Szeptemberre elkészült és a napokban átadták a tanösvényt a Rimaszombathoz közeli Kurinci-tölgyes Természeti Rezervátumban.
A rezervátum területét 1952-ben jelölték védelemre Blattny Tibor erdész és fitogeográfus javaslata alapján. Védetté nyilvánítására a szalakóták fészkelőhelyeinek megóvása érdekében volt szükség. Miután a cserjeszint felnövekedése fokozatosan az erdő záródását hozta, a szalakóták elvándoroltak. A nyolcvanas években a védettség már az idős tölgyekre korlátozódott. A csaknem hathektáros terület 1994-ben nemzeti természeti rezervátum, majd 2003-ban természeti rezervátum besorolást kapott, amely jelenleg is érvényes.
A környező rétek általánosan elterjedt fűféléi közül megtalálható itt a franciaperje, a csomós ebír, a közönséges cickafark, a réti szegfű, a nedvesebb részeken pedig a fekete nadálytő. A vízfolyások parti növényzetét fák, bokrok és más lágyszárú növények képezik. Az erdő növényvilága is igen gazdag, fellelhető itt a kányazsombor, a hagymás fogasír, a kétlevelű árnyékvirág, a salátaboglárka, az ujjas keltike, vagy a kétlevelű csillagvirág. Számos érdekes állat is előfordul a területen, mint például a keleti sün, a barna varangy, a szarvasbogár, a fakopáncs, az örvös légykapó, a csilcsalpfüzike, vagy az uráli bagoly.
A rezervátum faállományát elsősorban a kocsányos tölgy, a közönséges gyertyán, a mezei juhar és a csertölgy képezi. Az erdei fafajok az erdei növény- és állatvilággal, valamint a gombákkal együtt erdei ökoszisztémát képeznek, a kölcsönös kapcsolatok bonyolult hálózatával. A pusztuló tölgyek ily módon járulnak hozzá a biodiverzitás növekedéséhez.
Segítheti a turizmus fellendítését
A tanösvény a város önkormányzatának és a természetvédők példás együttműködésének eredményeként jött létre. Az átadáson részt vett többek között Jozef Šimko, Rimaszombat polgármestere, Halász Attila alpolgármester, valamint Juhász Péter, Besztercebánya megye alelnöke is.
A tanösvény jelentősége pedig abban is rejlik, hogy felfedi azokat a természeti értékeket, amelyekkel Kurinc büszkélkedhet. A polgármester reményét fejezte ki, hogy a tanösvény eléri célját és egyaránt segíti majd a természetvédelmet, valamint hozzájárul a turizmus fellendítéséhez.
Slovák Peter, a városi hivatal munkatársa hetilapunknak elmondta, hogy a kezdetektől fogva együttműködtek a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet természetvédőivel. A céljaik ugyanis találkoznak. Ezek közül a legfontosabb az environmentális nevelés, de a turizmus fejlesztése is fontos része a projektnek. A tanösvény kiépítését a régiófejlesztési minisztérium is támogatta.
A távolabbról ide látogatók és a külföldiek gyakran kérdezik, hogy fürdésen kívül milyen egyéb lehetőségek és milyen látnivalók vannak még Kurincon. Ezzel a túraútvonallal nekik is szerettünk volna kedvezni és egy másfajta, természetközeli kikapcsolódást nyújtani
– fejtette ki Slovák Peter, hozzátéve, hogy a tanösvényt már korábban szerették volna átadni, ám a csapadékos időjárás miatt a talaj felázott, és a rengeteg szúnyog miatt szinte elviselhetetlen állapotok uralkodtak a víztároló és az abba torkolló Lyukva-patak mentén.
A tanösvények kiindulópontja a kurinci fürdő bejáratánál található parkolónál van. Két különböző hosszúságú – egy rövidebb, mintegy két és fél, családi, és egy hosszabb, csaknem öt kilométeres – útvonal közül lehet választani. Az ösvények mentén tíz ismertető táblát helyeztek ki, amelyeken három (szlovák, magyar, angol) nyelven olvashatunk információkat az itt élő állatokról, a növények fajtáiról, a legelőerdők jellemzőiről, az invazív növényekről és a klímaváltozás hatásairól.
Lezuhant világháborús bombázó
Az egyik információs panel anyagát a kurinci erdőben lezuhant második világháborús amerikai bombázó történetének szentelték. A négymotoros B-17-es bombázó 1944. augusztus 20-án, a német kézen lévő lengyelországi Czechowce szintetikus olajgyárát bombázta, amikor a célterület felett több találatot kapott és útban visszafelé lemaradt a 28 repülőgépből álló köteléktől.
A roncs annak idején valódi attrakció volt a helybeliek körében, amit korabeli fényképeken is megörökítettek. A zuhanás helye egy harctérhez hasonlított a letarolt fákkal, mára azonban már teljesen benőtte az erdő. Az amerikai legénység tagjait kihallgatásra szállították, majd németországi hadifogolytáborba kerültek, s csak a háború befejezését követően szabadultak ki, majd térhettek haza.
Megjelent a MAGYAR7 38. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
