Január 20-án az Amerikai Egyesült Államok új úton indult el a gyógyulás felé, a szó valamennyi értelmében.
Sütött a nap Washingtonban, mintha ezt is megrendelték volna, Lady Gaga gyönyörűen énekelte a himnuszt, egy Amanda Gorman nevű fiatal fekete költőnőről pedig már aznap sokan leírták, hogy ellopta a show-t. Úgy olvasta fel saját versét, vagy inkább közéleti gondolatait, hogy el is mutogatta, szinte elbalettozta a kezével, és szerencsére elég szuggesztív jelenség ahhoz, hogy a szövegben szereplő ordas közhelyek élét tompítsa. Nincs is baj a klisékkel egy ilyen ünnepi alkalmon, mert hiszen mindenki érti őket, nem okoznak fejtörést, megfejteni való talányt.
Ennek ellenére mégsem ő lopta el a show-t – ezt öt-hat nap után bátran kimondhatjuk. Bernie Sanders szenátor ugyanis simán lekörözte őt show-lopásban: akkora internetes mém lett, amekkorát évek óta nem látott Amerika, de a világ sem.
Kellett már a képi humor nagyon. Ki voltunk éhezve rá, úgyhogy a legjobbkor jött, és a legváratlanabb pillanatban, mert hát ki gondolta volna, hogy annyi szép gondolat, komoly elhatározás, emelkedett hangú fogadkozás közepébe durran bele. Pedig a vermonti szenátor nem csinált semmit, csak ült ott, kényelemesen keresztbe tett lábbal, egyszerű, szürke szélkabátban, kezét pedig a hidegre való tekintettel norvég mintás egyujjas bundakesztyűbe bújtatta. Nos, ezt a nagypapás szerelést egyetlen stylist sem javasolta volna elnöki beiktatásra, ezért valószínűnek tartjuk, hogy Sanders meg sem kérdezett egyet sem. És míg a beiktatáson részt vevő nőkről pontosan tudni, melyik divattervezővel dolgoztattak, a szenátor csak annyit árult el a világhírűvé vált bundakesz-tyű eredetéről, hogy „náluk, Vermontban nagyon hideg van, úgyhogy hasznos az ilyen kiegészítő”.
A 79 éves politikus másnapra internetes mém lett. A róla készült kesztyűs, szájmaszkos képet híres festményekbe dolgozták bele, ikonikus lemezborítókon bukkant fel, történelmi fotók mellékszereplője lett, kultuszfilmek kulcsjeleneteibe került be casting nélkül, például ott gubbaszt Forrest Gump mellett a buszmegállóban, azon a bizonyos padon. Szóval számos olyan környezetben szerepeltették, ahonnan kilóg – mert hiszen a beiktatási ceremónián is ez volt a helyzet. A vizuális humor ezernyi apró gejzírként tört ki a kopár földből, hogy legalább néhány pillanatra feledtesse velünk a valóságot, a ránk váró nehéz évet, a bizonytalan jövőt. Bernie egy csapásra mindenki nagypapája lett, aki persze divatot is diktál: tegnap már arról lehetett olvasni komoly amerikai lapokban, hogy ama bizonyos kesztyűt gyártó cég lesz az elnöki beiktatási ceremónia nagy nyertese, nem pedig a jelen lévő hölgyek méregdrága kabátját tervező művésznő.
És nehogy azt higgyék, hogy a vermonti szenátor nem látta az összes róla készült humoros kollázst. Külön stáb gyűjtögeti neki ezeket. Ő pedig egy pulóvert dobott piacra, rajta a híres fotóval, a bevétel pedig jótékony célra megy, egy közétkeztetési alapítvány kapja. Lám, így is be lehet vonulni a halhatatlanok közé, nem csak elnökjelöltként…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
