Változnak a nemzetközi erőviszonyok, amit az elmúlt évek számos eseménye bizonyít, kezdve az Amerikai Egyesült Államok világhegemóniájának hanyatlásával, folytatva Kína felemelkedésével egészen a regionális nagy- és középhatalmak aktivizálódásáig. A 2020-as évek első felének ezzel kapcsolatos mérföldkövei minden bizonnyal a megalázó afganisztáni kivonulás, Európa nyilvánvaló önállótlansága, az ukrán kliensállam finanszírozhatatlansága és a nemnyugati integrációs keretek bővülése lesznek. Történelmileg adottak a multipoláris világrendszerváltás gazdasági és geopolitikai feltételei. A 21. század harmadik évtizedében egyre látványosabb az USA által dominált „liberális nemzetközi rendszer” (Liberal International Order) elbizonytalanodása és a multipoláris berendezkedés globális Délhez kapcsolódó aktorainak erősödése, illetve szervezettségük fokozódása. Az unipoláris világrend alternatíváját jelentő multipoláris berendezkedés, különösen is ennek a globális Délhez kötődő integrációs keretei, nemzetközi fórumai, gazdasági platformjai és infrastrukturális fejlesztései fraktálszerűen képviselik a jövendő, nagytéralapú-többpólusú nemzetközi rendszert. Közülük a tavaly óta megduplázódott tagságú, idén orosz elnökséggel működő BRICS-csoport ugyanaz kicsiben, mint a multipolaritás nagyban.
NAGYTEREK ÉS PÓLUSOK
A nemzetközi rendszer milyensége több szempontból is rétegzett, szellemi és politikai értelemben több szintjét különböztethetjük meg, amelyek végsősoron két hozzáállást, két külön világot reprezentálnak. A piramis alapja az emberképpel kapcsolatos antropológiai felfogás és az ebből leredő lét- és ismeretelméleti különbözőség; ezt követi a társadalom- és politikafilozófiai eltérés szintje; mindezeket megkoronázza a kétféle gazdaság- és geopolitikai hozzáállás eltérése. Történelmileg és aktuálisan arról van szó, hogy a hidegháborús Nyugat–Kelet logika és az utána kiéleződő Észak–Dél megosztottság napjainkban együtt, egymást áthatva, sőt kölcsönösen felerősítve érvényesül.
Ezt a kettős érték- és érdekkonfliktust tovább mélyítette az orosz–ukrán háború és az Izrael–Hamász szembenállás nyomán kibontakozó megosztottság, illetve az ezekhez kapcsolódó szankciókhoz és ENSZ-szavazásokhoz való hozzáállás. Mindennek nyomán egy új világtérkép bontakozik ki a szemünk előtt, amivel távlatosan leírható a világrendszerváltást felgyorsító konfliktustérkép is. Gondolkodás- és ebből fakadó működésmód tekintetében egy nyugati–északi és egy keleti–déli típus szembenállásáról van szó, amely szerkezetileg egy vertikális–hierarchikus és egy horizontális–mellérendelő nemzetközi felfogást eredményez.
Tartalmilag ismét két oldalt látunk: az előbbiekhez egy domináns, kolonizálásra hajlamos politika tartozik, utóbbiakhoz viszont egy pluralista viszonyrendszer kapcsolódik. Végeredményben arra jutunk, hogy az éppen lebomló, nyugati dominanciájú, USA-vezette unipoláris rendszer egységes egyféleséget, vagyis egy globalizált One World-víziót jelent, az eljövendő multipoláris berendezkedés viszont a tagolt sokféleség jegyében a nemzetállamok, nagyterek és civilizációk együttműködését szeretné.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
