A karácsony titokzatos, megfoghatatlan ünnep, amelynek lényegét csillogó-villogó jelképekkel próbáljuk kifejezni, hogy a titkot valami módon emberközelbe hozzuk. A keresztény világ e szent napon az Isten-ember születését ünnepli, aki békességet, szeretetet hoz a földre. Tulajdonképpen ez minden ember legfőbb vágya, hogy szeretetet adjon és kapjon, és békességben élhessen.
Karácsonykor ez a lelki igény hatványozottan felfokozódik, mindamellett, hogy a személyes és közösségi gondjainkat teljesen félre tudnánk tenni, ezért az ünnep hangulatát minden egyén számára saját pillanatnyi testi-lelki állapota, valamint külső körülményei határozzák meg. Hiszen a karácsony ránk köszönhet egészségben és betegségben, jólétben és nélkülözésben, vigalomban és gyászban.
Az ünnep témaköréhez számos irodalmi alkotás kapcsolódik, amelyekben jelentős írók, költők próbálják megfogni a megfoghatatlant, de ők sem tesznek egyebet, mint a szeretet-keresésben saját érzéseiket, gondolataikat, és az adott kor közhangulatát vetítik ki a világ felé. A karácsony átélése tehát mindig egy szubjektív érzésvilágon szűrődik át – ezt sugallja a következő vers-válogatás is.
Az igazi ünnepet talán akkor élhetjük át, ha minden nehezítő körülmény ellenére megteremtjük saját lelki békénket, és ezt sugározzuk környezetünk felé is … Ha sikerül, talán azt is észrevesszük, ott lebeg körülöttünk az Üdvözítő …
Sajó Sándor: Karácsonyi ének
Akkoron csillag gyúlt az égre És rásugárzott a vidékre, És Betlehem fölött megállván, Egy rongyos istálló homályán Tündöklött már a Glória: Ott ingecskében, szép fehérben, Feküdt a jászol szent ölében Az Isten egyszülött Fia…
A hír bejárta a világot, És jöttek bölcsek és királyok És együgyűk és pásztorok: Ott minden lélek egyetérzett És sírt és álmélkodva nézett És boldogan fohászkodott: Örömöt hozván az embernek, Dicsőség légyen az Istennek!
Ó betlehemi égi csillag, Világmegváltó Szeretet! Lásd, én is várlak, várva hívlak: Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet! Lásd, sírva vár egy csonka ország És gyásza fátylát lengeti, Ó szánd meg népe árva sorsát S hozz végre örömöt neki:
Jöjj újra úgy, mint azelőtt, Hozz duzzadt ágú friss fenyőt A Tátra s Erdély erdejéből, Az elrablottból, – a miénkből! Ó, neked lehet és szabad, – Neked nem állja utadat Oláh Heródes, se cseh zsandár, Mert a te utad magasan jár, Te angyalként jársz, égi szárnyon, Te átrepülhetsz a határon, Mindenhová és mindenhonnan, – Te sohsem voltál Trianonban…
Ó, szállj le hozzánk, égi angyal, Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk, És igazságot hozz magaddal, És sok játékot hozz nekünk, – Mindent, mit vágyunk álmodott: Sok trombitát és sok dobot, … … Hozz hírt, amelynek hallatára Itt minden szemek fölragyognak, Boldog Karácsonyt valahára Szegény-bús-árva magyaroknak!
Dutka Ákos: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban
Ha e beteg, bolond világra Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnél megint Betlehemnél. Szalmajászolnál rangosabb hely Uram, tenéked ma se jutna: Soha messzibb a Te országod, „Miatyánkod” bár mindenki tudja.
Ha így jönnél Názáretből Sápadtan, fázva, december este, Az ügyefogyott szenvedőkhöz Párizsba, vagy Budapestre,
S leülnél az éhezők közt S abból, amit valaha mondtál Mesélnél új vigasztalásul – Elfognának a tizedik szónál.
Mondjál csak új Hegyibeszédet S amit mondtál a gazdagokról S ha gyűlnének az elhagyottak S szólnál az Írás-forgatókról S ha megpróbálnád Uram még egyszer Az Embert rávenni a Szeretetre – Internálnának, esküszöm rá, Ha nem is vernének mindjárt keresztre.
Negyedi Szabó Margit: Uram! Mit adjak neked karácsonyra?
Nincsen aranyom, bíborom, ámbrám, Nem adhatok dús gyémánt-kincseket. Szegény poéta mit adhat szépet, Uram, karácsonyra mit adjak Neked?
Tömjénem van csak, néhány szem tömjénem, s a lelkem hittől lobogó lángja. Hadd illatozzék, szálljon fel Hozzád Áldozattüzem gomolygó árja.
Én dalt tudok csak, egyszerűt, tisztát, Mely Téged áld és Téged magasztal, Fogadd e dalt, mely Tehozzád száll fel Tömjénes, égő füst-áldozattal.
Szálljon az ének, zengjen az oltár, Terjessze széjjel illatos árját, Téged dicsérjen, Tégedet áldjon, Szegény poéta kis Jézuskáját.
Alföldi Géza: Áldás! Béke! Húgomasszony!
Áldás! Béke! Húgomasszony! Hallom, hogy az éjjel, Sákok népe gazdagabb lett Egy kis csemetével.
Szomorú, hogy istállóban Szakadt rád az este, Sákok népét Ata-Tenünk Nagyon megkereste.
Én magam is véred vagyok, Szolga itt e házban, Eljöttem, hogy kis porontyod Elsők között lássam.
Megkéstem bár, a pásztorok Előttem itt jártak, Hadd kívánjak sok szerencsét Ennek a családnak.
Áldás legyen kisfiadon, Áldás legyen rajtad, Legyen néktek boldogság és Öröm ez a magzat!
Aranyozza napjaitok, Nevelgesse nagyra Csöndben alvó kicsi testét Anyja óvó karja.
Mutassad már, öreg Ond-úr, A zsidónál pásztor, Reggeltájban könnyes szemmel Beszélt e csodáról.
Azt mondta, hogy születését Csillag jelentette, Ősi jóslat szerint hát a Szabadítónk lenne.
Jaj, de édes, kicsi keze, Milyen kicsi lába, Csak hogy öreg, könnyes szemem Mosolygását látta.
Van egy öreg, kopott bundám, Hull a szőr is róla, Elhoztam, hogy legyen egy jó Meleg takarója.
Nincs egyebem, egy kis túrót, Egy kis tejfölt hoztam, Fogyassza el, húgomasszony, Egészséggel nyomban.
Addig én majd totojgatom, Mintha enyém volna, Adja ide, édes lelkem, Szúvas vén karomba.
Hogy idejött, nem is sírt fel, Hogy nevet a szentem! Azt mondja, hogy: Sákok népe, Szebb jövőd jelentem.
Ő lesz biz a szabadítónk, Ő az, akit várunk, Hogy segítsen, Ata-Tenhez Szent szavú tolmácsunk.
Szegény fiam, ha te tudnád, Mi sors vár még arra, Aki itt e földön ma az Igazat akarja!?
Megszülettél, Tenünk küldött, Legyen érte áldott, Váltsd meg ezt a bűnben úszó Megrothadt világot.
Legyen lelked világosság, Szavad bátran zengjen, A Te szódra vár ma minden Földön és a mennyben.
Dicsőség a nagy Ős-tennek, Hogy elküldött végre, Sákok népe s minden népek Örök dicsősége.
Ó jöjjetek hívek
Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el! Megszületett az ég és föld Királya: Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Az életnek szent Ura, dicsőség Királya, Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen. Nagy dicsőséges, szent és örök Isten! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Ti angyali lelkek, ma zengjetek az Úrnak, És vígadva örvendjetek, buzgó hívek! A magas mennyben dicsőség Istennek! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Úr Jézus, ki e napon érettünk születtél, Csak tégedet illet szívünk tisztelete! Isteni Gyermek testet öltött Ige! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Az összeállítást készítette Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
