Ahogy arról korábban beszámoltunk, tucatnyi árucikket neveznek vagy szerkesztenek át azért, mert "nem férnek bele" a "toleráns" Egyesült Államokba. Bizonyos, hogy a jövőben egyre több hasonló cég fog ilyen-olyan indok miatt ehhez hasonló lépéseket tenni, s ezen a ponton mindegy is, hogy a profit, vagy éppen a "progresszióba vetett hit" vezérli őket. Az Uncle Ben’s-szel ellentétben itthon talán kevesebb port kavart az Aunt Jemima ("Jemima néne") átalakulása, amely nem csak logóját (amelyen egy fekete nő látható), hanem a nevét is hamarosan elveszíti. A termékcsalád édes szirupokat gyárt, főként amerikai palacsintát érdemes vele ízesíteni, Magyarországon bizonyára az eltérő étkezési szokások miatt ismert kevésbé.
Az Aunt Jemima "szellemiségének" megtestesítője az a "Mammy" karakter, amelyről az Elfújta a szél kapcsán korábban már beszéltünk. A kissé romantizált alak egy testes háztartást vezető, a gyermekekre vigyázó néger nőt jelenít meg, amely mentes mindenféle "rosszindulattól", a Black Lives Matter mozgalomnak és szellemi csatlósainak mégis szúrja a szemét. "Jemima néne" tehát egyértelműen nem maradhat, de az még mindig a jövő zenéje, hogy milyen lesz az új márka kinézete, vagy éppen mi lesz a neve. Sőt, egy ilyen éles váltásnál még az is kérdőjeles, hogy egyáltalán "túléli-e" a termék.
De mi van akkor, ha a tulajdonos, jelen esetben a Quaker Oats Company annyira túltolja a biciklit, hogy azok haragudnak meg rá, akik eredetileg támogatják a végeláthatatlan "progressziót"? Az Aunt Jemima 1889-ben, tehát több mint 130 éve debütált, ezalatt az idő alatt pedig logikus módon sok reklámarca volt a márkának. Ebből az egyik legismertebb Lillian Richard volt, aki 1925-től kezdődően 23 évet (!) töltött ebben a pozícióban. Nos, Vera Harris, Lillian rokona támogatja "Jemima néne" átplasztikázását, sőt, BLM-támogató is, ugyanakkor elkeseredését fejezte ki, hogy "kitörlik a történelemből" a felmenőjét.
Hát, Vera, az a helyzet, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni, de látom, hogy te mégis kísérletet tettél rá: "Ő (mármint Lillian) egy intelligens, energikus, gyönyörű fekete nő volt (talán elég az ömlengésből), aki megszerezte a munkát, mert, értve a világot, amiben élt, csak dolgozni akart." Feltűnő, hogy már ebben a kontextusban is nagy kezdőbetűvel van írva a "black" szó (erről a tendenciáról vasárnap számoltunk be, csak a miheztartás végett jegyeztem meg).
"Kitörölni a felmenőm emlékezetét annyit tesz, mintha eltörölnénk a történelem egy részét" – folytatja Vera. Hát… nem tudom. Szakmai szempontból ugyan tényleg a történelem része az Aunt Jemima, tehát a márkát megtestesítő nők is, de azért ez a barokkos megfogalmazás enyhén szólva is túlzás. Persze a négerek fetisizálása a BLM-terrorizmus egyik sarokköve, de "kitörlésről" beszélni eléggé hatásvadász módszer. Mondjuk Vera Harrisnek ez is a célja. Vera Harris egy ócska és magából kivetkőzött, szürreális világ terméke, a még szürreálisabb hír pedig kiválóan jellemzi, hogy itt bizony sosem tehetsz igazán jót, hisz aki mindenkinek meg akar felelni, az végül senkinek sem fog.
Harris "javaslatot is tesz" a Quaker Oatsnak, hogy gyártsanak emlékdobozokat azon fekete nők nevével és portréjával, akik valaha arcai voltak a márkának. "A doboz hátulján lehetnének a neveik, minden hónapban kiemelve egyet közülük" – osztogatja tanácsait az alkalmi marketinges. Visszatértünk az origóhoz.
Nem mellesleg nem ő az egyetlen, aki elégedetlen a "néger történelem" kiradírozásával. Egy másik reklámarc, Anna Short Harrington dédunokája, idősebb Larnell Evans szintén "megsértődött" a döntés miatt, és nevetségesnek titulálta azt. "25 év tűnt el a hölgy életéből" – nyilatkozta Evans.
Most akkor merre haladjon a négerkaraván? Legyen történelemradírozás, vagy ne? Mondjuk a fehérek úgyis csak a partvonalról bámulják az egészet. Már rég kiesett a kezünkből a marsallbot.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Aunt Jemima-reklám 1955-ből: ha valami ijesztő benne, akkor az nem a néger "Mammy", hanem a földöntúli hangok, akiknek ízlik a palacsinta:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
