A ferences jubileumokhoz kapcsolódóan Szent Ferenc lelki életének iskolája elnevezéssel indult elmélkedéssorozat február 8-ától pünkösdig, kéthetente csütörtök esténként az esztergomi ferences templomban. Az előadók – összesen kilenc alkalommal – Szent Bonaventura Szent Ferencről írott életrajza nyomán igyekeznek a hallgatósághoz közelebb vinni Szent Ferenc lelkiségét.
Május 8-án az esztergomi Szent Anna ferences templomban Kálmán Bertalan OFM Szent Ferenc imádságának buzgósága és ereje címmel tartotta meg a sorozat hetedik előadását.
„Én úgy nőttem föl, hogy öregapám mindig azt mondta: higgyétek el, a buzgó imádságnak nagy ereje van” – kezdte előadását egy személyes történettel Bertalan testvér, majd úgy folytatta, ezt a legtöbb esetben el is hisszük, csak nagyon nehéz gyakorolni. Felidézte azt is, hogy nem egyszer kérdezték már meg tőle, hogy azok a kedves nővérek, akik csak imádkoznak egész nap – tehát mind a hét imaalkalmat betartják –, mégis mi mást csinálnak? Ő erre mindig határozottan azt felelte: „Az pont elég.”
Bertalan testvér hangsúlyozta: az általa feldolgozott fejezetekben Szent Bonaventura nem csodákról beszél, hanem megtörtént esetekről. Az életrajz ezen részlete úgy kezdődik, hogy Krisztus szolgája, Ferenc érezte, ameddig testben él, távol jár az Úr Jézustól. A ferences testvér szerint a testi létünk azt jelenti, hogy még a lelki dolgainkat is testiekre építjük föl. Erre az állapotra ellenpéldaként a zsoltárokat hozta fel, ahol az imádságos kérések tárgya sosem nagy ház, vagyon vagy előmenetel volt, hanem lelki javak, mint például a békesség. Ám a testi ember nem ezeket kéri. „Akinek a lelkében a testiség uralkodik, másképpen gondolkodik az imádságról is.”
Kálmán Bertalan OFM gondolatmenete a köré épült, hogy
A pálos atyák úgy tartják, hogy aki közel van az Úr Jézushoz, azt megszúrja a töviskoszorú. „Nézzétek meg, milyen nehéz volt Kis Szent Teréznek, Bernadettnek, Pio atyának vagy Istenes Szent Jánosnak” – sorolta Kálmán Bertalan, majd hozzátette: Szent Ferencet is folyamatosan támadták a gonosz lelkek, ő azonban ilyenkor mindig rászólt a gonoszra: „Akármit csinálsz velem, az Úr Jézus engedélye nélkül nem tudsz csinálni semmit, de ha az Úr akarja, hogy ezt csináld, azt is elfogadom.”
Bertalan testvér szerint, aki többet lát a világból, mint amit mi természetes úton látunk, az megrendül. Éppen ezért a gyónás fontosságára is felhívta a hallgatóság figyelmét. Hiszen
Történt egyszer Assisiben, hogy egy apát meglátogatta Szent Ferencet, és arra kérte, imádkozzon érte. Szent Ferenc meg is ígérte. Az apát egy kissé távolabb járt már tőle, amikor Ferenc így szólt társához: „Testvér, álljunk meg egy kicsit, mert imádkozni szeretnék ezért az apátért, ahogy megígértem.” Szent Ferencnek ugyanis az volt a szokása, hogy amikor valaki megkérte, hogy imádkozzék a lelkéért, amilyen gyorsan csak tudta, megtette, nehogy később elfelejtse. Az apát folytatta útját; szívében pedig váratlanul meglátogatta őt az Úr, és ahogy Bonaventura írja, „valami édes melegség öntötte el arcát, és a lélek magasságába ragadtatott, de csak rövid időre”. Magához térve rögtön tudta, hogy Szent Ferenc imádkozott érte. Megérezte az imádság erejét.
Bertalan testvér elmesélte, hogy közel három évig élt együtt Barsi Balázs atyával, akihez nagyon sokan jöttek imát kérni. Balázs atya mindig azonnal imát mondott értük, nehogy elfelejtse. Akárcsak Szent Ferenc.
Ezután Kálmán Bertalan egy másik személyes élményét is megosztotta a hívekkel a buzgó imádság erejéről. „Amikor Szentkúton szolgáltam, a mise után kimentünk a Paradicsomvölgybe, ahol öt falu lakói élnek nagyon zárt közösségekben. Amikor megérkeztem, odaszaladtak és kezet csókoltak. Először nem akartam engedni, de rájöttem arra, hogy valószínűleg megérezték, hogy imádkoztam értük, és így szerették volna meghálálni” – emlékezett vissza a történtekre.
Kálmán Bertalan OFM leszögezte, jelen előadássorozat nagyon jó arra, hogy átismételjük a már korábban megismert dolgokat, és újakat is tanuljunk Szent Bonaventura és Szent Ferenc által. „Bonaventurában az a csodálatos, hogy olyan szépen, egyszerűen írja meg a történeteket, hogy tényleg tudunk általa épülni” – emelte ki.
Az elmélkedés utolsó részében Bertalan testvér a grecciói betlehem történetéről szólt. Mint ismert: Szent Ferenc 1223-ban az adventi időszakban Greccio egyik barlangjában rekonstruálta Jézus születésének betlehemi helyszínét, s ez indította el a betlehemállítás mai napig tartó karácsonyi hagyományát. „Szent Ferenc atyánk elkészítette a jászolt, és belehelyezett egy kisgyermeket, ami nem volt élő, ám megelevenedett az imádság hatására” – idézte fel a történet e fontos mozzanatát, nyomatékosítva az imádság elképesztő erejét. S hogy pontosan hogyan lehetett élő, eleven és valóságos a jászolban fekvő Jézus? „A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.” Jézus tehát a mise által, az Eucharisztiában lett élővé, elevenné a grecciói betlehemben – magyarázta az előadó.
Végül Bertalan testvér jókívánságokkal és néhány jó tanáccsal is ellátta a híveket: „Egyet ajánlok nektek, kedves testvérek! Bármilyen nehéz és kiszolgáltatott helyzetbe is kerültök az életben, mindig buzgón imádkozzatok, mert az Úristen meghallgat, és akkor ad választ, amikor nem is gondolnátok.” Hasonló megfogalmazásra bukkanunk Szent Bonaventura írásában is, amelyben egy jámbor lovag mesél el egy történetet. „Így dicsőítette meg Isten mindenben az Ő szolgáját, és szent imádságának hatékonyságát nyilvánvaló csodajelekkel mutatta meg” – olvashatjuk a párhuzamot a vonatkozó fejezetben. „Azt kívánom a kedves testvéreknek, hogy ilyen csodajeleket mi is kapjunk, mindannyian!” – zárta gondolatait Kálmán Bertalan OFM.
A teljes előadást ITT lehet megtekinteni.
Szöveg: Ádám Rebeka Nóra
Forrás és fotó: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
