A lateráni Szent János-bazilikában június 21-én befejeződött a szent életű édesanya, a 2012-ben 28 évesen meghalt Chiara Corbella boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza. Az összegyűjtött dokumentumokat most a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumában fogják vizsgálni.
Chiara Corbella szeme tükröződik vissza fia, Francesco sötét szemében, aki az első sorban ül édesapja Enrico, nagyszülei Roberto és Maria Anselma, nagynénje Elisa és unokatestvérei társaságában. Francesco most 13 éves.
Családjával együtt vett részt a lateráni Szent János-bazilikában Chiara Corbella 2018. szeptember 21-én kezdődött boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakaszának lezárásán. A vizsgálati iratokat viaszpecséttel lezárták, és elküldték a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumába.
„A hívek érzik, hogy Chiara Isten barátja, a hit ékesszóló tanúja, útitárs az élet során és testvér, aki oly sok szükségben jár közben Istennél. Ez a sensus fidei [hitérzék] nem más, mint a Szentlélek megnyilvánulása, aki minden megkeresztelt szívében működik” – mondta Baldassare Reina püspök, a Római Egyházmegye általános vikáriusának helyettes, aki „a római egyház leánya” szentségének hírnevét magyarázta, kihangsúlyozva a hitről és a kapott kegyelmekről szóló számos tanúságtételt. (Az általános vikárius helyettes tisztségben az egyházmegyés segédpüspöknek felel meg. Jelenleg a helynök tisztsége betöltetlen, ezért minden funkcióját és jogkörét Baldassare Reina püspök gyakorolja. – a szerk.) Ezután a püspök felidézte a Jelenések könyvéből azt a mondatot, amely 2007-ben megváltoztatta Chiara útját: „… ha valamit [Isten] kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja” (Jel 3,7) – ettől kezdve Chiara Istenre bízta magát, hagyta magát általa formálni.
„Ha Chiara életét emberi logikával olvasnánk, akkor tragédiához hasonlítanánk; viszont ehelyett életét a hit és a házastársi szeretet tartja fenn. A szenvedés tapasztalata benne az örök élet tapasztalatává alakult át, kifejezetten húsvéti felhangokkal – mondta Baldassare Reina püspök. – Isten akaratának való engedelmességben elfogadott betegsége a Paradicsomba jutás egyik lehetséges feltételévé vált. Ez a végső győzelem, amely leleplezi a halál megtévesztő voltát.”
Az eseményen Francesco Piloni ferences testvér is felszólalt, aki arra emlékezett, hogy Enrico és Chiara, amikor fiatal jegyesek voltak, felfedezték – főleg Chiara –, hogy „a szerelem ellentéte a birtoklás”. Ezt a mondatot ő maga írta egy levélben Francescónak, az első születésnapjára.
Enrico Petrillo beszédében megköszönte a jelenlévőknek „a sok szeretetet, amit kaptak”. „Szerettétek Chiarát és szerettetek engem. Chiara szépsége abban áll, hogy feltárta előttünk Isten egyik tulajdonságát: Isten olyan Isten, aki még a halálban is boldogságot nyújt, édes Isten.”
„Annyi boldogságot érzek, hogy ez váratlanul ért – magyarázta az apa, Roberto Corbella –, és meg vagyok győződve arról, hogy Chiara nagyon sokat nevet a túloldalon. Látva a lányunkat, aki ennyi embert boldoggá tesz, jobban elfogadjuk a tényt, hogy nincs velünk.” Roberto számára a Chiara halála óta eltelt 12 év nem a távollét időszaka, „nem arról van szó, hogy már nincs ott; olyan helyzetekben, mint ez, még mindig ott van, annyi tanúvallomásban látjuk őt, annyi fiatalban, akik elmondják, hogy Chiara megváltoztatta az életüket”. Egy apa szívében egy hamarosan boldoggá avatott lány marad „a kislány, akit az ölemben tartottam, egy nagyon derűs kislány, aki minden formájában szerette az életet, harcolt a békéért, nem bírta elviselni, ha a feleségemmel vitatkoztunk. Szerette az összes állatot, amit ő és a nővére hazahoztak nekünk. Gyakorlatilag egy állatkertet hoztak haza – ő mindet gondozni akarta.”
Róma és Assisi a fiatal anya életének két állomása. A ferences Vito D’Amato testvér a végsőkig követte őt, akárcsak Fabio Rosini atya. „Ma már látjuk a csodákat, amelyeket Chiara tesz – mondta a ferences szerzetes. – Chiara mindent csodaként élt meg: az eljegyzést, az esküvőt, a gyermekek születését, és sokan mások is így kezdik el ezeket, mint csodát megélni az életükben. „Ami ma itt történt, az olyan, mint amikor gyerekként a ház előtt focizol, és ehelyett rájössz, hogy a Maracanã stadionban (egy stadion Rio de Janeiróban, Brazíliában – a szerk.) vagy: tulajdonképpen minden egyszerűnek tűnik, de ehelyett a keresztény élet rendkívüli, a keresztség rendkívüli – mondta Fabio Rosini atya. – Egy olyan személyt ismerhettünk meg, aki igent mondott a hitre, és aki a hitet saját akaratából meg is élte – mindannyian megtapasztalhatjuk ezt a fajta valóságot.
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
