Az Összefogás legfelső pártszervének döntése értelmében a jövőben a párt a Szövetség keretében fog platformként politizálni, ami egyúttal az önállóságuk feladását, önmaguk pártszerű feloszlatását is jelenti. Az ehhez szükséges dokumentációt benyújtják a belügyminisztériumnak.
Mindez azt jelenti, hogy közgyűlésük küldöttjei elfogadták a tárgyalódelegációk által kialkudott irányelveket, pozíciókat és a Szövetség alapszabályzatát is. Más lehetősége az Összefogásnak nem nagyon volt, hiszen fennállásuk röpke két esztendeje alatt szervezett, pártszerű tevékenységet nem nagyon voltak képesek kifejteni, és létrejöttük nem volt akkora durranás a felvidéki politikában, mint ahogy gondolták.
Az Összefogás közgyűlésén még a közös programról nem tárgyalhattak, csak irányelvekről és stratégiáról. A párt programja már a Szövetség kongresszusának hatásköre, az egyesült párt első fontos lépése, olyan közös dokumentuma lehet, ami meghatározhatja a felvidéki magyarság jövőjét, biztosíthatja megmaradásunkat, tehát nem kell feltétlen elkapkodni.
Valószínű, valami hasonló fog történi a Most-Híd közgyűlésen is, hiszen más lehetősége nincs az egykori vegyespártnak, amennyiben nem akar teljesen eltűnni a pártsüllyesztőben.
A vegyespárt maradék, kevésbé befolyásos szlovákjai és liberális magyarjai az önfelosztás és a betagozódás előtt esetleg rugózhatnak még egy kicsit a vegyesség elhalványulása miatt, de más jövőképük nekik sem lehet, esetleg a távozás még a platform kötelékéből is. Hasonlóan működött ez 1998-ban, amikor az akkori pártegyesülést leginkább ellenző Magyar Polgári Párt (FMK) bizonyos része az egyesülést követően befejezte a nagypolitizálást.
A vegyespárt jelenlegi meghatározó politikusaira a Szövetségnek olyan nagy szüksége nincs, viszont a választóikra annál inkább, ha a cél a parlamenti képviselet kiharcolása.
No, de mi lehet majd az MKP zárókongresszusán? Szerény véleményem szerint ezen a fórumon lehetnek a legerőteljesebbek az akadékoskodó hangok, hiszen nincs mindenki a pártban meggyőződve arról, hogy a pártszakadás előidőzőivel, az etnikai elv feladóival a tízéves ellenségeskedést követően újra össze kell állni egy közös pártban. De tudomásul kell venni, hogy mára már olyan kevesen lettünk a Felvidéken, hogy nélkülük, a hidas szavazók nélkül a parlamentbe jutás hiú ábránd. Ez már sajnos jó pár alkalommal bizonyságot nyert. Rossz a rosszal, de még rosszabb a rossz nélkül, mondogatják a kevésbé jó házasságokban is…
Sokkal fontosabb kérdés, mennyire sikerül majd hatékony érdekképviselettel és politizálással visszaszerezni a választók bizalmát, a választófülkékhez mozgósítani őket. A hatékonyságról és hitelességről vagy annak hiányáról igazából csak a parlamenti politizálás győzhet meg minket. Parlamenten kívül minden csak lárifári! Persze hallani olyan hangokat, hogy ne csak ez legyen a cél! Szerintem is legyen csak eszköz, de olyan, amely nélkülözhetetlen megmaradásunk érdekében.
Azt is hallani innen-onnan, hogy a Szövetség a három párttal még nem lesz igazán teljes.
Hiányzik belőle egy szinte már pártszerű képződménnyé magát kinővő felvidéki magyar politikus! Igen ám, de tőle még soha senki sem hallotta, hogy szeretné elhagyni az anyapártját, az OĽaNO-t, ahova jól befészkelte magát, és át akar igazolni a Szövetségbe, vagy még október 2-ig (az alakuló kongresszus állítólagos időpontjáig) valamelyik elődpártba, a Most-Hidat kivéve.
Az Összefogás közgyűlését követő sajtótájékoztatón csak az hangzott el, hogy nincs napirenden Gyimesi átlépése a Szövetségbe. Bár a vájtfülűek szerint, ha egy politikus azt mondja, hogy az eddigiekben nincs napirenden, az nem azt jelenti, hogy még nem is került szóba. Bizonyára voltak már ilyen irányú tapogatódzások mindkét vagy mindhárom (Összefogás, MKP és Gyimesi részéről). Hagyjuk magunkat meglepni!
fotó: TASR
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
