Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) ötödik napján, szeptember 9-én a laudest követően a nigériai John Onaiyekan bíboros, Abuja emeritus érseke tartott katekézist a budapesti Hungexpón. Az Eucharisztiáról mint keresztény életünk csúcsáról és minden remény forrásáról szóló előadásában hazája vallási megosztottságáról is beszélt.
John Onaiyekan bíboros, Abuja emeritus érseke egyházi vezetőként védelmezi a gazdasági nehézségeknek és a szélsőséges iszlám terrorszervezetek támadásainak kitett nigériai keresztény közösséget, egyszersmind óva int attól, hogy hazája problémáit muszlim–keresztény konfliktussá egyszerűsítsék.
Rendszeresen hangsúlyozza, hogy
„Ez végzetessé fajulhat, ezért minden erővel a párbeszéd megnyitásán kell dolgoznunk” – figyelmeztetett a bíboros.
Onaiyekan a vallásszabadság elvének érvényesítéséért is küzd. Vallja, hogy „egyértelműen meg kell határoznunk a vallás és a politika viszonyát, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a vallást és a politikát vegyítik vagy összekeverik, a politika gazsága gyakran hatással van a vallás szépségére”.
John Onaiyekan bíboros katekézisét magyar nyelvű köszöntéssel kezdete: Jó reggelt! –mondta, majd angolul és hazája nyelvén is üdvözölte a Hungexpón jelenlévőket.
John Olorunfemi Onaiyekan 1944-ben született, 1969-ben szentelték pappá, és 1976-ban doktorált szentírástudományból. 1980-ban Szent II. János Pál pápa a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává nevezte ki öt évre, 1983-ban szentelték püspökké, mindössze harmincnyolc évesen. XVI. Benedek pápa kreálta bíborossá.
A nigériai egyházi vezető előadásában röviden bemutatta hazáját, a kétszázmilló lakosú afrikai országot, amelyben 50–50 százalék a keresztények és a muszlimok aránya. „Különös helyzet ez, a két vallás ugyanakkora erővel képviselteti magát. Nigériában negyvenmillió katolikus él, s általában igen összetett, kihívásokkal teli a keresztények kapcsolata a muszlimokkal, akik erőszakosak is tudnak lenni” – mondta Onaiyekan bíboros, majd hozzátette: „Nem félünk, reményünk van, mert az Úr Jézus velünk van!”
A nigériai bíboros katekézisében az Eucharisztiáról mint keresztény életünk csúcsáról és minden remény forrásáról beszélt.
Elmondta, az Eucharisztia azt jelenti: hálaadás. „Illő tehát hálát adnunk, hogy a Covid ellenére is sikerült megrendezni Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.
„Sokan éppen a járvány miatt nem lehetnek itt, imádkozunk értük. Éppígy imádkozunk, hogy a pandémiától szabadítson meg minket az Úr, irgalmazzon az ő népének, s azok lelkéért is, akik a járványban elhunytak” – mondta az előadó, majd felhívta a figyelmet arra, hogy
– tette hozzá.
A következőkben a bíboros rátért előadása főbb megállapításaira, amelyek forrásai a II. vatikán zsinat dokumentumai, a Katolikus Egyház Katekizmusa és XVI. Benedek pápa 2007-ben kiadott Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdítása.
A Hungexpón elhangzott katekézis főként ez utóbbi tanításra támaszkodott, ugyanakkor az előadó a misztériumról való elmélkedésében kiemelten szólt Isten valóságos jelenlétéről az Eucharisztiában, az áldozatról és a közösségről.
XVI. Benedek apostoli buzdítása a szent Eucharisztia három dimenzióját vizsgálja – fejtette ki Onaiyekan: hinni a szentséget, ünnepelni, illetve élni a misztériumot.
Az előadó leszögezte, hogy arról beszél, amit az Egyház kezdettől fogva tanít, s azért imádkozott, hogy „a Szentlélek adja, hogy az Eucharisztia teljes igazságát fogadhassuk be”.
Mint mondta,
Ez a korai egyház alapélménye, napjainkban a misztérium kifejezés inkább a felfoghatatlanságot hangsúlyozza. Az persze igaz, hogy Isten cselekvése meghaladja a megértésünket, az ő útjai nem a mi utaink.
A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum concilium kezdetű dokumentumának 47. cikkelye így fogalmaz: „Az utolsó vacsorán, azon az éjszakán, amikor elárulták, Megváltónk megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát. Tette ezt azért, hogy a keresztáldozatot évszázadokon át megörökítse, amíg újra el nem jön, és így szeretett jegyesére, az Egyházra bízza… a szeretet szentségét, az egység jelét, az irgalom kötelékét, … a jövő dicsőség zálogát, amely nekünk adatik.”
A következőkben a bíboros e zsinati szöveg alapján bontotta ki az egyházi tanítást Isten valóságos jelenlétéről az Eucharisztiában.
Mély tanítás ez, amit nehéz elfogadni – mondta az előadó, de Krisztus azt is tanította: „Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” (Jn 6, 53–54).
Az apostolok bizonyára emlékeztek a Mester eme korábbi tanítására az utolsó vacsorán (amit akkor még nem értettek meg) – tette hozzá a bíboros.
Onaiyekan a „valóságos jelenléthez” kapcsolódva azt is hangsúlyozta, hogy az átváltoztatást csak érvényesen felszentelt pap tudja elvégezni, ő tud Krisztus személyében cselekedni. Emlékeztette a jelen lévőket, hogy Jézus az ő apostolainak mondta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
A bíboros szólt arról, hogy az elmondottak a hit teljességéhez tartoznak, és sokan éppen ezért lettek katolikussá más felekezetek tagjai közül. Megemlítette, hogy örvendetes volt az az esemény, vagyis amikor 1965-ben Athenagorasz pátriárka és VI. Pál pápa kölcsönösen visszavonták az 1054-es egyházszakadáskor kimondott kiközösítéseket, amelynek nyomán keresztények és ortodoxok nyitottá válhattak egymás felé a „valóságos jelenlét” közösségében.
Onaiyekan bíboros katekézisében azt is hangsúlyozta, hogy az Eucharisztiában megváltásunk misztériumát ünnepeljük, s ez az „ősi mag” az inkulturáció által a sokféle rítus formájában sem változik.
Az előadó katekézisében a továbbiakban – Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítására is utalva – részletezte az áldozásra vonatkozó egyházi tanítást.
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
