Ferenc pápa a Budapesten tartott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) záróeseményeként megtartotta az úgynevezett statio orbis szentmisét, amely hagyományosan a rendezvénysorozat legünnepélyesebb eseménye. A Hősök terére és környékére több tízezer hívő érkezett, hogy meghallgassa a zárómisét.
A katolikus egyházfő beszédében a győzedelmes és erővel uralkodó Messiás képét hasonlította össze azzal a valódi, törékeny Jézussal, aki csendben uralkodik a kereszten.
Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet
– mondta.
Beszélt a magyar államalapító Szent Istvánról és Árpád-házi Szent Erzsébetről, akiket Jézus a velük való találkozás által alakított nagy és bátor szentekké.
Csakúgy mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él
– állította példaképként a mai emberek elé a két szentet a pápa.
Ferenc pápa arról is beszélt, hogy a kereszt sohasem divatos: manapság sem, de régen sem volt az.
Ugyanakkor benső gyógyulást hoz – tette hozzá.
A kereszt miatti küzdelem arról szól, hogy „az Isten szerinti logika” összeütközik a „emberi gondolkodással, a világ logikájával”. Az előbbi távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig. Az utóbbi viszont ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi.
Az egyházfő emlékeztetett rá, hogy velünk is megeshet, hogy félretesszük az Urat, miközben vallásosnak és jónak tartjuk magunkat. Ekkor tovább járjuk a magunk szabta utat és nem engedünk Jézus logikájának, ő azonban ekkor sem hagy el bennünket.
Nem abban áll a különbség, hogy ki a vallásos és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van
A keresztény útja éppen azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, és ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk
– zárta gondolatait Ferenc pápa.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
