Az Isten szolgája Esterházy János-emlékév alkalmából Balassagyarmaton a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola Rózsavölgyi Galériája adott otthont Dávid Zsuzsanna festőművész a „Mi jelünk a Kereszt!” című kiállítása megnyitójának, illetve a kiállítással egybekötött könyv- és filmbemutatónak. A helyi és az Ipoly folyó túloldaláról, Szlovákiából érkező vendégeket az iskola igazgatója, Csábi István köszöntötte, majd átadta a szót a kiállítást megnyitó Mikóczy Dénes nagymegyeri festőművésznek. A megnyitó szövege az alábbiakban olvasható:
„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért – ez a krisztusi tanítás érződik, érezhető ebben a kiállítótérségben Dávid Zsuzsanna mesterien, a Szentlélek által vezetve megfestett, Esterházy Jánosról készült 20 alkotásáról.
Dávid Zsuzsanna Budapesten született, gyermekkorát Dunakeszin töltötte. A már gyermekkorától kibontakozó kitűnő rajzkészsége és a képzőművészethez való szüntelen vonzódása hatására az érettségi után a művészeti pályát választotta, amiben nagy szerepet vállaltak szeretett szülei, akik támogatták a kibontakozó, később szárnyaló tehetségű lányukat. Az egri Eszterházy Károly Főiskola rajz és vizuális szakán végzett, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem mester tanáraként diplomázott.
Az ezt követő időszakban, 2009-től Lencsés Zsolt festőművész, freskófestő mellett kamatoztatta, fejlesztette képzőművészeti ismereteit. Ez alatt a tíz év alatt tíz templomban, számos iskolában és közintézményben dolgozott, csiszolódott festészeti és elméleti tudása, hitbéli megigazultsága, hiszen szakrális környezetben alkotni a Jóisten ajándéka, amely alakítja, formálja az alkotó lelkét, személyiségét. 2015-től a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolában a képzőművészeti tanszék vezetőjeként kamatoztatja tudását és tehetségét. Mindig örömmel tölti el az ifjú nemzedékkel való közös alkotómunkából születő élmény.
2017-ben Paulisz Boldizsár, az Esterházy János Zarándokközpont és a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna építőjének hírére Esterházy János szülőföldjére, Alsóbodokra érkezik, s részt vesz a festészeti munkálatokban és a kápolna oltárképeinek elkészítésében, ezzel támogatva a zarándokhely felépülését, ahol 2017. szeptember 16-án végső nyugalomra helyezték Esterházy János hamvait. 2018-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán teológiai tanulmányokat folytat. Szakdolgozatának témája Esterházy János élete és vértanúsága. A későbbiekben 2021-ben dr. Laurinyec Mihály atya, a Pázmány Péter Hittudományi Kar Erköcsteológiai Tanszékének tanszékvezető professzora, a konzulense, szakdolgozata kiadásának lehetőségével kereste meg.
Gróf Esterházy János a szeretet politikusa címmel jelent meg ez a tanulmány, az Erkölcsteológiai Dolgozatok első köteteként, a Jel Kiadó gondozásában, az itt látható festmények képmellékletével.
Ezeknek az alkotásoknak mindegyike elsősorban az Isten dicsőségét hirdeti, s szemlélve őket megérint bennünket, felismerjük az Isten szolgája Esterházy János áldozatos küldetéséből fakadó kegyelmeket. Hagyjuk hát, hogy az ő érdemei által megerősítést, megigazulást nyerjünk ahhoz a szent küldetéshez, hogy vele együtt Isten országának építőivé válhassunk mi magunk is.
A mesterien megalkotott festmények finomsága, az alkotásokban megjelenő utalások, történetek, kapcsolódások gyönyörű titokzatossággal tükröződnek át, érintik meg lelkünket, segítenek megérteni Esterházy János vértanúságának titkát, az oltáriszentség tiszteletét és az Isten végtelen szeretete által testvéreinkkel való szeretetkapcsolatra hív bennünket.
A mi jelünk a kereszt – Esterházy Jánosnak ez az ismert kijelentése ennek a most nyíló kiállításnak a címe. Ez a világos és egyszerű megfogalmazás nem kíván további magyarázatot, okfejtést. Dávid Zsuzsanna mesterien megfestett akvarelljei ezt a kijelentést teszik számunkra még érthetőbbé, segítik átélni, megérteni Esterházy János életpályáját, Istentől kapott földi és égi küldetését.
Engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében gratuláljak az alkotónak a kiállított képekhez, köszönetemet és hálámat fejezzem ki Dávid Zsuzsanna művésznőnek az alkotásai által nyújtott páratlan élményért!
A kedves megjelenteknek pedig a művészeti élményen kívül hitbéli megigazulást és az Esterházy János iránti tisztelet elmélyülését kívánom, és hogy részesei lehessünk Isten szolgája, gróf Esterházy János boldoggá avatási pere méltó végkifejletének, a Jóisten áldását kérve az ezen a szent ügyön munkálkodó személyekre!”
A kiállítást követően került sor a METEM Kiadó által 2021-ben megjelent Isten Szolgája Esterházy János Emlékkönyv III című, mintegy 80 szerzőt felvonultató kötet és az Erkölcsteológiai Dolgozatok sorozat első köteteként a Jel Kiadó gondozásában megjelent Dávid Zsuzsanna, Gróf Esterházy János a szeretet politikusa című kötetének bemutatójára. Mindkét könyvet Molnár Imre történész mutatta be.
Mint hangsúlyozta, Esterházy János hivatásában a föld és az ég találkozik össze. Két lábbal ezen a földön járt, köztünk, de mindig felfelé tekintett a keresztre és a kereszten keresztül az Istent látta. Esterházy Jánost (ezt a közjóra született embert) nem lehet megérteni és értelmezni Jézus Krisztus nélkül. A megértéshez együtt kell szemlélnünk mindkettőjüket. Nekünk keresztényeknek ez nem nehéz, mert érezzük, tudjuk magunkban a hit dimenzióit. Tudjuk, mikor élünk át krisztusi pillanatokat, s mikor vetül ránk a gonosz árnyéka. Tiszta lelkiismerettel mindez jól felismerhető.
Dávid Zsuzsanna könyve egy szemléltető és szemlélődő elmélkedés. Azoknak íródott, azoknak akar segíteni, akikben nehezen születnek meg az effajta felismerések. Esterházy János értelmezéséhez segítségül hívja az evangéliumokat, az enciklikákat, Szent Ágoston és más szent írók munkásságát.
Esterházy János példáját követve nekünk is a keresztre kell tekintenünk, és meg kell látnunk benne a kegyelem forrását. Ez a kegyelem választotta ki János testvérünket és adott erőt neki arra, hogy amikor megfosztották szabadságától, Krisztushoz hasonlóan önmagát adta oda áldozatul önként szeretetből. A tudatosan vállalt vértanúság bizonyítéka, hogy már az elhurcolása előtt azért imádkozott, hogy Jézus nyomába lépve ő is szenvedésekkel szolgálhassa közösségét. Nagyot alkotott politikusként, de a kegyelem ereje az életében az összetöretettségében nyilvánult meg úgy, ahogy azt Dávid Zsuzsanna zsoltárnak is beillő szavakkal megfogalmazta:
„Esterházy János, ez a végletekig megpróbált ember: a szegények között a legszegényebb, a családjától, s mindenétől megfosztott megalázott és meggyötört rab, a szenvedő beteg, a kicsinyek között a legkisebb, a neve nincs 7832-es rab, a névtelen elítélt. Az Isten akarata előtt meghajló, de lelkében meg nem tört fogoly, aki mindebbe mégsem őrül bele, sőt, a vele történt minden iszonyatról gyűlöletet nélkül, hangjában békességgel tud beszélni?”
Miért? A választ Dávid Zsuzsanna a János testvérünk által megélt misztériumban találja meg. Abban, ahogy felfedezi, hogy az Esterházy család tagjai magasabb rendű értékrend szerint élték az életüket. Ebbe belefért akár a fizikai szenvedés, a mások miatt elszenvedett üldöztetés, a vagyonuktól való megfosztás is. Számukra a legfontosabb érték a lélek üdvössége volt, imádkoztak egymásért és másokért, az ellenségeikért is. Felajánlották a szenvedéseiket, sőt, önmagukat egy jobb világért, engesztelésül.
Szeretteitől és szülőföldjétől megfosztva János testvérünk így felfedez egy új világrészt: az imádság világát és a láthatatlan köztünk élő Istent, az Eucharisztiát. Fogolytársai ezért nevezhették őt járó szentségtartónak, mert a legszörnyűbb börtönidőszak alatt is ragaszkodott a szentségek vételéhez és az elmélyült imádsághoz, ebben találta meg az élet teljességét, a boldogságot.
Imája áttörte a börtönfalakat, utat engedve az ember és Isten közötti határtalan szeretetnek. A kisemmizett Ember így lesz részese a legnagyobb megajándékozottságának, Isten felé áradó szeretetének, melyet ő boldogan áramoltat vissza. A szentek és boldogok társaságában az imával átitatott lelkű fogoly Isten arcának boldogító látását kereste, a titokban végzett szentáldozás (ahogy ő nevezte: a legjobb orvosság) pedig az élet forrásával kapcsolta őt össze. A halálraítélt ember így lett részese az élet igazi csodájának, a szenvedésen való felülemelkedésnek.
Halálos ágyán még halljuk fájdalommal átitatott sóhaját, az őt utoljára meglátogató testvére, Mariska felé: „Olyan gyönge vagyok, hogy már imádkozni sem tudok.” „Hát most ne imádkozz, hanem pihenj” – válaszolja Mariska, mire János: „De én még úgy szeretnék imádkozni…”
A könyvbemutató Hrubík Béla költő Esterházyról írt szavaival fejeződött be: „Esterházy János a hitének erejével csodát tett, imáival felemelte nemzetünket, felvidéki magyar közösségünket Isten tenyerébe helyezte. Mi, kései utódok, nem mondhatunk le, nem dobhatjuk el ezt a politikai és emberi örökséget. Kötelez minket. Tudom és látom, sokan félnek ettől a kötelezettségtől. Az egyszerűbb utat választják. Az olcsó népszerűséget és a napi csillogást helyezik előtérbe a folyamatos, nem látható, de közösséget szolgáló munka helyett. A megújuláshoz és a megmaradásunkhoz vezető út azonban Esterházy János cellájának ragyogásán, hitének fényén keresztül, és csak igazi áldozatvállalással vezethet el mindet a valódi újrakezdéshez.”
Az összművészeti rendezvénnyé kiszélesedő balassagyarmati Esterházy-emlékest résztvevői ezt követően megtekintették Lukácsy György filmrendező Hazatérés című, a legutóbbi alsóbodoki Esterházy János-zarándoknapról forgatott dokumentumfilmjét. A rendezvény során zenével közreműködnek a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola növendékei.
(Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
