, hatályos Egyházi Törvénykönyv tartja magát ehhez a zsinati döntéshez. Minden hívő, aki elérte értelme használatának korát, köteles súlyos bűneit legalább évente egyszer híven meggyónni (vö. 989. kánon). Tudjuk, az évenként kötelező húsvéti gyónás és áldozás az Anyaszentegyház öt parancsának egyike. Vegyük fontolóra: Minél ritkábban megy gyónni valaki, annál kevesebb a mondanivalója. Eléggé nyilvánvaló, hogy valahányszor súlyos szeretetlenséggel megsértettük Istent és embertársainkat, járuljunk bizalommal a bűnbocsánat szentségéhez. (…)
Minden nehézség nélkül beláthatjuk,
Súlyos bűn esetén a szentségi gyónás feltétlenül szükséges, egyébként pedig igen hasznos: támogatja a hívőt a tisztulásban és a szentségre való törekvésben. A bűnbocsánat szentsége ezenfelül gyógyítja a sebeket, megelőzi a további bukásokat, erősíti a kegyelmet, hogy a bűnbánó könnyebben le tudja győzni bűnös hajlamait, ellenálljon a kísértésnek és gyakorolja az erényeket. Mindezt a szentségben cselekvő Krisztus biztosítja: ő bocsát meg, ő gyógyít, ő erősít… – Ha valaki komolyan törekszik a tökéletességre, szükséges a gyakori szentgyónás” (P. Gabriele di S.M. Maddalena O.C.D., Benső végtelen, SZIT, Budapest 2006, 259).
(…)
Imádkozzunk!
Kérünk, Istenünk, áraszd szívünkbe az értelem, az igazság és a békesség lelkét, hogy egész szívvel felfogjuk, ami kedves neked, és azt megismerve, közös akarattal tettekre váltsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
A teljes elmélkedés IDE KATTINTVA olvasható.
Szerző: Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, plébános
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
