Erkölcsi kötelesség szabadnak lenni (Kovászna)

Erkölcsi kötelesség szabadnak lenni (Kovászna)

A szabadság levegője töltötte be Orbaiszék fővárosát, Kovásznát tegnap. Egyrészt az 1948-as szabadságharc, március 15. szabadságeszméje, másrészt a koronavírus okozta kétéves szabadságvesztésből való felszabadulás gondolata. Látszott az ünnepségre összegyűlt embereken: örvendenek egymásnak, örvendenek, hogy nem kell maszkot hordaniuk, örvendenek a márciusi szép időnek – és az ünnepnek, mely két év kihagyás után valósulhatott meg újra. Ez a kettősség a szónokok beszédeiben is megnyilvánult. A leggyakoribb szó a szabadság volt, de utána rögtön a COVID-ot emlegették a legtöbbször, ez egyetlen felszólalásból sem maradt ki.

A szokáshoz híven Kovásznán tartottak közös március 15-i ünnepet az orbaiszékiek. Két órára jókora tömeg gyűlt össze a zászlókkal feldíszített központban. A hagyományos felvonulás az erdészettől indult. Elöl a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvószenekar Kelemen Szilárd vezetésével, utánuk lóháton, szekéren, gyalogosan a parádézók serege. A Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai magyar, székely zászlókkal álltak sorfalat, így vonult be a díszes gyülekezet a központban felállított színpad elé.

Butyka Gyula ceremóniamester nyitotta a rendezvényt, ő elsősorban azért mondott köszönetet, hogy két év kihagyás után újból ilyen szép számban jelentek meg a kovásznaiak, orbaiszékiek a március 15-i rendezvényen.

A felszólalók közül elsőként Péter Arthur plébánost hívták a mikrofon elé. „Ma a bátrakat ünnepeljük, rájuk emlékezünk. Ezért mondom bátran, a félelem nem lehet úr az életünkben” – méltatta az eseményt. Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Konzulátusának vezető konzulja Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét tolmácsolta a jelenlévőknek (az üzenetet tegnapi lapszámunkban közöltük – szerk. megj.).

Hírdetés

Vince Loránt európai parlamenti képviselő a ’48–49-es események kapcsán kiemelte: „karddal, puskával, harangból öntött ágyúval harcoltak őseink a honért, a közösségért, a magyarságért, vagyis a szabadságunkért. Nemcsak mi, hanem az egész világ tudja, hogy harcunk jogos volt. Ezért tekint ma mindenki hősként a magyarokra”. Az elmúlt két évet ugyancsak harcosnak, küzdelmesnek nevezte, melynek, sajnos, megvoltak az áldozatai. „Az, hogy ma itt újra együtt tudunk lenni, közösen, maszk és korlátozások nélkül, azt mutatja, hogy végül is jól harcoltunk” – szőtte beszédébe a vírus okozta járványt is.

Gyerő József, Kovászna polgármestere Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnökének szavait idézte: „a szabadság a hősök győzelme és utódai bizalma. Bölcsesség abban, hogy nem lehet mindent, de kötelező mindazt megtenni, ami igaz és lényeges”. A gondolat továbbvitelében pedig kijelentette: „nekünk, kedves honfitársak, ma másként és mégis ugyanúgy, mint elődeinknek sajátos kihívások szerinti történelmi lehetőségünk és egyben erkölcsi kötelességünk is szabadnak lenni. Itt az idő számunkra is szabadon gondolkodni, kételkedni, véleményt alkotni és azt kinyilvánítani. Itt az idő szabadon vitázni, esetenként ellent mondani, vagy éppen ellenszegülni”.

Az ünnepségen Orbán Lajos Kovászna-vajnafalvi lelkész mondott záróimát, előtte saját gondolatait is megfogalmazta. „Március 15. egy olyan nap, amely összefonódik minden magyar ember gondolatában a szabadság gondolatával. Szinte jelképpé vált. Ezt a szabadságot nekünk értenünk kell, mégpedig jól kell értenünk. Addig nem érezzük a szabadság fogalmát, amíg nem tisztázzuk ennek ellentétét, a szolgaságot.”

Az ünnepségen fellépési lehetőséget kapott az V–VIII. osztályos diákoknak szervezett Föltámadt a tenger szavalóverseny győztese, Pătrânjel Viktória, aki Petőfi Nemzeti dal című versét adta elő. Szónoklatával közönség elé állhatott Molnár Júlia Anna, a Március 15. üzenete diákszónoklat-verseny első helyezettje is. A rendezvényen közreműködött a kovásznai Református Férfidalárda Antal Ernő karnagy vezetésével, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Magnificat gyerekkórusa Gyerő Katalin irányításával.

A március 15-i ünnep a szokásos módon, a belvárosi református templom kertjében lévő hősi emlékműnél zárult, itt helyezték el a kegyelet koszorúit a résztvevők, majd a magyar és a székely himnuszt énekelték.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »