A házasság hete Európa-szerte és már itt a Felvidéken is kiemelt fontosságú esemény azon civil szervezetek életében, amelyek feladatul tűzték ki a gyermekekkel való foglalkozást, a család intézményének erősítését, esetünkben a felvidéki magyar családok stabilitásának erősítését.
A keresztény egyházak és civil szervezetek minden évben február közepén, nem véletlenül a Bálint-nap táján, szervezik meg rendezvényeiket, amikor egy héten keresztül igyekeznek a házasság fontosságára irányítani az emberek figyelmét. Olyan széles körű összefogásra törekszenek, amely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét.
Ezek az értékek a magyar nemzetpolitika alapját is képezik, hiszen a család megtartó ereje nélkül a magyarság megmaradása, megerősödése és boldogulása szülőföldünkön nem valósulhat meg.
Mai modern világunkban sok fiatal pár megkérdőjelezi a házasság létjogosultságát, azt vallják, hogy a hivatalos papír nem oszt és nem szoroz, anélkül is lehetnek boldogok, alapíthatnak családot, vállalhatnak gyerekeket. Ha pedig nem jön össze az együttélés, könnyebben lépnek ki egy informális kapcsolatból, mint a házasság kötelékéből és lépnek be, sokszor könnyelműen, meggondolatlanul egy új nyitott kapcsolatba, nem kis problémát okozva a beilleszkedéssel az előző kapcsolatból származó, gyakran kiskorú gyermekeknek.
Miért jó hát mégis házasságban élni?
Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: azért, mert ettől az intézménytől jobbat, a házastársak boldogságát, a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődését biztosító, az egymásért kölcsönösen felelősséget vállaló közösséget eddig még nem találtak ki.
A házastársak közötti kötelék kölcsönösen felelősségteljes hozzáállást kíván, hiszen a házasságkötés egy hosszabb folyamat kicsúcsosodása, amely a szerelem első fellobbanásától a mély, emberi kapcsolatot jellemző szeretet megélését követően egy életre köttetik.
Aki eldönti, hogy megházasodik, általában nem azzal a tudattal kötelezi el magát, hogy előbb-utóbb kilép ebből a kötelékből, bár az elhamarkodott, felületes ismeretség folytán kötött házasságokat követő válásoknál gyakran megjelenik a család stabilitását veszélyeztető pszichológiai faktorok között ez a motívum.
Ennek ellenére a társadalom mégis a házasságot tartja a boldog családi élet biztosítékának és igyekszik támogatni a gyermeket nevelő családokat. A szociális biztonságot nyújtó törvények, intézkedések is elsősorban a családokat, mint a társadalom legkisebb sejtjét, szociális csoportját hivatottak támogatni, előnybe helyezve a kisgyermekes családokat és az idős vagy egyéb oknál fogva rászoruló családtagokat.
Eltekintve azonban a kérdés anyagi oldalától, a házasság két ember egymás iránti szeretetének, megbecsülésének, egymás iránti tiszteletének, felelősségvállalásának a deklarálását jelenti, minden gond és baj, öröm vagy bánat, jó és balsors közös vállalását, hiszen
a házastársaknál az öröm megduplázódik a bánat feleződik, mert mindenre ketten vannak.
Én 46 év boldog házasság után természetesen házasságpárti vagyok és bátran kijelentem, hogy a házasságnak, mint intézménynek igenis van létjogosultsága, még a 21.században is. Biztatok ezért minden fiatal, házasságkötés előtt, vagy a döntéshozatal előtt álló fiatalt, hogy merjenek felelősségteljes döntést hozni, felelősséget vállalni szerelmükért, a másikért, leendő gyermekeikért és nem utolsó sorban saját maguk boldogságáért is!
A szerző a Femine Fortis – Erős Nők elnökségi tagja
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
