A Robert Fico elleni merénylet nemcsak az országot, de az egész demokratikus világot sokkolta. Adja magát a kérdés, mit szűrt le ebből a politikum, történt-e önreflexió a szlovák politikában?
Mérföldkőhöz érkezett a demokrácia Szlovákiában. A merényletet követően kijelenthetjük, megváltozik az országban lévő közhangulat. A kérdés csupán az, milyen irányba, ugyanis nem mindegy, a politikusok mit szűrnek le ebből. Az ellenzéki pártok egytől egyik elítélték a történéseket, és bár Fico ellenpólusát képezik, megértették, hogy ilyenkor önreflexiót kell gyakorolni.
A védelmi miniszter, Robert Kaliňák például meglepően kimérten nyilatkozott, és elítélte a gyűlöletbeszédet. Ez egy jó üzenet, és reméljük, hogy ezt sok kormánypárti politikus is megérti, mint az SNS elnöke, Andrej Danko, vagy a Smer egyik meghatározó politikusa, Ľuboš Blaha. Ők sajnos még ilyenkor is gyűlöletretorikát folytattak.
Tomáš Taraba (SNS) környezetvédelmi miniszter azt mondta, hogy az ellenzék kezéhez vér tapad. Andrej Danko, az SNS elnöke az ellenzéki politikusokat, és az újságírókat hibáztatta, Ľuboš Blaha, a Smer egyik alelnöke pedig vulgárisan kiabált a sajtótájékoztatóján. Nem túlzok, ha azt mondom, az elmúlt években erősen megromlott a társadalmi közbeszéd minősége, a közel sem jó állapotban lévő politikai kultúra pedig kritikán aluli szintre süllyedt. Ez mindenképpen szomorú megállapítás.
A jelenlegi államfő, Zuzana Čaputová és az újonnan megválasztott köztársasági elnök, Peter Pellegrini találkozót kezdeményeztek, amelyre meghívták az összes politikai párt vezetőjét. Pontosan az ehhez hasonló kezdeményezések tudják csillapítani az amúgy is feszült és válságos társadalmi állapotot.
Ebből kell kiindulni. Jobban mondva innen lehetett volna elrugaszkodni, azonban a kerekasztal-beszélgetésre nem kerül sor, mert főleg a kormánypárti politikusok ezt visszautasították, és helyette egy közös határozatban ítélték el a képviselők a Fico elleni merényletet. Sovány vigasz, de legalább történt egyfajta előrelépés ebbe az irányba, még ha sajátos módon is tették azt, hiszen az ellenzéket ebbe nem vonták bele. Eljátszva a gondolattal, vajon mi kell ahhoz, hogy megvalósuljon egy valódi, konstruktív párbeszéd a két pólus között?
Az egykori alma materem tanszékvezetője, Svetozár Krno politológus professzor egy érdekes diagnózist írt le az országról. A szakember megállapítja, az alkotmány, a törvények és a tolerancia szóbeli nyilatkozatai nem elegendőek ahhoz, hogy egy adott politikai rendszert demokratikusnak tekintsünk.
A gyűlölet energiája a szó szoros értelmében golyóként lőtt ki, és mindenkit eltalálhat, még magát a merénylőt is. Gyorsan terjed és megfelelő körülmények között veszélyesen növekszik. Krno szerint az egyéneknek, a kisebb vagy nagyobb társadalmi csoportoknak nem lehet morális joguk azt hinni, hogy csak az ő birtokukban lehet az igazság és az erkölcs, még ha sokan határozottan meg vannak győződve a saját maguk igazáról. Az a megállapítás, hogy csak nálunk lehet az igazság, csak mi lehetünk jobbak, bölcsebbek, vagyis mások tévednek, ők a rosszak és hülyék, az Krno szerint kasztrendszerhez vezethet.
Ez az állapot ugyanis megakadályozza az érdemi vitát, lerombolja a demokrácia alappilléreit, és megágyaz a gyűlölet-kráciához.
Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, és hasonló merénylet ne következzen be, változásra van szükség. A mély megosztottság helyett pedig az ellenpólusok közeledését, a párbeszéd és a kerekasztal beszélgetések megvalósításán kell dolgozni. Ebben pedig szerintem nagy szerepe és felelőssége van a politikusoknak, a véleményformálóknak, a politológusoknak, a társadalmi csoportoknak és az újságíróknak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
