Június 16-án nagy éljenzés fogadta a Szentatyát, amikor kórházi kezelése után ismét a hívekkel együtt, az Apostoli Palota ablakából imádkozta el a déli Úrangyalát. A téren mintegy tizenötezren voltak. Beszédében Isten állandó közelségéről, védelmező atyai szeretetéről elmélkedett.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim és nővéreim, jó napot kívánok!
Szeretném kifejezni hálámat mindazoknak, akik kórházi kezelésem, a Gemelli-klinikán töltött napjaim során kifejezték irántam szeretetüket, kedvességüket, barátságukat, és imáikkal támogattak. Ez az emberi és lelki közelség nagy segítséget és vigaszt jelentett számomra. Köszönöm mindenkinek, köszönöm nektek, szívből köszönöm!
Ma az evangéliumban Jézus név szerint szólítja – név szerint szólítja! –, és elküldi a tizenkét apostolt. Amikor küldetést ad nekik, azt kéri, hogy egyetlen dolgot hirdessenek: „Menjetek, és hirdessétek: közel van a mennyek országa” (Mt 10,7). Jézus is ugyanezzel kezdte prédikáló tevékenységét:
Ha ugyanis a mennyei Isten közel van, akkor mi nem vagyunk a földön egyedül, és a nehézségek között sem veszítjük el bizalmunkat. Ez tehát az első dolog, amit az embereknek kell mondanunk:
Fogni akarja a kezedet, akkor is, amikor meredek és egyenetlen ösvényeken haladsz, akkor is, amikor elesel, s nehezen állsz fel és nehezen indulsz újra útnak! Ő, az Úr, akkor is ott van, veled van! Sőt, gyakran épp akkor érzed erősebben az ő jelenlétét, amikor gyengébb vagy. Ő ismeri az utat, ő veled van, ő a te Atyád! Ő az én Atyám! Ő a mi Atyánk!
Maradjunk ennél a képnél, mert Isten közelségének a hirdetése arra hív, hogy úgy gondoljunk magunkra, mint egy apja kezét fogva sétáló gyermekre: ő mindent másképp lát. A hatalmas és titokzatos világ ismerőssé és biztonságossá válik, mert a gyermek tudja, hogy védve van. Nem fél, és megtanul megnyílni: találkozik más emberekkel, új barátokra lel, örömmel tanul meg korábban ismeretlen dolgokat, majd hazatérve mindenkinek elmeséli, amit látott, közben pedig egyre nő benne a vágy, hogy felnőjön, és azt tegye, amit az apukájánál látott.
Ezért kezdi Jézus ezzel, ezért Isten közelsége az első örömhír:
Ha jó apostolok akarunk lenni, akkor olyanoknak kell lennünk, mint a gyermekek: „Isten ölében” kell ülnünk, és onnan kell bizalommal és szeretettel néznünk a világra, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy Isten Atya, hogy egyedül ő alakítja át szívünket, és ő adja meg nekünk azt az örömöt és békességet, amelyet magunk nem tudunk megszerezni.
ne sokat beszéljünk, hanem sokat tegyünk: „Gyógyítsátok meg a betegeket – mondja –, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki az ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” (Mt 10,8). Ez tehát az örömhírhirdetés lényege: az ingyenes tanúságtétel, a szolgálat. Mondok nektek valamit: mindig teljesen elképedek a „szószátyárokon”: sokat beszélnek, de semmit sem tesznek.
Most tegyünk fel magunknak néhány kérdést: mi, akik hiszünk Isten közelségében, bízunk-e benne? Tudunk-e bizalommal előre nézni, mint a gyermek, aki tudja, hogy apja karjában van? Tudunk-e az Atya ölébe ülni imádsággal, az ige hallgatásával, a szentségek vételével? És végül, szoros közelségben hozzá, tudunk-e bátorságot önteni másokba, közel lépni a szenvedőkhöz, a magányosakhoz, a távoliakhoz, sőt azokhoz is, akik ellenségesen bánnak velünk?
Most pedig imádkozzunk Máriához: segítsen, hogy szeretve érezzük magunkat, és hogy közelséget és bizalmat közvetítsünk mások felé!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Kedden, június 20-án lesz a menekültek világnapja, melyet az ENSZ vezetett be. Nagy szomorúsággal és mély fájdalommal gondolok a Görögország partjainál néhány nappal ezelőtt történt rendkívül súlyos hajóbaleset áldozataira. És úgy tűnik, a tenger nyugodt volt. Imádkozom azokért, akik életüket vesztették. Kérve-kérem, tegyenek meg mindent a hasonló tragédiák megelőzése érdekében.
Azokért a fiatal diákokért is imádkozom, akik egy nyugat-ugandai iskola elleni brutális támadás áldozatai lettek. Mindenütt harc dúl, mindenütt háború zajlik… imádkozzunk a békéért!
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a floridai és müncheni híveket. Köszöntöm a lengyelországi opolei Szent II. János Pál Iskolát és a londoni Néri Szent Fülöp Iskolát.
Köszöntöm továbbá a zognói, guardiagrelei és poggiomarinói csoportokat, valamint a molfettai „Rosario Scardigno” Iskolát. Köszöntöm a Maria Bambina nővéreket is, akik az Úrangyala közvetítését nézik.
Tartsunk ki a meggyötört, sokat szenvedő Ukrajna lakosságáért mondott imáinkban, ne feledkezzünk meg róla!
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok, és kérem, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátására!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
