Elméletben működhet, hogy a természetes fertőzés kiváltja a vakcina első dózisát, és a biztonság, hatékonyság érdekében kombináljuk az oltóanyagokat. Az elméletek gyakorlatba ültetéséhez viszont még sok kutatási eredmény, tényszerű tudományos bizonyítékok kellenek. A 24 cikke.
A koronavírus-világjárvány csúcspontján nem csoda, ha óránként záporoznak az információk, komoly helyekről érkeznek napról napra más-más tartalmú nyilatkozatok, a tudósok, kutatók „ötletelnek”, próbálnak minél hatékonyabb megoldásokat találni. A tudomány így működik, az útkeresésről, állításokról és azok cáfolatáról szól mindaddig, amíg meg nem születik az egzakt megoldás, csakhogy békeidőben mindez a színfalak mögött folyik, a laikus legfeljebb a végeredményről értesül.
Most azonban, ahogy már többször is fogalmaztunk, háborús helyzetben vagyunk, a kutatómunkát soha nem látott érdeklődés kíséri, az emberek félnek, a rettenetes hírdömpingben pedig a legtöbbször magukra maradnak az információk értelmezésével. Az utóbbi időben például hallhattunk arról, hogy érdemes lehet a különböző vakcinákat variálni, pontosabban más oltóanyagot beadni a második alkalommal. Vagy arról, hogy a fertőzésen természetes módon átesett személyeket elég lehet csak egyszer beoltani.
Miért? Milyen előnnyel kecsegtetnek ezek az „újítások”? Milyen hátulütők lehetnek, és miért nem egységes a tudomány álláspontja?
Elég lehet egyszer oltani
Egyre többször merül fel itthon is, hogy akik már átestek a fertőzésen, azoknak két dózis helyett elég lehet egy vakcina is – Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektorának véleményét itt, Rusvai Miklós víruskutatóét pedig itt olvashatja. Ennek alapját az adja, hogy ha a szervezet már találkozott a vírussal, le is győzte, annál kialakult már olyan szintű immunválasz, ami megfelelhet a vakcina első dózisa által kiváltott reakciónak.
Kis kitérőként: légúti vírusok – mint amilyen a SARS-CoV2 is – esetén általában szükség van a második, úgynevezett ismétlő oltásra, mert ez a „plusz dózis” biztosítja a megfelelő mértékű és hosszúságú immunreakciót.
Esetünkben tehát nagyon leegyszerűsítve a természetes fertőzöttség viselkedik első dózisként, az egyetlen oltás pedig a másodikként.
Nem kell hosszasan ecsetelni, mennyit nyernénk vele, ha működne. Elméletben működik is, ám a 24.hu által megkérdezett szakemberek szerint gyakorlatba ültetéséhez még nincs elég célzott klinikai kutatási eredmény. Természetes fertőzésnél ugyanis nagyobb az immunválasz szórása, nem annyira kiszámítható, mint a védőoltásoknál.
Magyarán nem tudjuk, hogy az egyes embereknél kiváltja-e a szükséges reakciót, illetve ha igen, a fertőzést követően mennyi idővel érdemes beadni az oltást és a hatásosság hogyan alakul majd. Jelenleg úgy tűnik, hogy működőképes stratégia, de az oltásra váróknak egyelőre még korai lenne számolni vele.
Jönnek a vakcinakombinációk?
Nézzük a vakcinák variálását, ami az AstraZeneca esetleges vérrögképző hatásának elkerülésére merült fel. A készítmények nemcsak gyártóik, hanem típusaik szerint is eltérnek, jogos a kérdés, hogy vajon például elölt vírust tartalmazó szérumra minden gond nélkül ráoltható-e vektor- vagy mRNS-alapú készítmény? A rövid válasz szerint
igen, virológus szemmel a különböző oltóanyagokat elvileg lehet keverni, azok nem „ütik egymást”.
A vizsgálatok jelenleg arra irányulnak, hogy valóban minden kockázat nélkül megtehetjük-e, illetve a kombinációk érintik-e a hatásosságot – a biztonság után ez a legfontosabb kérdés. Valószínűleg a vektorvakcinák lesznek először érintettek, tekintve az AstraZeneca és a Janssen körüli aggodalmakat, illetve azt a tényt, hogy a szervezet a hordozóvírusra is kialakíthat immunitást. Utóbbi okán sok feltételes móddal és talánnal az is elképzelhető, hogy hosszabb távon ezek a vakcinák kikopnak a koronavírus elleni védekezésből.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
