Hétfőn délelőtt alig néhány óra alatt több ezren lépték át az ukrán–román határt a Suceava megyei Szeretvásárnál. Alig volt köztük férfi, főként anyák és nagymamák érkeztek gyermekekkel, akiket a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei — köztük hat sepsiszentgyörgyi fiatal — fogadtak meleg teával, szendviccsel. A menekültek fűthető sátrakban pihenhettek meg, rövid idő múlva szervezetten szállították őket autóbuszokkal abba az irányba, ahová menni akartak. A határállomásnál kialakult helyzetről Székely Róbertet, a sepsiszentgyörgyi szeretetszolgálat önkénteseinek vezetőjét kérdeztük.
A háromszéki segítők vasárnap este érkeztek Szeretvásárba, a Máltai Szeretetszolgálat másik két csapata Máramarosszigetnél és Szatmárnémetinél fogadja a menekülteket. Az Ukranjából érkezők velük találkoznak elsőként, és mivel legtöbben gyalog jönnek, a határnál egy-két órát várakoznak, s nagyon sokat jelent nekik, hogy egyből segítséget kapnak – mondta Székely Róbert.
Az érkezők többsége pontosan tudja, hová szeretne menni, akinek rokona, ismerőse van Romániában, az itt marad az országban, a többiek továbbutaznak. Többen említik Németországot, Olaszországot, de legtöbb esetben a máltaisok nem értesülnek az úti célról, nem is igen érnek rá kérdezősködni, mert a vándorlás folyamatos. Ennél a határátkelőnél többségben ukránok és más nemzetiségűek, köztük indiaiak, arabok léptek hétfőn Románia területére, magyarok csak elvétve, a kommunikációban önkéntes fordítók segítenek.
Az autóbuszokat a katasztrófavédelmi felügyelőség állítja a menekültek rendelkezésére, de több szállítócég is vállal ingyenes fuvart a távolsági buszállomásokig, hétfőn egy nagy létszámú indiai csoportot rendőrségi busz vitt el a bukaresti repülőtérre. A közeli Suceaván megszervezték a menekültek átmeneti elszállásolását, vannak, akik egy éjszakára oda mennek, majd másnap folytatják útjukat – tudtuk meg Székely Róberttől.
A Máltai Szeretetszolgálat országos gyűjtést indított, ennek köszönhetően nagy mennyiségű gyermekruházatot tudtak vinni mind a három említett határátkelőhöz, amire igen nagy szükség van, mert egy-egy anyuka öt-tíz gyermekkel érkezik, hozza a testvére, a szomszédja gyermekét is, akik közül egyeseknek igen hiányos az öltözete. Tegnap különösen hideg volt a térségben, fújt a szél, több ízben hullt a hó, akinek szüksége volt rá, meleg ruhával is ellátták. Ha arról kérdezték a nőket, hol van a férjük, a fiúk, legtöbben sírással válaszoltak, de olyan is akadt, aki büszkén mondta, hogy védi a hazát.
A Székely Róberttel folytatott telefonbeszélgetésből kiderült, a menekültek elkeseredettségén felülkerekedett a felelősségérzet, a lelki erő, mert menteniük kell gyermekeiket és magukat, meg kell oldaniuk a saját helyzetüket, ezért elszántan mennek azon az úton, amit ilyen körülmények között a legbiztonságosabbnak tartanak. A Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei pedig ugyanezt teszik: felelősséget éreznek és vállalnak a bajbajutottakért, és addig maradnak a határállomásokon, amíg arra szükség van.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
