„Három évtizeddel számolunk ma el, rengeteg következetes munkával, örömmel, bánattal, megtorpanással és nekirugaszkodással, de összességében megszakítás és feladás nélküli három évtizeddel” – mondta elöljáróban Klárik Attila, a LAM Alapítvány igazgatója azon a szombati rendezvénysorozaton, amelyet az illyefalvi KIDA-központban tartottak az alapítvány kurátorainak, munkatársainak, ügyfeleinek, a hitelezési tevékenységet megalapozó két részvénytársaság képviselőinek és rengeteg más, határon túlról és Erdély közeli-távoli térségeiből érkezett partner, vendég jelenlétében.
Ha két szóban kellene meghatározni mindazt, amit a jelennel kapcsolatban éreznek, talán a „sok” és a „gyors” kifejezések tükröznék a legjobban azt az aránytalanul nagy élmény-, impulzus- és információáradatot, valamint érzelmi hullámzást a reménytől a kétségbeesésig, mely feldolgozhatatlan iramban zúdul rájuk – mondta továbbá Klárik Attila. „Szomorú, hogy e két kifejezés között életünk folyamatosan veszít a minőségéből, pedig ezért a minőségért küzdött mindig a LAM Alapítvány, majd a LAM-intézményrendszer: a hagyományokban, személyes kapcsolatokban, szorgalomban, folyamatos tanulásban, gyakorlásban és a kihajtó rügyben rejlő minőségért” – fogalmazott. Ma ott folytatják, ahol soha nem hagyták abba, mert erős alapokra épült az intézmény: hitre, felelősségtudatra, protestáns munkaetikára és empátiára, ezek a látszólag egyszerű pillérek pedig kikezdhetetlenül állják az idő sodrását – mutatott rá. Hozzátette: az éveket lehet számszerűsíteni és arcokra bontani, amit meg is tettek az évfordulóra készült füzetben, kisfilmekben, céljuk eléréséről azonban nem tudnak beszámolni, hisz amíg segítségre, útmutatásra vagy bátorító szóra szoruló ember van a régióban, addig nem tudják elérni a célt. Egyet tehetnek csak: folytatják a megkezdett munkát.
Az igazgató után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a LAM alapítója és jelenlegi elnöke szólalt fel, akit fáklyaembernek nevezett az igazgató. A püspök elsősorban Istennek adott hálát azért, hogy harminc éven keresztül „megtartotta és kézben tartotta” ezt a civil kezdeményezést. Mint mesélte, valamikor a 90-es évek közepén egy külföldiek jelenlétében zajló képzés alkalmával döbbent rá arra, hogy elmélete is van annak, amit ők működtetnek. Attól függően változik az ember felelőssége, hogy milyen területen dolgozik, ő pedig illyefalvi lelkipásztorként úgy érezte, nemcsak a lelki élet építése az ő felelőssége, hanem az emberek támogatása a mindennapi munkájukban is. Mi kellett ahhoz, hogy ennyi időn keresztül éljen és virágozzon a LAM Alapítvány? Szerinte mindig kellett valaki, aki többet álmodott, mint a lehetőségei, és tudta, hogy ez másoknak is fontos. Így tekintett ő 90-ben a helyi közösség életére, így próbáltak megküzdeni a kihívásokkal, így hozta egyik feladat a másikat. Nagyon fontos volt, hogy álmát meg tudta osztani másokkal, akik kontrollként is működtek, de tudtak azonosulni vele. Elsősorban a felesége támogatta, aztán rengeteg más ember gondolatai társultak az ő elképzeléséhez. Kezdetben nagyon sokat segítettek a svájci partnerek, akikkel közösen úgy döntöttek: átváltoztatják a segélyeket olyan támogatássá, amit ha megkapnak az emberek, maguk is a közösség javát szolgálhatják. Így indult a LAM Alapítvány. Előbb kiküldték Svájcba a gazdákat, akik gépekkel érkeztek haza, de ezekkel csak akkor lehetett valamit kezdeni, ha hiteleket kapnak, ezért ebben is segíteni próbálták őket. Nagyon sok új kihívással találkoztak az elmúlt harminc év alatt, amelyekre gyorsan kellett reagálni, az új helyzetekhez mindig alkalmazkodni kellett, támadások is érték őket minden irányból, de nem hátráltak meg. Jelenleg harminc ember dolgozik a LAM-nál, akik nem valakik nyomdokaiba léptek, hanem újat teremtettek. Hittek a gondviselésben, abban, hogy ha egyik ajtó becsukódik, a másik kinyílik. Jelenleg sem könnyű a helyzet, de bíznak Istenben. Kató Béla szerint a LAM egyik titka az a fajta hozzáállás a pénzhez, vagyonhoz, ami a keresztény etika velejárója, és ami bizonyos mértékben egész Európa fejlődését meghatározta. A megbízhatóság, empátia, együttérzés volt és lehet a jövőben is megmaradásunk kulcsa – zárta gondolatait az alapítvány elnöke.
A házigazdák után Bagoly Miklós Levente, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetségének elnöke, a LAM Alapítvány kuratóriumának alelnöke szólalt fel, majd Könczei Csaba parlamenti képviselő, a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság ügyvezető igazgatója, Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke, Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Nyárádi Imre István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa és a LAM Alapítvány kuratóriumának tagja, Madarász Sándor, a KárpátHáló KESZ (Közösségi Együttműködés a Szépkorúakért) egyesület elnöke, valamint más partnerek és munkatársak, az elhangzottakról egy következő lapszámunk
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
