Amikor 1536-ban először koronáztak itt királyt, a szlovákok még Prešporoknak, a németek Pressburgnak, a magyarok pedig Pozsonynak nevezték a várost. Magyarország török megszállása után a magyar országgyűlés az ország fővárosává nyilvánította a várost, mivel az elsősorban földrajzi helyzetének köszönhetően – közel volt Bécshez, a császári székhelyhez – biztonságos menedéknek számított a magyar nemesség, valamint a világi és egyházi méltóságok számára.
1847-48-ban tartották itt az utolsó országgyűlést, és itt volt a király és az ország legfontosabb intézményeinek a székhelye is. Amikor a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, a koronázások addigi színhelyét, Pozsony is feliratkozott Európa híres koronázóvárosai közé.
Az 1536-os első koronázási ceremóniát követően, amikor a Habsburg-házból származó Miksa fejére került fel a korona a Szent Márton-székesegyházban, 1830-ig összesen 18 uralkodót koronáztak meg itt:
tíz királyt, egy királynőt és hét királynét. Köztük Mária Teréziát 1741. június 25-én, akinek a negyvenéves uralkodása idején Pozsony valóban a Habsburg Monarchia magyar részének központjává vált, még a pozsonyi várat is átépítették barokk király rezidenciává.
Pozsony szó szerint a kultúrák és nemzetek kereszteződésévé vált. Mária Terézia megkoronázása után a város jelentős fejlődésen ment keresztül, a hatalmas városfalak mögött az ott letelepedett magyar, osztrák, német vagy olasz származású polgárság és nemesség pompás palotákat épített, virágzott a kézművesség, összesen 72 céhbe tömörültek itt az iparosok, és a város kereskedelme is fellendült. A Duna a város legfőbb közlekedési és kereskedelmi ütőereként összekötötte Pozsonyt a szomszédos nagyvárosokkal.
Pozsony mai utcáin még mindig állnak azok a templomok és épületek, amelyek a történelmi események színhelyei voltak. Állnak még a koronázási útvonalat szegélyező házak, a terek, amelyek tanúi voltak a ceremóniának.
A város vezetése 2003-ban úgy döntött, hogy feleleveníti Pozsony múltjának ezt a dicső korszakát, és Mária Terézia megkoronázásának évfordulója tiszteletére megrendezték a Pozsonyi Koronázási Ünnepségeket.
Azóta a Pozsonyi Kulturális Nyár rendezvénysorozat részeként már hagyománnyá vált az esemény, több más kísérőrendezvénnyel együtt, mint például a Pozsonyi Vásár, a királyi kincskeresés vagy az aranysarkantyús lovagok avatása, amely a királykoronázás fényét volt hivatott emelni. 2003-at követően minden évben időrendi sorrendben újrakoronáztak egyet a Pozsonyban megkoronázott uralkodók közül.
Az eredeti forgatókönyv szerint, amelynek megszerkesztésében Brogyányi Mihály idegenvezető is segédkezett a latin és magyar nyelvű forrásanyagok lefordításával,
a koronázási szertartás pontosan a történelmi feljegyzések szerint történt a Szent Márton-dómban.
(Arra, hogy a dóm koronázótemplom, a tornya csúcsán lévő aranyozott szent korona mása is utal.) Az esztergomi érsek átadja a szent koronát és a koronázási ékszereket (amelyeket egyébként 1784-től a pozsonyi vár délnyugati tornyában őriztek) a leendő királynak, majd az újonnan megkoronázott király lovaggá üti az aranysarkantyús lovagokat, és leteszi a koronázási esküt, végül pedig a lován felmegy a koronázási dombra, ahol kardját a világ négy égtája felé lendíti, ami az uralkodó esküjét hivatott szimbolizálni, miszerint védelmezni fogja az országot a bármelyik égtáj felől érkező ellenségtől.
Brogyányi Mihály szerint, aki az első koronázási ünnepségek szervezőinek egyike volt, I. Miksa „újonnan” koronázása Pozsonyban olyan nagyszabású rendezvény volt, amelyre méltán lehetett büszke a város vezetése.
„A Szent Márton-dómban kiváló színészek közreműködésével került sor az újrakoronázásra, látványos külsőségek közepette. Alakult egy polgári társaság is, amelynek az ünnepségsorozat megszervezése volt a feladata az önkormányzattal együtt, de aktívan bekapcsolódtak a szervezésbe az egyházi képviselők és az egyes kulturális intézmények is, továbbá ismert politikusok és az európai uniós nagykövetségek képviselői is részt vettek a rendezvényen – emlékezik hozzáfűzve, azóta sok víz lefolyt a Dunán, az egy egészen más világ volt, más ötletekkel, gondolatokkal.
A mai rendezvény összehasonlíthatatlan az eredeti elgondolással, ráadásul annak volt egy konkrét üzenete is: megváltoztatni Pozsony arculatát, a történelemhez való viszonyát, felvállalni a történelmet, ami mára szinte teljesen eltűnt”
– mondja Brogyányi Mihály. A rendezvény, véleménye szerint, mostanra kommersszé vált, és szinte semmi köze az eredeti elképzeléshez.
” A történelmi múlt felvállalásának szándékát az is mutatta, hogy az első rendezvényre még meghívták a történelmi magyar koronázóvárosok képviselőit is, tehát Esztergom, Székesfehérvár és Budapest I. kerületének az önkormányzatát, kapcsolatépítési céllal.
Ennek az egyik része az lett volna, hogy megalapítják a történelmi koronázóvárosok szövetségét,
de ebből végül csak annyi valósult meg, hogy Pozsony Óváros és Budapest I. kerülete testvérvárosi kapcsolatot létesített, ami évekig működött is, amíg meg nem változott a városok vezetése” – fogalmazott Brogyányi.
A Pozsonyi Koronázási Ünnepségsorozat hagyományosan idén is megrendezésre került, augusztus 13-a és 15-e közt.
A rendezvény egyik fő látványossága a koronázási menet volt, a Pozsonyi várból induló kosztümös menethez csatlakozhattak a nézelődők is, és azt végigkísérhették a város utcáin. A koronázási menet élén II. Ferdinánd vonult lóháton a korhű öltözékbe öltözött kíséretével együtt.
A koronázási jelképeket egyházi méltóságok vitték, és a menetben fokozatosan bemutatták a különböző korszakok öltözékeit és fegyvereit.
A koronázási menet a Szent Márton-dómtól a régi Városházához, onnan a ferencesek templomához, majd a Mihály-kapun át az eskütétel helyéhez, onnan a pozsonyi várhoz és végül a Prímási palotához vezetett. (Az eredeti koronázási menet útvonalának egy részét egyébként a városvezetése bronzkoronákkal jelöltette ki az utcák burkolatán.)
A koronázási ceremónia kísérőrendezvényeként idén is szerveztek lovagi tornákat, valamint korabeli táncok, párbajok és zászlós bemutatók is várták a nézőket, és természetesen most is sor került a koronázási esküre is.
De volt többnyelvű ingyenes tematikus városnézés is a rendezvénysorozat keretében, többek közt kétórás magyar nyelvű is, a Szent Márton-dómtól indulva egészen a várig.
Az emberek idén is kijöttek a terekre, hogy részesei legyenek a koronázási ceremóniának, de a többezres tömeg, a sok külföldi turista, akiket az első nagyreményű rendezvény vonzott Pozsonyba, az évek során elmaradt. Brogyányi Mihály szerint a rendezvény eredeti üzenete pedig elsikkadt út közben.
„Tudomásom van arról, hogy vannak új emberek és új ötletek az eredeti elgondolás felélesztésére, aminek én nagyon örülnék, de a jelenlegi koronázási rendezvényvénysorozat nagyon eltávolodott ettől a kommersz célok irányába” – fűzte hozzá.
Megjelent a Magyar7 2021/33.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
