Úgy fest, az új év Ferenc pápa gondolataiban ugyanott folytatódik, ahol 2016 befejeződött.
Újévi homíliájában arról beszélt, hogy „Nem fogyasztói árucikkek vagyunk, hanem arra vagyunk hivatottak, hogy egymással törődjünk”. Kiemelte a családok és különösen az anyák szerepét, akik – a pápa szavai szerint – „az individuális és önző tendenciák” legerősebb ellenszerei. „Egy anyák nélküli társadalom nemcsak kegyetlen, hanem hideg társadalom is lenne.” Azt is mondta, hogy több alázatra és gyengédségre lenne szükség a világban kiemelve, hogy ezek a tulajdonságok nem a gyengeség, hanem éppen az erő jelei.
Szép is lenne mindez, meg jó is, ha a főpap hozzávarrná a dolgok másik oldalát. Hiszen a gyengédség és az alázat csak akkor válhat erővé, ha megvannak hozzá a biztonság feltételei. Valóban nagy szükség lenne arra, hogy az anyák korlátozásmentesen kiáraszthassák szívük összes szeretetét, gyakorolhassák oltalmazó gondoskodásukat, hogy ne legyen egyáltalán hideg és kegyetlen anyák nélküli társadalom.
De Ferenc pápa nem varrja hozzá a gondolat másik felét. Nem ítéli el azokat, akik rátörnek az anyákra, kihúzzák a biztonság szőnyegét a társadalmak lába alól. Ehelyett mit csinált? Miközben az újévi mise után megemlékezett az Isztambulban szilveszterkor elkövetett terrortámadás áldozatairól is, képmutató módon a felelősség tekintetében mosta kezeit. „Sajnos az erőszak ismét lecsapott, éppen a kívánságok és a reménység éjszakáján” – fogalmazott az egyházfő, hozzátéve, hogy imáiba foglalja az áldozatok hozzátartozóit, a sérülteket és az egész török népet.
Valójában ettől az álszent kiegészítéstől nyílik ki az ember zsebében a bicska. Nem imáiba kellene foglalnia az áldozatok hozzátartozóit, hanem meg kellene előzni, hogy ilyen szörnyűséges terrorcselekmények bekövetkezhessenek.
Azzal azonban, hogy Ferenc pápa rendszeresen kiáll a migránsok mellett, az embernek az az érzése, hogy a főpap nem érzi pontosan a szavak jelentését. Mintha nem fogná föl, hogy szavaiból és tetteiből két tökéletesen ellentétes szándék árad. Részint a hívek gyámolítása, ugyanakkor teljesen védtelenné tételük.
Emlékeznek még, hogy tavaly márciusban például mit csinált? A Róma közelében fekvő Castelnuovo di Porto menekülttáborában migránsok lábát mosta és csókolta nagycsütörtökön. „Különböző kultúrával és vallással rendelkezünk, de testvérek vagyunk és békében akarunk élni” – mondta és a „testvériség gesztusaként” indokolta tettét.
Ezt nettó felbujtásnak is nevezhetjük. Milyen testvér az, aki bajt hoz öccsére, bátyjára, húgára, nővérére!
Ugye, ismerős a következő párbeszéd? ”– Kain, hol van a testvéred? – Nem tudom. Talán őriznem kellett volna? – Kain! A testvéred vére hozzám kiált a földről! Átkozottá lettél és átkozott a föld miattad: vért ontottál rá! Hontalan bujdosó leszel ezután! – így az Úr.”
A Biblia szerint Jézus az apostolain hajtotta végre a lábmosást, mielőtt keresztre feszítették volna.
Tudomásul kellene venni, hogy nincs kettős beszéd. A migráció, a terrorizmus kérdésében különösen nincs. Vagy ha van, jönnek a súlyos következményei is. Vér folyik. Most Isztambulban, előtte Berlinben, még előbb Brüsszelben, Párizsban és még sok helyen.
Aztán persze, miután szép szavakkal felbujtottuk a migránsok között megbúvó terroristákat is a bevándorlásra, a bekövetkezett tragédia után széttárt karokkal csóváljuk a fejünket. Hogy is mondta Ferenc pápa? „Sajnos az erőszak ismét lecsapott, éppen a kívánságok és a reménység éjszakáján.” Hogy mik vannak?! Gyomorforgató. Bocsánat, hogy ezt mondom, de az újabb ártatlan sokaság értelmetlen halála okán nem mondhatok mást. S főleg azért nem, mert mindez megelőzhető lett volna. Orbán Viktor lassan két éve mást sem tesz, mint érvel az Európai Unió külső határainak megvédéséért, a Törökországgal való viszony megerősítéséért, a már az Unióban lévő migránsok visszatelepítéséért. A liberális Európa vezetői – sajnos a katolikus egyház fejével szövetségben – ezt nem akarják figyelembe venni. Nyomják a sima dumát, hazug pc-szöveget a szolidaritásról, a befogadás fontosságáról.
Hány embernek kell még értelmetlenül meghalnia ahhoz, hogy végre győzedelmeskedjen a józan ész embermentő politikája? Hogy Európa megmaradhasson annak, ami: a nemzetállamok földjének, a keresztény kultúra hazájának?
Talán Trump hivatalba lépése után változni fog valami. Kevesebb ártatlan áldozat fog Ábel sorsára jutni!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
