A politológusok számára Szlovákia az iskolapéldája annak, mennyire képtelen a kormányzásra egy olyan, többpárti kormánykoalíció, amelynek az ideológiai gyökerei és céljai sincsenek azonos alapokon. Mert ugye, a kormányprogram, amiben megegyeztek, az egy dolog, a menet közben felmerülő és konfliktusokká éleződő viták, problémák pedig a másik, melyeket képtelenek kezelni.
A kormánykáosz a SaS és az OĽaNO elnökeinek vitájával vette kezdetét. Tavaly ősszel Sulík hetekig provokálta Matovičot, aki aztán simán leidiótázta őt – a miniszterelnök a helyettesét. Aztán
sorban dobták be a törülközőt a miniszterek. Átmosták őket, majd visszakapták egy kivételével.
Március közepén előbb lemondott Milan Krajniak (Sme rodina) munka- szociális és családügyi miniszter, de nem volt sokáig munkanélküli, mert Zuzana Čaputová köztársasági elnök április 9-én újra kinevezte munkaügyi miniszterré. Nélkülözhetetlen volt! Lemondott a kormány három SaS-os minisztere – Sulík (gazdasági), Gröhling (oktatásügyi), Korčok (külügyi)-, aztán mintha mi se történt volna, visszakapták a tárcájukat (lehet, kitömve). A negyedik, az OĽaNO-s Mičovsky (mezőgazdasági) erre nagyon ráfázott, mert előbb lemondott ő is, aztán maradt volna, mert eltökélte, nem futamodik meg a harc elől, de már nem kellett a kutyának se. Levélben vonta vissza a lemondását, el sem olvasták… Matovič miniszterelnökből menetközben pénzügyminiszter lett, a pénzügyminiszter pedig miniszterelnökké avanzsálta magát.
Marek Krajčí egészségügyi miniszternek is mennie kellett, elvitették vele a balhét a pandémia felemás kezelése miatt, a rosszemlékű országos teszteléseket is a nyakába varrták, és állítólag miatta vásároltak be a Szputnyikkal is.
Egy dolog azért elég sokatmondó és tanulságos: a szlovák kormány röpke 16 hónap alatt elfogyasztott 7 minisztert és egy miniszterelnököt!
Röpködtek az államtitkárok is: Filip Mónika oktatásügyi és Zuzana Kumanová kulturális államtitkár, akik ráadásul hozzánk közel álló területekért feleltek – a nemzetiségi oktatásügyért és a kisebbségi kultúráért.
A kormány instabilitását igazolandó, hogy közben lemondások, leváltások, lecsukások és kiengedések tették változatossá a rendőrség, az ügyészség és a titkosszolgálat tevékenységét is. A választó pedig csak kapkodja a fejét!
Aztán az egyik kormánypártban (Za ľudí) pártszakadásig fajultak a dolgok (két asszony most nem egy férfin veszett össze). Parlamenti képviselők és egy miniszter is távozik a pártból. Olyan is ritkán fordul elő a politikában, hogy az egyik kormánypárt minisztere (igazságügyi) menet közben átlép egy másik kormánypártba, és talán továbbra is tárcavezető maradhat. Most mi lesz? Az is előfordulhat, hogy a négypárti koalícióból hárompárti lesz, és akkor írhatják újra a kormányprogramot is?
Nem ez lesz az első ilyen eset az országban, emlékezzünk csak vissza az előző kormányzati időszakra, amikor Fico, Bugár és Danko mellett az elején még ott tündökölt Procházka is a pártjával (Sieť).
Aztán szokták mondani, hogy úgy eltűntek, mint a szürke szamár a ködben. Ez a sors vár most a Kiska által alapított és Remišovával fel- majd lefutatott Za ľudí pártra is?
Mondhatnánk, hogy ebben a színes botrány-kavalkádban csak Boris Kollár, a parlament elnöke által vezetett Sme rodina képez kivételt! Dehogy mondhatjuk! Maga a tény, hogy a 10 asszonyos és 11 gyerekes Kollár lehet Szlovákiában a legfelső törvényhozás elnöke, a második számú közjogi méltóság, már ez maga botrány!
Reméljük, a magyarországi választópolgár is némileg nyomon követi a szlovákiai történéseket, főleg azt a részét, hogy milyen összevisszaság honol egy toldozott-foltozott négyeskoalíciós kormányzásban,
amely a kezdetétől fogva vergődik, arcnélküli, botrányt botrányra halmoz, és önállóan képtelen eredményesen működni. Nem csoda, hogy egyre inkább kötődik Brüsszel gatyamadzagához. Legyen ez intő példa odaát!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
