Több mint hétezer tizenéves olasz fiatal érkezett Giuseppe Satriano bari-bitontói érsek vezetésével a Vatikánba január 27-én, hogy a pápa áldását kérje a bérmálkozás szentségének vétele előtt. Jó hangulatú, vidám közösségük megtöltötte a VI. Pál termet, a Szentatya közvetlen szavakkal kommunikált a gyerekekkel, akik elé Boldog Carlo Acutis tanúságtételét állította példaként Jézus követésére.
A bérmálás szentsége, a szent krizmával való megkenés megerősíti a keresztségben kapott ajándékot és vállalásokat. Ferenc pápa rögtön egy kérdést intézett fiatal hallgatóságához: „Ki emlékszik keresztelése napjára? Mikor is volt? Na, ki emlékszik a dátumra? Kevesen… nemcsak a gyerekek, hanem a szülők és a hitoktatók is, mert lehet, hogy ők is elfeledkeztek róla! Tegye fel a kezét, aki tudja, mikor keresztelték! Kevesen vannak! De azért menjünk csak tovább nyugodtan… Ha valaki nem emlékszik, vegye a fáradságot, és derítse ki, kérdezze meg a szüleit, keresztszüleit, mikor volt keresztsége napja, és azt vésse jól az emlékezetébe, akár egy születésnapot, egy nagyon szép dolgot.”
Bizony, keresztelkedésünk napját minden évben úgy kell ünnepelnünk, mint egy második születésnapot. Csináltassatok magatoknak egy tortát gyertyákkal: még egy torta, nem is rossz! De tényleg, azért mondom nektek – a tréfát félretéve, mert keresztségetek napja nagyon fontos dátum! Azon a napon születtünk meg a keresztény életre, a Jézusban való életre, ami örökké tart. Aztán beléptünk az Egyház nagy családjába, a Szentlélek belénk költözött, és nem hagy el többé minket. Végül pedig megkaptuk a legnagyobb örökséget, ami csak létezik: a mennyországot!
A bérmálkozáskor pedig mindezt megerősítjük, még erősebbé, szilárdabbá tesszük a Szentlélek által, aki megújítja bennünk ajándékait. Aztán az Egyház által, aki megbíz azzal, hogy hirdessük Jézust és evangéliumát. Végül pedig általunk, akik elfogadjuk ezt a küldetést mint személyes vállalást, főszereplőként, nem pedig nézőként.
A pápa egy ifjú példáját állította a bérmálkozásra készülő fiatalok elé, Boldog Carlo Acutisét. Sajnos egészen fiatalon meghalt 2006-ban, mindössze 15 évet élt, de ez idő alatt nagyon sok szép dolgot vitt véghez – mondta Ferenc pápa. – Nagyon szerette Jézust, és mivel ügyesen mozgott az internet világában, ezt a tudását az evangélium szolgálatába állította. Terjesztette az ima szeretetét, a hit tanúságtételét és a mások iránti irgalmas szeretetet.
A Szentatya az általa elmondott három legfontosabb tennivalót – imádság, tanúságtétel és szeretet – elismételtette a gyerekekkel. Carlo Acutis ezeket nagy odaadással élte meg: sok időt töltött Jézussal, különösen a szentmisén, amelyen mindennap részt vett, imádkozott a tabernákulum előtt, hogy aztán mindenkinek hirdesse szóval és szeretetgesztusokkal, hogy Isten szeret minket és mindig vár ránk.
„Ismételjük együtt: Isten szeret, és mindig vár minket! Jól van, ügyesek vagytok” – biztatta az ifjú bérmálandókat a pápa, akiket arra kért, hogy ezt az üzenetet vigyék el kortársaiknak. Ne csak beszéljenek róla, hanem főként a szeretet gesztusain keresztül segítsenek másoknak, különösen a rászorulóknak. „Jézus szeret minket, és mindig vár! Tanúskodjatok arról, milyen jó Jézussal lenni és mennyire szeret minket! Jó felkészülést a bérmálkozásra! Szívből megáldalak benneteket, és kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem!” – búcsúzott Ferenc pápa a bari-bitontói főegyházmegye fiataljaitól, majd együtt imádkoztak a Szűzanyához, hogy segítsen találkozni Jézussal.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
