Február 15-én jelent meg Ferenc pápa motu proprio formában írt apostoli levele, mely módosítja a római katolikus és a keleti egyházak kánonjogi kódexének néhány jogszabályát: némely jogkört „egy egészséges decentralizáció jegyében a helyi egyházak, illetve intézményeik hatáskörébe utal át”, „anélkül, hogy az Egyház hierarchikus dimenzióját veszélyeztetné”.
A február 11-én aláírt dokumentum rendelkezései február 15-ével léptek életbe.
„Az egyetemes Egyház fegyelmének egységét garantáló kódex rendelkezései tekintetében egyes hatásköröknek az egyházak és a helyi egyházi intézmények végrehajtó hatalmához való hozzárendelése megfelel a közösség egyházi dinamikájának, és növeli a közelség értékét. Az egészséges decentralizáció csak kedvez ennek a dinamikának, anélkül, hogy az Egyház hierarchikus dimenzióját veszélyeztetné” – olvasható a dokumentumban.
„Ezért az egyházi kultúra és az egyes kódexek jogi gondolkodásmódja figyelembevételével a pápa célszerűnek tartja, hogy egyes témakörökben módosítsa az eddig hatályos jogszabályokat, megfelelő hatáskörök hozzárendelésével. Célja tehát mindenekelőtt a püspökök kollegiális és lelkipásztori felelősségtudatának erősítése az egyházmegyék, eparchiák, püspöki konferenciák, keleti hierarchikus struktúrák, legfőbb szerzetes-elöljárók szintjén, illetve további célja az észszerűség és a hatékonyság előmozdítása.
Ezek a szabályozási változások még inkább tükrözik az Egyház közösen megosztott és plurális egyetemességét, amely magában foglalja a különbségeket anélkül, hogy egységesítené azokat, ugyanakkor – az egység tekintetében – Róma püspöke szolgálatának garantálásával. Egyidejűleg bátorítja a helyi hatóság lelkipásztori tevékenységének gyorsabb hatékonyságát, amelyet az is elősegít, hogy nagyon közel van az ezt igénylő emberekhez és helyzetekhez.”
Mindezeket figyelembe véve Ferenc pápa apostoli levele az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici – CIC) és a Keleti Egyházak Kánonkódexe (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium – CCEO) tíz témájában rendelkezik módosításokról.
Egyházmegyeközi szeminárium felállítása és alapszabálya tekintetében az Apostoli Szentszék részéről az eddigi „jóváhagy” kifejezést a „megerősít” kifejezéssel helyettesíti (CIC 237 §2).
A püspöki konferencia által kibocsátott papnevelési szabályzat vonatkozásában az Apostoli Szentszék részéről az eddigi „jóváhagy” kifejezést a „megerősít” kifejezéssel helyettesíti (CIC 242 §1).
Minden klerikusnak inkardinálva kell lennie egy részegyházba, vagy egy személyi prelatúrába, vagy a megszentelt élet valamely intézményébe, vagy valamilyen erre jogosult társaságba – az új rendelkezés szerint –, akár egy nyilvános papi társulatba, amely az Apostoli Szentszéktől erre joghatóságot szerzett, tehát elöljáró nélküli és kóbor klerikusok egyáltalán nem lehetnek (CIC 265 és CCEO 357 §1).
A női megszentelt élet sajátos formája, a szüzek rendje (ordo virginum) területi elismerése és felállítása tekintetében egyházmegyei szinten a megyéspüspök, nemzeti szinten a püspöki konferencia illetékes a saját területén (CIC 604).
Örökfogadalmas szerzetesek súlyos okból történő exklausztrációja esetében az új szabály: az örökfogadalmas rendtagnak a legfőbb elöljáró a rendi tanács beleegyezésével súlyos okból engedélyezheti az exklausztrációt, de legfeljebb öt évre, és ha klerikusról van szó, annak a helyi ordináriusnak az előzetes beleegyezésével, akinek a területén az illetőnek tartózkodnia kell. Az engedély meghosszabbítása vagy öt évnél hosszabb időre szóló engedély megadása egyedül a Szentszéknek, vagy egyházmegyei jogú intézmény esetén a megyéspüspöknek van fenntartva (CIC 686 §1 és CCEO 489 §2). A keleti kódex így fogalmaz: az eparcha püspök csak öt évre szóló engedélyt adhat.
Aki ideiglenes fogadalmának lejárta előtt súlyos okból kéri, hogy az intézményt elhagyhassa, pápai jogú intézményben a legfőbb elöljáró – a tanács beleegyezésével adott – engedélye alapján teheti ezt; a sui iuris kolostorokban az engedély érvényességéhez szükséges, hogy megerősítse annak a háznak a püspöke is, amelyhez az illető tartozik (CIC 699 §2).
A püspöki konferencia feladata, hogy ha hasznosnak látszik, gondoskodjék területe számára hittankönyvek kiadásáról az Apostoli Szentszék „megerősítésével” – szól az új szabály, a korábbi „előzetes jóváhagyás” kifejezés elhagyásával (CIC 775 §2).
A rendelkezés a misekötelezettségek leszállítását, amit csak megfelelő és szükséges okból szabad megtenni, a megyéspüspök vagy a megszentelt élet intézménye, vagy az apostoli papi élet társasága legfőbb elöljárójának hatáskörébe utalja, szemben a korábbi rendelkezéssel, mely az Apostoli Szentszéknek tartotta fenn ezt a jogot (CIC 1308 és 1052 CCEO).
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
