„Lendületben van a gazdaság, várhatóan 6-7 százalékos lesz év végére a növekedés. Felfelé ívelő időszak van, én pedig nem nagyon tudok mondani olyan kormányerőt, amely 6-7 százalékos éves növekedés mellett elvesztett volna egy választást” – Deák Dániel politikai elemző, a Megafon véleményformálója a Mandinernek.
Gyanítom, politikai elemzőként a leggyakrabban feltett kérdés úgy kezdődik: ha ma lennének a választások…
Akkor kényelmes, abszolút többséget szerezne a Fidesz.
Mindezt mire alapozza?
A pandémia alatt sok európai ország kormánya került nehéz helyzetbe. A magyar kormány népszerűsége is csökkent egy időben, de a hatékony védekezést látva, nyárra megint sokat erősödött a kormánypárt megítélése. Ennél is fontosabbnak tartom, hogy lendületben van a gazdaság, várhatóan 6-7 százalékos lesz év végére a növekedés. Felfelé ívelő időszak van, én pedig nem nagyon tudok mondani olyan kormányerőt, amely ekkora százalékos éves növekedés mellett elvesztett volna egy választást. Pont a Fidesznek volt egy szerintem elhibázott szlogenje korábban, az a bizonyos „rosszabbul élünk, mint négy éve”. Ez a szlogen nem találkozott az emberek valóságérzetével, nem is nyerték meg a választást. A mostani ellenzéknek ezen a területen nincs sok esélye a kampányban, hiszen hiába hivatkoznak munkanélküliségre, miközben munkaerőhiány van, s hiába ostorozzák a gazdasági helyzetet, mivel az emberek a saját hétköznapjaikban mást érzékelnek.
Lesznek ma még nem sejthető témájú botrányok a választás hajrájában?
Lesznek, számítani lehet rá, de biztos, hogy a nemzeti szuverenitás kérdése is kitart addig, amely nagy törésvonal, s most is látjuk, ezekben a kérdésekben a kormány hajthatatlan. A migrációnál azt mondta a kormány, mi dönthessünk arról, kikkel élünk együtt, most pedig a gyermekvédelmi törvénynél azt hangsúlyozza, a szülők döntése legyen a gyermeknevelés.
Megtudhatom, miért csatlakozott a Megafonhoz? Ennyi szabadideje volt?
Mert az volt az általános benyomásom, hogy a közösségi oldalakon komoly lemaradásban vannak a jobboldali véleményformálók. Mellette azt is tapasztaltam, hogy sok álhír, valótlanság jelenik meg a közösségi felületeken. Éppen ezért
a megafonos szerepvállalásom egyik célkitűzése az, hogy felhívjam a figyelmet a valótlanságokra és velük szemben megmutassam a tényeken alapuló igazságot.
Sokszor előfordul, hogy egy tévés vitában a másik fél hamis statisztikák mentén érvel, ám ott, abban a pillanatban nincs lehetőség a cáfolatra. Némi utánajárás után viszont a Facebookon lehet hozni az érvelés buktatóit. Elemzőként megpróbálok higgadtan, tárgyilagosan és a tényekre hagyatkozva vitázni.
Azért esett önre a választás a Megafonnál, mert fiatal, s azt remélik, hogy a huszonéveseket is elérhetik a közösségi oldalon?
Téves az az ellenzéki sajtóban gyakran megjelenő állítás, miszerint kizárólag a fiatalok megtalálása miatt indult a Megafon. A Facebook ugyanis olyan, mint korábban a televízió volt: mindenki nézi. Nézi a fiatal és az idősebb egyaránt. Éppen ezért én is mindenkihez szólok.
Menő zakó, elegáns szemüveg, s a vitáiban sem szélsőséges. Direkt ennyire kimért?
Ez a habitusom. Ha elmegyek egy vitára, normálisan, tényekre alapozva fogalmazom meg a gondolataimat, ezt pedig azok is értékelik, akik nem szimpatizálnak az álláspontommal. Általános toposz, hogy mindenkinek megvan a buborékja, nem akar kitörni belőle. Én a természetemből fakadóan szeretek vitatkozni, olyan típus vagyok, aki kiáll az igazáért.
És ahogy látom, vitázik is, bár mostanában, mintha kevesebbet…
Korábban az ellenzéki elemzőkkel folytatott vitákon mindig úgy állították be a helyzetet, hogy én vagyok a fideszes, jobboldali elemző, ők pedig az objektív, mindentől független elemzők. Csakhogy ez nem így van.
Miért, nem jobboldali?
Ők nem objektívek. Fontos különbség, hogy a jobboldali elemzők mindig elmondják, hogy kereszténység és nemzeti elkötelezettség az értékrendjük alapja, s ezt sziklaszilárdan képviselik. Velük szemben, az úgynevezett objektív elemzők viszont kényszeredetten eltitkolják, mintha szégyellnék, hogy melyik oldalt képviselik. Én az utóbbi időben számtalan vita során szembesítettem a vitapartneremet, hogy mondjuk egy DK-s megrendelésekből élő emberként valójában a DK-álláspontját mondja el. Vagy figyelmeztettem, nem elemzői álláspont amit képvisel, hanem valójában egy MSZP-s sajtóközlemény. Nos, ezek után az úgynevezett objektív elemzők már nem akarnak velem vitázni.
A jobboldaliság honnan jött az életébe?
Nálunk családi hagyomány. A nagyszüleim megélték az ötvenhat előtti időszakot, amikor a kommunisták mindent elvettek és államosítottak. Megélték 1956-ot is. Sokat meséltek nekem és szembesítettek azzal, milyen is volt a rendszerváltoztatás előtti időszak. A saját politikai gondolkodásmódomra pedig a 2006-os őszödi beszéd és az utána történtek hatottak leginkább.
Ha jól számolom, 2006-ban 14 éves volt…
Mégis érdekelt a politika, az anyukámmal voltam kint Budapest utcáin, amikor a véres rendőrattak bekövetkezett. Még mindig itt van világosan a fejemben az emlék, amikor ránk dobták a könnygázt és mi menekültünk. Őszöd után azt éreztem, itt valami nagyon nem stimmel, ez ellen fel kell szólalni. Olyannyira hatott rám ez az időszak, hogy egyetlen helyre és egyetlen szakra adtam be az egyetemi felvételimet: ez volt az ELTE politológus képzése. Így utólag belegondolva talán furcsa kimondani, de
Gyurcsány akkori ámokfutása jelentős hatással volt arra, hogy politikai elemző legyek.
Nappal elemzéseket ír, vitázik, de gondolom, van magánélete is.
Mint mindenkinek. A magánéletem egy rázósabb időszak után most kezd helyrejönni, még keresem az életem párját. Korábban versenyszerűen teniszeztem, de ma már csak hobbiként hódolok a tenisznek, ma este például a szintén megafonos Bohár Danival megyünk egy meccset játszani, remélem nyerek. Emellett rendszeresen futok, edzőterembe járok, s természetesen a családommal és a barátaimmal töltöm a szabadidőmet.
A politika még nem akarta csatasorba állítani? Sokan lettek politikai elemzőből gyakorló politikusok.
Fiatal vagyok még, ha úgy alakul, akkor pár év múlva akár el tudom képzelni a politikai szerepvállalást.
Milyen lesz a 2022-es kampány? Szélsőséges?
Az utóbbi 11 évben számtalan kampányt végignéztem, s tartom az általános mondást, hogy mindig az aktuális kampány a legdurvább. Most is ez van. Politikai elemzőként persze más, mint évtizedekkel korábban, mert akkor szűkebbek voltak a kommunikációs csatornák.
Lesz olyan pontja a kampánynak, amikor programok fognak összecsapni vagy marad a személyeskedés?
A programokkal kapcsolatban eszembe jut Karácsony Gergely kampányszlogenje, amit a 2019-es önkormányzati választás alatt hangoztatott főpolgármester-jelöltként. Szabad és zöld Budapestről beszélt. Azóta látjuk, a hatalmas, elviselhetetlen dugókat, a zöldterületek csak csökkentek és azok is gondozatlanok, tehát még a kampányszlogenjét sem teljesítette. Ami egyértelműen látszik, hogy a regnáló kormány a családtámogatásban és az adócsökkentésben hisz, ellentétben az adóemelésben gondolkozó ellenzéki oldallal. Ugyanazt a gazdasági politikát erőltetik, amelynek eredményét láttuk, megszenvedtük 2010 előtt. De, hogy a kérdésre is válaszoljak, a programok is szerepelni fognak a kampányban, ám a politikusok általában életérzést tolmácsolnak, amit nekünk, elemzőknek kell lefordítanunk, elmagyaráznunk.
Van, aki azt mondja, a jelenlegi kormányra nem az ellenzék jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy lassan 11 éve kormányozzák az országot, sokan egyszerűen megunták az arcokat.
Meggyőződésem, hogy ez nem befolyásolja a jövő évi választást. A Fidesz ugyanis sokszor kormányon is ellenzéki pozícióban politizál, gondoljunk csak azokra a vitákra, amelyeket Brüsszellel folytatott az utóbbi években. A Fidesz és a mostani kormány sok európai kérdésben lázadóként jelenik meg, ide sorolhatjuk a migrációt vagy most a gyermekvédelmi törvényt. Folyamatosan ellenzéki szerepkörben vesz részt a vitákban lassan 11 éve és
egyáltalán nem egy elkényelmesedett kormányzópártot látunk, hanem egy folyamatosan megújuló, lázadó szerepkört.
A Fidesszel szemben is kritikus?
Magánemberként mondom: talán én még radikálisabban, erőteljesebben képviselném az álláspontokat Európában és itthon is, még erősebb jobboldali testtartást vennék fel a hangsúlyos, a nemzet és a megmaradás szempontjából életbevágó ügyekben. De ha egy aktuális témát kellene kiemelnem, akkor én például a kormány álláspontjával szemben kötelezővé tenném a koronavírus elleni védőoltást és nagyon komoly büntetést szabnék ki az oltásellenes politikusokra, véleményformálókra.
Egyre többen megismerik az arcát. Kapott már fenyegetéseket?
Nem jellemző. De várjon csak, igen, egy bevásárlóközpontban egyszer valaki szándékosan nekem tolta a bevásárlókocsit és közben azt mondta: itt van az okostojás.
Ez akár még dicséret is lehetne…
Csak a bevásárlókocsi ne lett volna a lábamra tolva…
Jelenleg több mint 40 ezer követője van a Facebookon. Jó ez?
Mire gondol?
Hát csak arra, jó e, ha egy politikai elemzőnek ilyen sok követője van. Arra utalhat, hogy átpolitizált az ország.
A politikai elemzők hajlamosak úgy érezni, hogy minden a politikáról szól, miközben tudjuk, minden választásnál a szavazatra jogosultak 30 százaléka biztosan otthon marad, s csak a választók negyede foglalkozik napi szinten a politikával. Én örülök, hogy ennyien követnek, de persze nekem is jól esik, hogy amikor elmegyek sörözni a barátaimmal, akkor ott szóba sem kerül a politika. Nem veszem sértésnek, sőt, örülök, hiszen nekem is ki kell kapcsolnom néha.
Sal Endre
Fotók: Ficsor Márton
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
