Robert Fico (Smer) kormányfő nemrég bejelentette, hogy javasolni fogja Michal Šimečka (PS) helyettes házelnök leváltását. A kormányfő két fő indokot jelölt meg: egyrészt Šimečka ellenzéki tüntetéseket szervez, amivel szándékosan politikai instabilitást akar kieszközölni, másrészt a tüntetéseket arra használja, hogy védje családja pénzügyi érdekeit a Milan Šimečka Alapítvány mögé bújva. Fontos tudni, hogy a helyzet nem egyszerű, az íratlan demokratikus szabályok szerint az ellenzéknek jár az egyik helyettes házelnöki poszt. Az ellenzéknek van eszköze a válaszcsapásra, ám ahogy Fico számára, úgy a számukra is kétélű fegyver van a talonban.
Az ellenzéki pártok egy része már jelezte, hogy Šimečka leváltása esetén válaszul minden ellenzékiek által betöltött parlamenti bizottsági elnöki és alelnöki posztról lemondanak. A Smer és az SNS különösebben nem zavartatja magát, a progresszív jellemzőkkel is rendelkező HLAS egyelőre kivár.
Fico augusztus 16-án jelentette be, hogy azt fontolgatja, javasolni fogja a parlamentben Šimečka visszahívását. Egyúttal védelmébe vette Martina Šimkovičová (SNS) kulturális minisztert, akit az ellenzék le akar váltani, mert felhívta a figyelmet a kulturális tárcához kötődő pályáztató bizottságok és a Michal Šimečka nagyapjáról elnevezett Milan Šimečka Alapítvány összefonódásaira.
Fico szerint az alapítvány az adófizetők pénzéből 650 ezer eurót kapott 2020 óta. Az sem mellékes, hogy a kormány által nemrég elfogadott és hatályba lépő pályázatokra is hatással lévő törvénymódosítás előtt sietve a Művészeti Alap három évre előre aláírta a támogatási szerződést az alapítvánnyal.
Az ellenzék szerint nincs ebben semmi meglepő, ugyanakkor, aki ismeri a pályázati rendszereket, három évre előre, évente lehívható támogatási összegeket lekötni nem épp megszokott.
Nem egységes a koalíció
A koalíció egyelőre nem tűnik egységesnek a kérdésben. Az SNS üdvözölte Šimečka leváltásának lehetőségét, ami nem meglepő, tekintettel arra, hogy az ellenzék az ő egyik miniszterét támadja nem csak a parlamentben, de a kormányellenes tüntetésekkel is.
A HLAS egyelőre óvatosan fogalmaz. A Štandard szlovák konzervatív hírportál közlése szerint a HLAS frakcióvezetője Samuel Migaľ nem adott egyértelmű választ, azzal, hogy a frakció még nem ülésezett a kérdésben.
Hasonlóan nyilatkozott Tibor Gašpar (Smer) helyettes házelnök. A Smer frakciója sem tárgyalta még a Šimečka ügyet, maga Gašpar pedig annak a személyes véleményének adott hangot, hogy mindenekelőtt megvitatni kell az ügyet. Hozzátette ugyanakkor, hogy Šimečka azzal, ahogy a tüntetéseket szervezi és levezényli, csak fokozza a társadalmi feszültséget – ahogy a Milan Šimečka Alapítvány pénzügyeivel is.
Akárhogy is, ha a koalíció nem tud megállapodni egy közös álláspontban, az az ellenzék kezében lesz komoly muníció.
…na, de az ellenzék is megosztott
Az ellenzéki pártok 2+1+1 felállásban oszlanak meg. A PS természetesen kiáll saját pártelnöke mellett (Šimečka). Az ő narratívájuk az, hogy a kormány csak bosszút akar állni a tüntetésekért, és ezért „a demokrácia normális szabályait sértik meg”. (Megjegyezzük, az nem zavarta a PS-t, amikor a Heger-kabinet az Alkotmányt megsértve küldte Ukrajnába a szlovák MiG-29-eseket, sőt, üdvözölték a dolgot… – a szerk.).
Šimečka a keddi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy az ellenzék egységesen fog fellépni.
Tegyük hozzá, hogy az ellenzékből kiszivárgó fenyegetés, hogy majd lemondanak a bizottsági elnök és alelnöki posztjaikról, egyelőre hivatalosan nincs megerősítve, csak elejtett félmondatokkal utaltak rá. A PS-nek három bizottsági elnöke és 5 alelnöke van. Ezek a posztok nagyobb fizetéssel is járnak, Így a képviselők nyilván nem szívesen áldozzák fel magukat a pártelnök botrányainak oltárán.
Épp ezért annyira kétélű fegyver a bizottsági posztokról való egységes lemondás eszköze. Ez egy szakítópróba: ha sikerül, akkor minden rendben az ellenzék részéről, de ha nem, akkor vagy a PS-ről derül ki, hogy Šimečka párton belüli pozíciója gyenge, vagy az ellenzékről derül ki, hogy képtelen egységesen a PS mögé felsorakozni. Mindkét forgatókönyvre van esély, a másodikra ráadául sokkal több.
Az SaS helyzete nem releváns. Ha a PS az Egyesült Államok, akkor az SaS Németország: az utóbbi kérdés nélkül rálép arra az útra, amit az előbbi irányként megszab.
A KDH viszont már más téma. A kereszténydemokraták sokat vívódnak ellenzéki státuszuk miatt. A progresszívokkal való együttműködés sok választót elriaszt tőlük, még a bázisválasztókat is elbizonytalanítja az értékbeli különbségek miatt (a PS keresztény-ellenes, nemzetellenes, eutanázia- és abortuszpárti, a KDH elvileg nem). A kormánypártokhoz való igazodás ugyanakkor legalább ennyire veszélyes manőver.
Így a KDH most óvatosan egyensúlyos. Mostani nyilatkozatuk is ezt tükrözi. Milan Majerský, a párt elnök kijelentette, hogy „tiszteletben kell tartani a választások eredményét, de tiszteletben kell tartani azt is, hogy az ellenzéknek jár egy helyettes házelnöki poszt”.
Az ellenzék ráadásul technikailag egyáltalán nem beszélhet egységről. Nem hajlandók együttműködni az Igor Matovič vezette Slovensko-KÚ-Za ľudí frakcióval. A narratívájuk szerint Matovičék klubja „nem konstruktív ellenzék”, és elzárkóznak tőle.
Veronika Remišová (Za ľudí) meg is jegyezte, hogy amikor a kormány visszahívta Mária Kolíkovát (SaS) és Michal Šipošt (Slovensko) az általuk betöltött bizottsági elnöki posztokról, az ő frakciójuk már akkor javasolta, hogy válaszul minden ellenzéki mondjon le a bizottsági posztokról. Csakhogy az ellenzék Kolíkováért és Šipošért nem volt hajlandó ekkora áldozatra.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
