Értékes tápérték. Bevásárlási tippek, 3. rész

Értékes tápérték. Bevásárlási tippek, 3. rész

Értékes tápérték. Bevásárlási tippek, 3. rész szaszifanni2024. 06. 26., sze – 19:43

Egyes élelmiszereinken az elmúlt években megjelent a tápértékjelölés, vagyis számszerűen le tudjuk olvasni a csomagolásról, hogy mennyi energia, fehérje, szénhidrát, cukor, zsír, telített zsírsav és só van bennük. Ezenfelül a gyártók időnként azt is feltüntetik ‒ bár erre semmi sem kötelezi őket ‒, hogy mennyi keményítőt, rostot vagy épp vitamint és ásványi anyagot tartalmaz az adott termék. Ezt azért közlik velünk, hogy mi ennek tudatában vásároljuk meg és illesszük be az étrendünkbe. Persze ahhoz, hogy a tápértékjelölésnek ilyen módon hasznát vegyük, elsősorban tápanyagigényeinkkel kellene tisztában lennünk, másrészt pedig minden fogyasztónak ‒ bármilyen körülmények között ‒ az adott termékből ugyanannyi energiát és tápanyagot kellene tudnia hasznosítani. Ez azonban a legritkább esetben van így.

Semmitmondó kalóriák

A polcról levett élelmiszeren lévő kalóriaérték a legjobb esetben is csak addig érvényes, amíg a kezünkben tartjuk. Ha a gyártó jól számolt, akkor az energiatartalomból megtudjuk, hogy mennyi kalória van a termékben. Csupán ennyi információval leszünk gazdagabbak, semmi többel. Az energiatartalom ugyanis semmit sem árul el arról, hogy ha megesszük, akkor a mi testünknek mennyi kalóriával fog szolgálni az adott élelmiszer. Arról pedig már végképp nem tudunk meg semmit, hogy a választott étel egészséges-e.

A kalóriákról tévesen azt gondoljuk, hogy megmondják nekünk, mennyire hizlal egy étel. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! Például egy szelet bolti keksz (50 g) kalóriatartalma 260 kcal, ami lényegesen alacsonyabb, mint ugyanennyi dióé (359 kcal). Egy ilyen bolti édesség általában ultrafeldolgozott élelmiszer, egészségtelen összetevőkkel, ezzel szemben a dió természetes táplálék, magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt a kiegyensúlyozott étrend fontos része.

Klienseimmel való munkám során étkezési tanácsadóként tapasztalom, amit ma már a tudomány is alátámasztott: a telítettség érzése jobban kapcsolódik a vélt kalóriamennyiséghez, mint a valós tápértékhez. Magyarán, ha úgy hiszem, hogy magas kalóriatartalmú ételt eszek, akkor a testemben az éhséget jelző hormon, a ghrelin szintje drasztikusan csökken. Függetlenül attól, hogy valójában mennyi kalória volt az adott élelmiszerben, ha én azt olvasom le róla, hogy sok, akkor hamarabb érzem magam jóllakottnak, mint alacsonyabb érték esetében. Konyhanyelven ezt úgy szoktuk mondani, hogy a diétás étel gondolatától is megéhezek.

Lepontozott ételeink

Ez persze nem jelenti azt, hogy az élelmiszereken semmi se legyen feltüntetve, hiszen választásainkkal döntően befolyásoljuk egészségünket. Felgyorsult világunkban egyre többször vásárolt élelmiszerrel csillapítjuk éhségünket, az apró betűs összetevők olvasgatására pedig mind kevésbé van időnk és türelmünk. Gyorsan akarunk jó ételt venni. A megoldást a jól látható ábráktól, színkódoktól, logóktól, szlogenektől reméljük. Nézzünk néhány példát:

Hírdetés

A jelölés a csomagolások első oldalán könnyen átlátható, mégis sok megalapozott kritika éri a Nutri-Score skálát. Leginkább az róható fel ennek a rendszernek, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek egy kis hozzáadott rostnak vagy fehérjének köszönhetően simán kaphatnak legjobb besorolást (zöld színnel jelölik), így szó szerint zöld utat ad az egészséges étrendből teljes mértékben kihagyható, felesleges élelmiszereknek.

 

Gondolkodj, mielőtt vásárolsz!

Az élelmiszercímkék nem az egészségről szólnak. Az eredeti elképzelés szerint a számos adat azt a célt szolgálja, hogy tájékozottan válasszunk termékeket, és ezáltal egyedi igényeinkhez szabottan, egészségesen tudjunk étkezni. A helyzet azonban az, hogy az élelmiszerek csomagolásai soha nem látott mennyiségű információt közölnek, mi pedig évről évre kövérebbek és betegebbek vagyunk. A címkéken várhatóan újabb adatok, szlogenek jelennek majd meg, elhomályosítva előttünk a képet: egészséges, változatos ételek valódi, természetes alapanyagokból a konyhában készülnek. Törekedjünk arra, hogy kész termékek helyett alapanyagokat vegyünk a boltban. Ha mégis előbbiek vásárlása mellett döntünk, álljunk ki saját érdekeink mellett, és valóban csak az legyen a csomagban, amire szükségünk van, se több, se kevesebb. Bízom benne, hogy háromrészes minisorozatunk bevásárlási tippjei segítségünkre lesznek ebben.

Étkezéssel, főzéssel kapcsolatos kérdéseiket továbbra is várjuk a szerkesztőség címére küldött üzenetben: [email protected]

 

A sorozat korábbi részeit ITT és ITT találják. 

 

Megjelent a Vasárnap családi magazin 2024/22-es számában 2024. május 28-án.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »