Minden kornak megvannak a maga hasznos idiótái, legutóbb egy minden szempontból borzasztó 1917-es Lenin-vers kapcsán ismerkedhettünk meg eggyel. Innen talán már rájöhet az olvasó, hogy nem véletlen a címalkotás és a felhozott példa sem. Ez a politikai zsargon olyan embereket jelöl, akik ostobaságból olyan (idegen) érdekeket szolgálnak, amelyeket biztosan nem szolgálnának, ha ismernék őket teljes valójukban. A kifejezést eredetileg a Szovjetunió nyugati szimpatizánsaira, politikusaira, aktivistáira értették, és eredettől függetlenül mindenki Leninnek tulajdonítja. Jelenlegi szempontjaink alapján teljesen mindegy, kitől származik, így megfelel nekünk is a Lenin-féle eredet.
Hasznos idióták ma is bőven vannak, talán még többen, mint 80-100 évvel ezelőtt. Sőt, mintha lassan abból állna a trend, hogy ki tud minél jobban ártani a saját nemzetének és kultúrájának (természetesen még mindig Európáról és Észak-Amerikáról beszélünk). Az Egyesült Államokban magukat "igazságosztó forradalmároknak" aposztrofáló fosztogató, gyújtogató csőcselék a BLM égisze alatt nem csak antirasszistának tartja magát, hanem antifasisztának és kommunistának is. Utóbbin egyszerre szorul ökölbe az ember keze és egyszerre támad kedve ordítva nevetni. Ha az ordítva nevetés előtt értetlenül áll az olvasó, akkor gondoljon csak a Capitol Hill-i autonóm zóna "sikerére", vagy a korábban lángszóróval menőző Matthew Banta, más néven a "Vörös parancsnok" magzatpózban való nyivákolására a rendőrök gyűrűjében.
Az egészben az a különös, hogy ezek között a fosztogató majmok és a hajdani Szovjetunió között semmiféle kapcsolódási pont nincs a névleges antifasizmust leszámítva, így érthetetlen, hogy ezek a tömegek miért vállalnak kontinuitást vele. Utóbbi egy ellenséges ideológiát csúcsra járató, Európa népeire veszélyt jelentő szuperhatalom volt, míg ezeket a fosztogató (anarcho)kommunistákat maga Sztálin lőtte volna agyon, ha a Szovjetben csinálták volna ugyanezeket. Matthew Banta valószínűleg a második világháború szovjet elitkatonái ellen sem sokáig húzta volna, jobb esetben előretolták volna golyófogónak, ahogy azt a tengelyt eláruló románokkal is tették.
Bizony, ’68 öröksége és a kultúrmarxizmus olyan erős és mély nyomokat hagyott a nyugati társadalomban, hogy mind a mai napig nem bírta levetkőzni őket. Sőt! Igazából minden rossz, ami ebben a feje tetejére állított világban történik, az ebből eredeztethető. Míg Nyugaton "emberarcú kommunizmusra", "elfogadásra és toleranciára" neveltek, addig Keleten az államszocializmus égisze alatt olyannak maradt meg a kommunizmus, amilyen az eredetileg volt. A dologban pedig az a legkínosabb, hogy indulhatott a kultúrmarxizmus akármilyen neves egyetemekről, dumálhatnak naphosszat ezek a semmittevő "vörös társadalomtudósok", egy Tanácsköztársaság által megnyomorított egyszerű magyar paraszt messze többet tudott a kommunizmus valódi arcáról, mint ezek a kártékony pondrók valaha tudni fognak.
A szemléltetőeszköznek beillesztett kép kiválóan összefoglalja, mi a különbség a "nyugati álmodozás" és a valóság között. Ráadásul hiába bukott meg a Szovjetunió, a ma működő Oroszország módszereiben és világnézetében inkább tűnik egyfajta szovjet restaurációnak, mint visszakanyarodásnak a Lenin előtti időkhöz. Erről az elmúlt másfél évben már többször írtam, például itt és itt, de talán az a felháborodás is elég bizonyíték, amely annak nyomán jött létre, hogy a Vörös (!) teret Lenin hullája nélkül kívánják újragondolni.
Ahogy a 20. század során, úgy most is biztosak lehetünk benne, hogy ezektől a hasznos idiótáktól a mostani Oroszország is rövid úton megszabadulna, s valljuk be, teljes joggal. Jóllehet, a nyugati Antifa még önmagához képest is degeneráltabb, mint volt a 20. századi "hőskorban", de sajnálatos módon maga a fertőzés is messze nagyobb, mint valaha. Ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy a jelenlegi keretrendszerben a nyugati minta és a putyini modell közül melyik a kevésbé rossz. Azonban – pontosan az árulkodó jelek miatt – az orosz út sem lehet a mi utunk. Túlélésünk és újbóli lehetséges felemelkedésünk egyetlen záloga egy tekintélyes, rassztudatos, nemzeti és szociális alapokon nyugvó erős Európa, vagy, ha a Nyugat már menthetetlen, akkor rosszabb esetben csak Közép-Európa.
Ha nem akarunk végleg gyarmati szintre süllyedni, ezt a vezérfonalat kell követnünk a jövőben. Vagy örökre búcsút inthetünk a civilizációnknak.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
