„Ha fodrászra van időnk, jusson idő a fizikai egészségünkre is” Nagy Roland2024. 07. 05., p – 15:41 Somorja |
Milyen helyzetben van szüksége a pácienseknek a gyógytornára? Mi a különbség az állami és a magánszféra között, illetve mekkorák a várólisták a rendelőkben? Az említett kérdésekről Kovács Attilával, a DaVinci Rehab nevű rehabilitációs rendelő gyógytornászával beszélgettünk.
Milyen esetekben fordul elő, hogy a páciensek gyógytornász segítségére szorulnak? Milyen panaszokkal fordulnak önhöz a leggyakrabban?
Gyakorlatilag bármilyen fizikai jellegű megterhelés, sérülés vagy műtét után szükség lehet a rehabilitációra, gyógytornára: ha a páciens valamilyen hétköznapi vagy sporttevékenység közben sérülést szenved, például kiugrik a térde, kibicsaklik a bokája, becsípődik a dereka, vagy csak egyszerűen megüti a kezét, lábát olyankor szükség lehet a kezelésre. Természetesen minden a sérülés súlyosságától függ: a kezelőorvosok néha fájdalomcsillapítót vagy izomlazítót javasolnak, és ha ezek nem segítenek, akkor ajánlják a szakembereket, akiknek az a feladatuk, hogy jelentősen csökkentsék a gyógyulási-regenerációs folyamatot a gyógytorna, esetleg fizikoterápia által
Milyen korosztályból kerülnek ki a páciensei? Laikusként az ember azt gondolná, hogy főként a középkorú, illetve az idősebb páciensek szorulnak gyógytornára.
Valóban, a legtöbben ezt hiszik, de ez nem teljesen igaz, nálam sok fiatal is megfordult már. A legfiatalabb páciensem öt éves volt, a legidősebb pedig száz éves. Egyébként ő is a saját lábán fáradt be a rendelőbe, és teljesen rendben ment a kezelés. De visszatérve, a legtöbb páciensem nagyjából a 40 és 60 közötti korosztályból kerül ki, de sokszor a 20 és 30 közöttiek is küszködnek derék és hátfájdalmakkal. Ez főként abból adódik, hogy manapság a fiatalok sokat görnyednek a számítógép és a telefon előtt, és ez a testtartás nem túl egészséges a gerinc számára. És ha már a modern kor problémáinál tartunk, meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi időben átélt időjárási viszonyok mellett a 10–20 fokos hőingadozások is kifejezetten megterhelhetik az ízületeket, még akár a fiatal szervezet esetében is.
A praxisa során találkozott olyan pácienssel, aki nem vette komolyan az orvos ajánlását és nem ment el időben a kezelésre, majd később, amikor már jelentősen romlott az állapota, csak akkor fordult szakemberhez?
Igen, sajnos ez meglehetősen gyakran előfordul, de először is le kell szögezni, hogy sok függ a diagnózistól. Vannak olyan sérülések, amelyek esetében nem is ajánlott azonnal gyógytornászhoz menni, először meg kell várni, amíg csökken a duzzanat vagy a gyulladás, és csak azután szabad terhelés alá helyezni az adott izmot vagy ízületet. Ilyenkor nyilván indokolt a fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő használata is, de csak addig, amíg a kezelő orvos azt ajánlja. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy gyakran a tabletták pusztán tüneti kezelést jelentenek, és nem a fájdalom valódi okát szüntetik meg. Ez utóbbit általában csakis a helyes gyakorlatokkal és rehabilitációval lehet megoldani, és ha az ember későn lát hozzá a gyógytornához, akkor sokkal tovább tarthat a gyógyulási folyamat. Sok esetben nem kell súlyos sérülésekre vagy törésekre gondolni, csak olyan kisebb panaszokra, mint például egy húzódás, rántódás. Természetesen az emberek többsége ilyenkor nem szalad azonnal az orvoshoz, például vannak, akik különféle krémekkel próbálják enyhíteni a fájdalmukat, ami teljesen rendben is van. Előfordul az is, hogy valaki otthon, az interneten keres különféle megoldásokat. Ezt egyáltalán nem javasolnám, mert legjobban mindig a szakemberek tudják megítélni, milyen gyakorlatokat kell végezni a gyógyuláshoz, és előfordulhat, hogy a helytelen mozdulatsorok csak tovább ronthatnak a páciens állapotán. Ha azonban a fájdalom nem múlik hetek vagy hónapok után sem, esetleg rosszabbodik a páciens állapota, akkor mindenképpen fel kell keresni az orvost vagy egy gyógytornászt. Több hónapos, féléves vagy éves egészségügyi bántalmaknál már sokkal nehezebb „csodát” elérni. De visszatérve az alapvető problémára: szoktam említeni a pácienseimnek, hogy az ember lelki egészségét is szolgálja, ha havonta elmegy fodrászhoz, manikűröshöz, illetve egyéb olyan helyekre, ahol a megjelenését „ápolják”, de azt már sokan elfelejtik, hogy a testük fizikai egészsége is legalább ennyire fontos. Ha valaki például krónikus hátfájással vagy egyéb panaszokkal küzd, annak szüksége lenne rá, hogy legalább havonta egyszer, vagy esetenként félévente átmozgassa az izmait, illetve elvégezze a szükséges rehabilitációs gyakorlatokat. Sajnos a páciensek erre gyakran nincsenek tekintettel, és csak olyankor jönnek, amikor már jelentősen romlott az egészségügyi állapotuk.
Előfordulhat azonban, hogy a páciens önhibáján kívül nem jut el időben a gyógytornászhoz: mindannyian ismerjük a szlovák egészségügyben kialakult várólisták helyzetét.
Így van, bár ez főként az állami szférára jellemző. Félreértés ne essék, nem szeretném bírálni az állami intézményekben dolgozó kollégákat, hiszen a szakmai gyakorlatom során én magam is megfordultam ilyen rendelőkben, és nagyon sokat tanultam az ott töltött idő során. Ugyanakkor ki kell mondani: sok a beteg, kevés a szakember és kevés az idő. Ha valaki lelkiismeretesen szeretné végezni a munkáját, arra gyakran nincs lehetősége, mert bele kell férni egy bizonyos időkeretbe. Hangsúlyoznám, tisztelet a kivételnek, biztosan vannak olyan állami intézmények is, ahol nem ez a jellemző, de párszor én magam is tapasztaltam és a pácienseim közül többen is elmondták, hogy hasonló dolgokat éltek át.
Ezért választotta az állami helyett a magánszférát?
Ez is szerepet játszott benne. A magánrendelőkben jóval több idő jut a páciensekre, itt mindenkivel egyénileg tudunk foglalkozni, és mindenkit meg is hallgatunk. Sok esetben maga a kommunikáció is nagyon fontos. A páciensek általában örülnek annak, ha valaki odafigyel rájuk és meghallgatja a problémáikat, még azokat is, amelyek nem feltétlenül az egészségügyi gondjaikkal függenek össze. És ez jogos elvárás is a részükről, hiszen az állami intézményekkel ellentétben a legtöbb magánrendelőben fizetni kell az ellátásért. Természetes, hogy a páciensek teljes odafigyelést szeretnének, ha már a betegbiztosítás mellett még külön fizetniük kell az egészségügyi ellátásért. A másik, amit fontos kiemelni, hogy a magánszférában sokkal kevesebb a várakozási idő. Az állami intézmények esetében a pár napos várólisták még jónak mondhatók, de helyenként heteket, szélsőséges esetben akár hónapokat is várni kell, és ez idő alatt esetenként rosszabbodhat a páciens állapota. A magánszféra előnye, hogy itt meg tudunk egyezni egy konkrét időpontban, és akkor be is tudjuk venni a pácienst, nincs várakozás.
Kapcsolódó cikkünk Pozsony/Somorja. |
A Szlovák Gyógytornászkamara (SFK) szerint a hazai egészségügyben komoly problémák adódnak a szakemberek hiányából és a rehabilitációs intézmények nehéz elérhetőségéből. A kamara álláspontját olvasónk története is alátámasztja.
Szlovákiában az egészségügy problémái kapcsán viszonylag gyakran szó esik az orvos- és nővérhiányról, a hosszú várólistákról, illetve a pénzhiányról, amellyel a kórházak, a rendelők és az egyéb intézmények folyamatosan küszködnek. Ehhez képest a közbeszédben ritkábban merülnek fel a hosszú távú ellátás elérhetőségének nehézségei, pedig a páciensek felépülése szempontjából legalább ennyire fontos a megfelelő rehabilitáció és egészségügyi utógondozás.
Olvasónk példája
Darida Tibornál két évvel ezelőtt nyaki gerincsérvet diagnosztizáltak. Az ebből adódó egészségügyi nehézségek – a nyaki fájdalomtól egészen a karfájásig – jelentősen megnehezítették az életét, beleértve a munkavégzését is. A kezelőorvosa a gyógytornát javasolta, így Tibor először az állami szférában próbálkozott, de saját bevallása szerint keserű tapasztalatok érték. A gondok rögtön a bejutásnál kezdődtek. Előfordult, hogy a hosszú várólisták és a sok páciens miatt napokat vagy heteket kellett várnia, mire egyáltalán hozzájutott az ellátáshoz.
„A következő problémát a kommunikáció hiánya jelentette. Ha be is jutottam, általában nem kérdezték meg tőlem, javult-e az állapotom, csak bekapcsolták az orvosi berendezéseket, és úgy hagytak”
– magyarázta az olvasónk.
Végül megelégelte a helyzetet, és egy másik állami intézményben próbálkozott, de az ottani várólisták esetében sem volt jobb a helyzet. A probléma odáig fajult, hogy végül kórházi kezelésre szorult.
„Ekkor döntöttem el, hogy inkább egy magánrendelőt fogok felkeresni”
– mondta.
Elmondása szerint itt teljesen más hozzáállással találkozott, sokkal jobban odafigyeltek rá, illetve nem kellett napokat, heteket várnia a kezelésre. Ugyanakkor hozzátette, a magánrendelőben a kezelés teljes összegét meg kell fizetni.
„Sajnos ez így működik. Havonta fizetjük a betegbiztosítást, amelynek fedeznie kellene a kezelések költségeit, de az állami intézményekben a szakembereknek egyszerűen nem jut elég idejük a páciensekre. Ezzel nem őket akarom bántani, nem tehetnek róla, hogy sok a páciens és kevés az orvos. Ahhoz, hogy az ember megfelelő ellátáshoz juthasson, amelyre nem kell várnia, még külön fizetnie kell”
– nyilatkozta lapunknak Tibor.
Kevés a szakember
Az Egészségügyi Információk Nemzeti Központjának (NCZI) legfrissebb, 2022-es évkönyve alapján Szlovákiában 2 225 hivatalosan bejegyzett gyógytornász dolgozik, ami az összes egészségügyi dolgozó 2,5 százalékát jelenti. Diana Dudášová, a Szlovák Gyógytornászkamara elnöke szerint a szlovák egészségügyben általánosan tapasztalható munkaerőhiány a gyógytornászok esetében is érvényes, még ha a fent említett számok alapján talán nem is tűnik úgy.
„Szlovákiában egyértelműen problémás a gyógytornát nyújtó intézmények elérhetősége, mivel nagyon kevés olyan rendelő van, amelyben az egészségbiztosításból fedezik a kezelés költségeit, a magánrendelőkben pedig nagyon nehezen győzik a sok beteget”
– nyilatkozta lapunknak Dudášová.
Megjegyezte, a munkaerőhiányban komoly szerepet játszik, hogy a gyógytornász képzettséggel rendelkezők mintegy 70 százaléka nem a hazai egészségügyben helyezkedik el. Jelentős részük inkább külföldre megy dolgozni, de olyanok is akadnak, akik végül más szakma után néznek.
A szakemberek elvándorlásában a rossz anyagi megbecsültség is szerepet játszik, és a vonatkozó jogszabályok is hiányosan vannak megfogalmazva. Dudášová szerint a kamara már évek óta próbálja kiharcolni, hogy törvényileg is szabályozzák, pontosan mi számít fizioterápiás rendelőnek, hogy a páciensek egyértelműen meg tudják különböztetni a gyógytornászokat a más, nem egészségügyi képesítéssel rendelkező személyektől.
Végül pedig hozzátette, a gyógytornászok oktatása terén is lenne mit javítani, mivel úgy látja, a tanulmányaik során nem tesznek szert elegendő szakmai gyakorlatra.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
